Jean Valjean rögös életének musicaltörténetét a műfajkedvelő hazai nézőnek nehéz elvonatkoztatniuk a Rock Színház Vígszínházzal közös legendás előadásától. Bár azóta több színház is megkísérelte, az akkori élményt senkinek nem sikerült felülírnia. A kecskeméti színház előadásában mintha hasonló energiák mozdulnának meg. Ugyan egyik gyenge pontja a zenekar: a fúvósok és a billentyűsök gyakorta hibáznak, sok a fals hang. Ám a mostoha magyarországi színházi viszonyokat ismerve már az is elismerésre méltó, hogy estéről estére élő zenekar kíséri az énekeseket. Schönberg darabja a legnehezebb musicalek közé tartozik, énektechnikailag és hangszerelésében Steven Sondheim súlyos, sűrű szövésű zenei világához hasonlatos. Dalaira éles-kemény váltások, operai magasságok-mélységek jellemzők, amivel csakis magas kvalitású énekesek képesek megbirkózni.
A Vámpírok báljában debütált Egyházi Géza egybeforr Jean Valjeannal. Egyedül a darab elején bicsaklik meg a karaktere, de Valjean új, Madleine úrként élt éltében magára talál, és hitelesen alakítja a meggyötört férfit. Hangilag egyetlen pillanatra sem hibázik, lelke egészével énekel. Egyházi magára húzza Valjean minden jellemvonását, sóhajában ott érződik a fájdalom, hangjával vív lelki tusát. Ez mostanában kevés musicalénekesnek sikerül: a figura motivációja, múltja-jelene általában lényegtelenné válik, csak a technikai megoldások, bravúrok lettek mérvadók. Sajnos ez ebben az előadásban is tetten érhető. A színészként ugyan most debütáló Tóth Attilából (Javert) hiányzik a robusztus kegyetlenség, baritonja viszont kifogástalan. A női főszereplők közül Molnár Ági is harcol a szerepével, nem találja helyét Fantine-ként. Jelenetei erőltetettek, gyakran kristálytiszta hangja sem menti a helyzeteket. A Thenardiernét alakító Fejes Szandra is ingatag, végletek közt lavírozik: minden mondatával újabb és újabb szerepbe bújik. Mahó Andrea Cosette-ként, Simon Boglárka Eponine-ként viszont mind hangban, mind színészileg azt hozzák, amit a szerep megkíván tőlük. A Megasztárból ismert Puskás Péter kellemes csalódás: Marius szerepében nemcsak énekesként kiváló, de színészként is megállja a helyét.
Korcsmáros György jól ismeri a darabot, kilenc évvel ezelőtt Győrben már megrendezte. Kevéssé tér el az eredeti Broadway-verzió színpadképeitől, hangulatától. Tömegjelenetei erősek, kimunkáltak, csak a néhány szereplős jelenetek érdemeltek volna nagyobb figyelmet.
A díszletek Kentaur munkáját dicsérik: negyvenhét, több irányba mozgatható elemből álló szürke-rozsdabarna enteriőrje impozáns; a kecskeméti színház viszonylag kis színpadán egész Párizs életre kel.
A kecskeméti színház előadása a csiszolatlan színészvezetési problémák ellenére mégis példaértékű: bebizonyították, hogy igenis lehet Magyarországon az agyonreklámozott, fővárosi musicalfellegvárakon kívül is jó előadást létrehozni.
(Claude Michel Schönberg- Alain Boublil: A nyomorultak. Kecskeméti Katona József Színház. Rendező: Korcsmáros György.
Október 13.)
Dömötör Csaba: Magyar Péter és a Tisza Párt képviselői állva tapsolják az Európai Bizottság elnökének beszédét