Pénzeső hullik az égből, régi orosz rubelek ereszkednek alá a közönség ingére, cipőjére. Eltenni nem merem, ördögtől való, esetleg méhecskévé vagy darázzsá változik a tárcámban és megharap. Behemót, a kandúr gyors mozdulattal lecsavarozza Zsorzs Bengalszkij konferanszié fejét. Amikor hamarosan visszakapja, a műsorvezető idióta vigyorral távozik, az eredeti változathoz képest nem lesz roszszul, s nem kezd el üvöltözni, hiányolva azt, ami már ismét régi helyén tündököl. Elmegyógyintézetbe sem kerül, de megússza a diliházat a valutaüzérkedés gyanújába keveredett lakóbizottsági elnök, Nyikanor Ivanovics Boszoj is, aki a színlapon a malaccá változott Nyikolaj Ivanovicsot helyettesíti.
Babarczy és Morcsányi adaptációjából érthetően sok minden kimaradt, ami a számtalan mellékvonalon is közlekedő regényben hangsúlyosan szerepel. A cselekmény – néha a kívántnál szembetűnőbb lassulása – ennek számlájára írható.
A legnehezebb szerepet, a Mesterét, Kaszás Gergő sikeresen abszolválta. Ritka eset ez, számomra az eddigi Mesterek nagy része csalódást okozott, talán egyedül a meglehetősen átszabott történetű filmváltozatban Ugo Tognazziról mondhatnám jó szívvel, hogy releváns alakítást nyújtott. Kaszás visszafogott, ám kifejező gesztusaival, csöndesen érzékeltetett bölcsességével a legszilárdabb pontja az előadásnak.
Hozzá hasonlóan a helyén van a Márton László nagyszabású történelmi trilógiájában Bocskait játszó, most titkosrendőrségi főnökként feltűnő Safranek Károly és a Pilátust megformáló Görög László. Bozó Andrea Margaritája viszont látványos és felületes, részben igaz ez Ötvös András Hontalan Ivánjára. Az ördögök halványak, egyébként erős egyéniségük nagyrészt rejtve marad. Schruff Milán kamasz Woland, minden szuggesztió nélkül.
A rendezés a regény érzéki-mágikus alapvonásától a melodráma irányába mozdult el, ez pedig a misztikum háttérbe szorulásával jár. A számomra megdöbbentő alapgondolat, hogy a tökéletes műalkotás organikussá válva Isten akaratából, az ördög közreműködésével felülírhatja a teremtett világot, érvénytelenítve annak néhány alappillérét, jelen van ugyan, de nem kellően erős. Az eredeti műben ez történik Puskin Fukar lovagjával, amellyel álmában ismerkedik meg a megőrült Nyikanor Ivanovics, s a Mester regényével, amelyet teremtő szavával fejez be a halott író. A visszafogottság eltérő előjelű dolgokat eredményez. Nem tűnik helyesnek a gyakorlat, hogy a szereplők megmagyarázzák, mit láttunk, vagy éppen mit fogunk látni a színen. Jó példája ennek, amikor a skizofréniával küszködő Hontalan Iván az elmegyógyintézetben azon monologizál, mi lesz szegény Misa Berlioz lakásával, ha az ördög beköltözik. Néhány pillanat múlva aztán már a Szadovaja utcában berendezkedett koboldbandát láthatjuk Woland körül. Hontalanhoz kapcsolódik az a szerencsés megoldás viszont, hogy a tehetségtelen költő egyetlen verse, poématöredéke sem szólal meg a színen, mint az rosszabb dramaturgiai fogásként sokszor megtörtént már.
(Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Egri Gárdonyi Géza Színház. Rendező: Csizmadia
Tibor.)
origo.hu
Halálos vonatbaleset történt Monorierdőnél
