Vági Bence egészen kicsi korától kezdve Mestinél, azaz Jeszenszky Endrénél tanult táncolni, de hamar elérkezett az életében az a pont, amikor már szeretett volna túllépni az iskolai falakon. Biztos volt számára, hogy zenés színházban akar dolgozni, de Magyarországon akkor még nem volt olyan musicalképzés, amelyben a táncoktatás dominált volna. Egy német napilapban látott egy cikket a LIPA-ról, amely egész életét megváltoztatta. Tizenhét évesen egy háromhetes nyári kurzuson ismerkedett meg az egyetemmel, majd a kurzus után fél évvel felvételizett is tánc és koreográfus szakra. Nem kis megmérettetés volt ez számára: kétnapos kemény rosta után hatszáz fiú közül mindössze csak hatot vettek fel a szakra. Ő volt az egyik.
Amikor Vági Bence 2000-ben elkezdte az egyetemet, Magyarország még nem volt uniós tagország. Mivel a rendező családja révén német állampolgár is, így a Durango Foundation for Educational Excellence (DFEE) szervezet segítségével tandíjmentesen tanulhatott. Ma már, uniós tagország lévén, bármelyik magyar állampolgár, aki végigjárja ezt a procedúrát, támogatással tanulhat a LIPA-n.
– Angliában nagyon sok előadó-művészeti egyetem van, de a liverpooli az egyik legfontosabb. Mindegyik profikat képez, csak a liverpooli iskolában a kemény gyakorlati órák – színészmesterség, ének-, táncóra – mellett az összes szakágnak minden év végén közösen kell létrehoznia egy komplett színházi produkciót. Kreativitásra, nyitottságra tanítják a diákokat, hogy megértsék, nem mindig a megszokott úton születnek meg az előadások. Nem csak úgy, hogy valaki megírja a szöveget, valaki a zenét, hogy csakis egy ember felelhet a díszletekért, jelmezekért. Minden a közös gondolkodás eredménye. A LIPA-n a tanárok nyitottságra nevelnek, végigvezetik a diákokat a folyamatokon, olyan instrukciókat adnak, amelyekkel a kreativitásukat segítik elő – meséli az egyetemről Vági Bence, majd így folytatja. – A LIPA-n átgondolt az oktatási rendszer. Nincs korhatár, akadt, hogy huszonöt éves táncost vettek fel. Nem léteznek skatulyák, megkeresik a karaktereket, kreatívan formázzák az embereket. Sokszínűségre törekednek, arra, hogy ne csak tökéletes alakú, hangú embereket sorakoztassanak fel. A tánc szakra például mindig felvesznek ducibb lányokat, akik vérbeli táncosok és a duciságuk nem szab nekik fizikai korlátokat. Így próbálják kiküszöbölni, hogy a lányok rivalizáljanak a fizikumuk miatt, hogy ne legyenek anorexiások – mesél tovább az oktatási rendszerről Vági Bence.
Paul McCartney nemcsak a nevét adta az iskolához: az egykori bubifrizurás Beatles-fiú tanít is az egyetemen, amelynek más neves patrónusai is vannak. Ők is folyamatosan tartanak mesterképzéseket: valaki egy hétig, valaki három hétig foglalkozik intenzíven a diákokkal. Vági Bence koreográfus szakon így tanulhatott Ann Reinkingtől, Bob Fosse asszisztensétől és Gillian Lynne-től, a Macskák musical koreográfusától.
Vági Bence a hároméves képzés elvégzése után koreografált Budapesten, Kijevben, Brüsszelben, Ukrajnában, Portugáliában, majd öt év után ismét jelentkezett az egyetemre, de már rendező szakon. És, hogy mennyire sikeresen végezte is el, talán az bizonyítja legjobban, hogy azóta többször projektszerűen tanított is a LIPA-n.
Kabarétörténet, varieté, cirkusz – Vági Bence ebben a műfajban találta meg önmagát. Disszertációját is Marlene Dietrich és Karády Katalin életútjának összevetéséből, a dívajelenség fejlődéstörténetéből írta.
Első jelentős rendezése a Só és cukor volt Siménfalvy Ágotával és Farkas Gáborral a Merlin Színházban, majd Kapócs Zsóka Karády-estjét készítette el. Legújabb munkáját, a Nini kamikáze kabaréját a Thália Színházban múlt hét csütörtökön mutattak be, szintén Kapócs Zsóka főszereplésével.
Vági Bence, ahogy ő fogalmaz, minden egyes darabjával a kabaré újraértelmezésén munkálkodik.
– Annyira megváltozott a húszas évek óta a társadalom. Nem tudjuk már ugyanazt befogadni. Idén több előadást is megnéztem a skóciai Fringen, ahol a fiatalok úgy őrjöngtek egy-egy kabarén, mintha rockkoncerten lennének. Akik ma itthon kabarét készítenek, sokszor elfelejtik az interaktivitást, hogy a nézőt be lehet és kell vonni ebbe a játékba. Csak a látszatot teremtik meg, de ez vesztett helyzet. A Niniben pont ezt szerettem volna ellenpontozni. Nini olyan figura, akinek nem tudnak ellenállni a nézők, a darab végén szinte megröptetik – meséli legújabb munkájáról Vági Bence.
origo.hu
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő
