Egyiptomi sírok rajzai, varázskönyvek, sumer és akkád táblák bizonyítják, hogy a datolya legalább ötezer éves gyümölcs. A bibliai időkben Föníciában is nagyon elszaporodott, dzsungelszerű, dús növénytakarót alkothatott. A datolyakultusz igazi felvirágzása azonban a mohamedán vallásnak, az iszlám kultúrának köszönhető. A VII. században Arábiából indult el az a mozgalom, amely az arab és más nomád népeket megtérésre késztette. A hitelveket a Korán tartalmazza, amelyben tizennyolc utalást találunk a pálmafára. „Aki pálmát irt vagy rongál, az rövidebb életű lesz” – olvashatjuk egy helyütt. Vagy: „Negyven új pálma ültetéséért a paradicsomba jutsz.” Másutt pedig: „A pálmaöntözés hetven jó cselekedettel felér.”
Fut az egylovas hintó velünk Dél-Tunéziában, Tozeurben, a sivatag oázisában. Datolyapálma-ligetben vagyunk. Egy sivatagi őslakó így határozta meg egyszer az oázis fogalmát: „A paradicsom egy szigete a pokol kellős közepén.” Körben sivár sziklák és meddő homok, de az oázisban víz csörgedez. December van, a hőmérő higanyszála eléri a 22 fokot. A datolyapálmákat már tisztítják, az elszáradt ágakat levágják; ez az utolsó fázis a műveletek során. A termés már a piacokon, válogathatunk a jobbnál jobb fajták között. (A legjobb a deglet nour – jelentése „fény” –, tudniillik a nap felé tartva megláthatjuk a magot.)
Kevesen tudják, hogy körülbelül negyvenfajta datolyát tartanak nyilván. A fa hat év után hoz először termést. Az ápolástól függően a 14–18 fürtön ötven-hatvan kiló gyümölcs terem. Hogy meddig él a datolyafa? Egy emberöltő, nyolcvan-kilencven év jut neki. De minél öregebb a fa, annál több vizet kíván. Ami a vizet illeti: egy Ibn Chabbat nevezetű tudós ember a XIII. században olyan berendezést szerkesztett, amely eljuttatta az oázis vizét a pálmafákhoz. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy bearanyozták a szobrát.
Az öntözés ma is kulcskérdés. Mivel azonban takarékoskodni kell a vízzel, megszabták a vízfolyás idejét. Egy hektáron hetenként 4 óra 15 percig áramlik a víz. Tozeur ezerhektáros oázisában kétszáz vízforrás négyszázezer datolyapálmát öntöz. Egyhektáros földön egyszerű parasztemberek gazdálkodnak, komolyabb bevételt a hat-nyolc hektáros terület jelent.
Külön érdekesség a datolyamúzeum, amely alighanem egyetlen a világon. Egy házaspárnak, pontosabban az olasz származású feleségnek jutott eszébe az ötlet, és tunéziai férje, Nabil Chokmani, aki egyben a múzeum igazgatója is, megvalósította az elképzelést. A pazar kiállítású helyiségekben mindent megtudhatunk erről a gyümölcsről, amely karácsony táján kedvenc csemegénk. A legfontosabb mozzanat a termesztés folyamán a megtermékenyítés, amelyet a múzeum botanikus kertjében megmutatnak nekünk. Tudvalévő, hogy van „hím” és „hölgy” pálmafa. Előbbi érthetően vadabb. Márciusban és áprilisban valamennyi leendő fürt helyén egy hajtásszerű, szeldelt levél vékony szálával összekötik a kétféle pálmafa „kalászait”, s a pollenek vándorlása szeptemberre, októberre meghozza a termést. A vadonban ezt a műveletet a bogarak végzik. A virágpor vándorlását biztosító vékony szállal nem kell törődni, mert elszárad, és a földre hull. Egyetlen „hím” pálmafa ellát kétszáz „hölgyet”. (Már az egyiptomiak és a babilóniak is megsejtették a megporzás értelmét, jelentőségét. Virágzáskor a porzós fák virágzatát összegyűjtötték, és a termős egyedek fáira helyezték.) A munkálatokat az úgynevezett hames vállalja. A hames úgy jár mezítelen lábakkal a fa törzsén, mint a balatoni homokban a gyerek. Két hektárra jut egy hames, aki a termés ötödét kapja.
A múzeum egyik szemléletes tablója elárulja, hogy a datolyapálmának négyfajta gyökere van. Az egyik által lélegzik a fa, a másik kettő fentről és a mélyből vizet szállít, a negyedik pedig a trágyát szívja magába. A datolyafa minden hasznosítható részét feldolgozzák. A kivágott példányok után alig marad hulladék: seprő, tetőfedő anyag, kötél, szőnyeg stb. kerül ki belőle. Persze csak azután, hogy két éven keresztül sóval kezelik a fát, amelynek szálai ezáltal érnek kőkeménnyé.
A múzeum laboratóriumában a datolyából nyert szirup sokféle – karamell-, csokoládé-, vaníliaízű stb. – lekvár alapanyagául szolgál. Ezekhez a termékekhez nem kevernek tartósító anyagokat. Állíthatjuk: egyik finomabb, mint a másik. Ugyanígy a datolyából készített sütemények. A legtöbb datolyát Iránban termesztik, a második helyen Pakisztán áll, Tunézia a sorban a harmadik. De a minőséget tekintve Tunézia az első.
Az oázis legalsó szintjén zöldség terem, például a paradicsom, középütt az olajfa, a gránátalmafa, a fügefa virít, felül a datolyapálma. Utóbbi megtűri maga alatt a többit. Nem véletlenül nevezik magas növénynek. Ottlétünk idején azonban már a zöldség kapott főszerepet.
A datolya nagy energiatartalmú gyümölcs. Tudták ezt a berbertörzsek is, amelyek sivatagi vándorlásaik során datolyát vittek magukkal. Mi a hintóban majszoljuk, és a Korán sorait idézzük: „Aki fiút nemz, könyvet ír, vagy pálmát ültet, annak emléke a halála után is megmarad…” Nosza, hát…
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
