Esély a föld védelmére

Megtörtént az, amire sokan nemrég még azt mondták: csoda lenne, ha valóra válna. Brüsszelben engedélyezték, hogy hazánk további három esztendővel meghosszabbítsa a külföldiekre vonatkozó hazai földvásárlási tilalmakat. E döntés súlyát és jelentőségét talán nem is kell túlzottan részletezni. Hiszen az elmúlt években a hazai közvélemény számára már köztudomásúvá vált, hogy menynyire kiszolgáltatott a külföldi földspekulánsok előtt az ország. Ha a csatlakozási szerződésünk aláírása előtt kialkudott eredeti határidő maradt volna, és jövőre fel kellett volna húznunk a – Burgenlandnál rajtra készen álló – nyugati gazdák és befektetők előtt a sorompót, sok százezer hektár került volna rövid idő alatt a külföldiek birtokába. Jeles földvédők és agrárszakértők is úgy látják: küszöbönállt a második Trianon bekövetkezése.
A tegnapi döntés megszületését a hazai agrárpolitika egy része a közelmúltban még reménytelennek tartotta. Máig emlékezetes Gráf József szocialista agrárminiszter hezitálása, aki először szóban jelezte az uniós illetékesek előtt, hogy szeretnénk még három esztendőt, majd a múlt év végén közölte, hogy ugyanezt a kívánságot írásban már nem adja be Brüsszel felé. Szégyenszemre Mesterházy Attilának, az MSZP kormányfőjelöltjének kellett februárban Gráfot a médián keresztül utasítania, hogy szíveskedjék végre benyújtani a kérelmet. De ennek is csak a kampány volt az oka, mert a szocialisták négyszemközt mindenkinek megsúgták, hogy a föld körüli cirkuszt esélytelennek tartják, és annak valójában nincsen semmi értelme. Így is lett volna, ha a kezükben marad az ország kormánykereke. Változott viszont a világ, és a magyar kormány súlya nemcsak a budapesti parlamentben, hanem a brüsszeli döntéshozók előtt is növekedett. Az elmúlt hónapokban egyre több tagországot sikerült magunk mellé állítanunk, és a fáma szerint Orbán Viktor személyesen is komoly konfliktusokat vállalt odakint azért, hogy földügyben számunkra kedvező döntés szülessen. Emellett azt se felejtsük el, hogy most egy olyan állam kérvényéről döntött az unió, amelyik újévtől fél évre átveszi a közösség vezetését. S egy ilyen gesztus biztosan jót tesz az ügyeknek a staféta átadásának előestéjén… Lehet, hogy mostantól fogva azokat az ejnye-bejnye intéseket sem kell annyira komolyan vennünk, amelyek a költségvetés vagy a nyugdíjpénztárak ügyében Brüsszelből érkeznek?
Bárhogyan is történt, az biztos, hogy a magyar kormánynak nem kellene most sokáig a babérjain ülnie. A hazai gazdálkodók megerősítésére nyílt esély, hogy ha eljön az idő, pénzzel, paripával és fegyverrel fogadhassák a megnyitott földpiacon ellenfeleiket. Az Európai Bizottság döntésével arra is esélyt kaptunk, hogy végre orvosoljuk a rendszerváltáskor elrontott hazai földprivatizáció máig ható bajaiból azt, amit csak lehetséges. A spekuláció melegágyának számít a rendezetlen földnyilvántartás, a még mindig lezáratlan földkárpótlás, a másfél millió hektárt is kitevő osztatlan földtulajdonok ügye és az, hogy a hazai birtokok jó része olyan tulajdonosok kezében van, akiknek a bérleti díj beszedésén kívül semmi közük sincs a mezőgazdasághoz. Mindemellett már csak a hab a tortán az állítólag több százezer hektárt – van, aki szerint egy negyed Magyarországot – érintő zsebszerződések ügye, amelyektől lényegileg nem sokban különböznek a hazai spekulánsok földszerzései. Ha ebben az állapotban érjük meg az újabb hároméves hosszabbítás leteltét – 2014-et –, akkor ugyanúgy jöhet a második Trianon, és nem sok értelme lesz annak, hogy 2010-ben kiharcoltuk a brüsszeli engedményeket.