Garamszentgyörgy temploma

Nagyon meg kell becsülnünk, ha egy műemlék templomunk a román korban épült, és még ma is áll. Megnézhető és bemutatható. A régi épület értéke pont ellenkezője a közmondásos ritka forint, sűrű fillérnek, hiszen minden épített emlékünk, amelyik túlélt majd egy évezredet a huzatos Kárpát-medencében, ritkaság. Aranypénznél is többet ér.
Géza nagyfejedelem uralkodásától, a X. század végétől az Árpád-ház alkonyáig – a XIII. század végéig – építettek magyar földön templomokat, kolostorokat, királyi és főpapi palotákat az ókori félköríves stílus jegyében (maga a szó eredetileg a roman, azaz római származéka). A legutolsó román kori kváderkövek, boltozótéglák is több mint hét évszázada kerültek a helyükre. Később, békeidőben az adott kor anyagi és szellemi igényei, ízlése szerint átalakították, bővítették vagy lebontották a divatjamúlt, „kinőtt” épületeket, amúgy a tatár perzselte fel, török rombolta le, vallon zsoldos, kuruc, labanc, muszka ágyúzta tönkre; német aknák, amerikai bombák, szovjet tankok és tanácsi határozatok pusztították el java részüket. A magyarországi román kor elpusztult emlékeinek aránya a megmaradtakhoz képest fordítottja a nyugati országokénak: francia, spanyol és olasz földön járva minden településen megtaláljuk a régi templomot, nálunk jó, ha minden tizedik-huszadik falura jut egy középkori túlélő. Ezért még egy-egy XI–XV. századi épületrész – torony, diadalív, pillér, kapu, ablak – is becses emlékünk, hiszen régi világunk szemtanúja.
Garamszentgyörgy temploma szinte ismeretlennek számít harangtornyának emeletein a jellegzetes román kori, osztott ikerablakokkal. Hazai szakirodalom nem említi, szlovákul az 1967 és 1969 között kiadott műemlékjegyzék közöl róla adatokat. Kovács László és Görföl Jenő 2009-ben Dunaszerdahelyen megjelent templomkalauza szűkszavúan, inkább a fotói által ismerteti.
Az 1920-ban elszakított Bars vármegye Lévai járásában, Párkánytól 40 kilométerre északra található település hivatalos szlovák neve: Jur nad Hronom. Kilencszáznegyven lakosából ötszáznál több a szlovák, magyarnak 391-en vallották magukat a legutóbbi népszámláláskor. Az Esztergomot a régi Petenddel (Szentbenedekkel) és a bányavárosokkal öszszekötő fontos út mentén, a Garam bal partján fekvő Szentgyörgy neve 1276-ban bukkan fel az írott históriában. „Domini And de S. Gorgio”, azaz a Szentgyörgybe való András úr Árpád-házi Margit szentté avatási jegyzőkönyvében szerepel tanúként, szegénynek (pauper) és szabadnak (liber) vallja magát, feleségét is annak nevezi. A falu az esztergomi érsekség birtoka, elöljáróját egy 1292. évi levél említi. Csák Máté uralma alatt, 1312-ben Sárói Bede foglalta el az egyházi birtokot. Szentgyörgy papja az 1332. évi tizedjegyzék szerint 12 garas dézsmát fizetett kétmárkányi jövedelme után. Neve 1424-ben – mint a vármegyén belül 1855-ig fennálló, négy települést magába foglaló nemesi szék központja – Comitatus Zenthgywrgh alakban olvasható hivatalos iraton. Bandériumuk 1526-ban Szalkay érsek zászlaja alatt harcolt Mohácsnál. A töröknek 1543-tól adóztak, a megszállók 1558-ban és 1599-ben mégis feldúlták a települést; a békétlenséget a reformáció megjelenése és üldözése egyaránt táplálta. 1601-ben 51 háztartást és egy vízimalmot írtak össze Szentgyörgyön. A Rákóczi-féle szabadságharc után lassan rendeződtek a felekezeti és gazdasági viszonyok, a XVIII. század végén – II. József 1781. évi türelmi rendelete után négy évvel – templomot építhettek a protestánsok, a községben híres ló- és marhatenyésztés folyt.
Garamszentgyörgy 1920-ban Csehszlovákiához került, 1938 után újra magyar terület lett, lakóit 1945 után erőszakos lakosságcsere sújtotta.
A település nyugati szélén található templom a XIII. század első felében, még a tatárjárás előtti években épült Szent György tiszteletére. Egyhajós, félköríves szentélyű, déli bejárattal, falazott nyugati kegyúri karzattal. A fölé magasodó torony a homlokzatba simul, ikerablakainak kőoszlopait finom faragások díszítik. A XV. század második felében átalakították, a munkálatok befejezését egy kőtáblába gótikus számjegyekkel vésett 1499-es felirat jelzi. „Az idő során sokat rontottak rajta” – olvashatjuk a XIX. század végi faluismertetőben, eredeti alaprajzát és formáját azonban megtartotta. Egészen 1937-ig, amikor az épület középkori hajóját megbontották, és egy jókora, délnek fordított új templomot – hajót, szentélyt, sekrestyét – építettek hozzá. Mögötte rejtőzködik a tölcsérablakos, eredeti román stílusú szentély.