Globálisan tekintve összesítésben az idei lesz a legmelegebb év a Földön, miközben itt, a kontinentális éghajlat alatt végigfáztuk a nyarat és emlékeink szerint alig merészkedtünk ki az eresz alól. Közben már a tavak is melegebbek, Afrika ijesztő mértékben urbanizálódik, a „milliárdos” India még be sem jelentette, hogy megunta a szegénységet, Alaszkában pedig védelmi zónát hoztak létre a jegesmedvéknek. Téma akad tehát bőven az ENSZ tizenhatodik klímaváltozási konferenciáján a mexikói Cancúnban, a kérdés csak az, ezúttal mire jutnak egymással a felek. Az egy évvel ezelőtti, szánalmas eredménytelenséggel zárult koppenhágai találkozó után 194 ország környezetvédelmi szakemberei és politikusai azzal a céllal randevúznak egymással, hogy végre egy komoly lökést adjanak a holtpontra jutott nemzetközi együttműködésnek. Mert most már tényleg nincs sok idő a maszatolásra, kutatók szerint „pillanatokon belül” a bolygó négyfokos felmelegedését okozhatja, hogy az országok képtelenek dűlőre jutni egymással egy mindenkire vonatkozó, kötelező érvényű megállapodás erejéig, amely végre valóban a károsanyag-kibocsátás csökkenéséhez vezethetne. A helyzetet nehezíti, hogy a két legnagyobb szennyező, Kína és az Egyesült Államok egymással izmozik. Az amerikaiak időcsapdába kerültek, még mindig azt hiszik, hogy utasításokat osztogathatnak (ez nem vall túlzottan nagy éleselméjűségre, amikor az ázsiai melák finanszírozza az államadósságukat), és azt szeretnék, hogy Kína engedélyezze a nemzetközi ellenőrzést az általa vállalt kibocsátáscsökkentés felett. Ami egyébként – tekintve, hogy a nagyon nagy testvér őskapitalistákat megszégyenítő tempóban hajszolja a szent profitot – még akár jogos kívánságnak is tűnhetne, ha a világ másik fele nem unt volna bele az arrogáns demokráciaexportba. Ezért aztán nem meglepő, hogy az előkészítő konferencia (mit tesz Isten, éppen Kínában tartották) kínai delegációjának vezetője, Szu Weji egy, az állatvilágból merített plasztikus hasonlattal jellemezte az amerikai álláspontot. Szerinte olyan ez, mint amikor a disznó belenéz a tükörbe és szépnek találja magát. Nem rossz, csak közben a két állam adja a világ összkibocsátásának negyvenegy százalékát. A kutatók nem győzik figyelmeztetni a civakodókat, hogy most az egyszer próbáljanak meg az orruknál tovább látni. Négyfokos felmelegedés esetén ugyanis az óceánok vízszintje akár két métert is emelkedne, és ezáltal még ebben az évszázadban vagy 190 millió ember kényszerülne jelenlegi lakóhelyének elhagyására. Ezt úgy kell elképzelni, mintha megint jönnének az oroszok, de ezúttal hoznák a nagymamát is. Közben Afrikában az eddiginél is rosszabb termésekkel lehetne számolni és ami mégis megmaradna, azt elvinnék a viharok, viszont az Északi-sarkon rövidnadrágban lehetne bányászni. Nyilván a kenyaiaknak. Elég ronda vízió, lehet hogy inkább sürgősen el kellene kezdeni barátkozni.
origo.hu
Kisrepülő zuhant le Dunakeszin
