Hollywood elszalasztott lehetősége

A többszörös Oscar-jelölt rendező, Peter Weir hollywoodi filmet készített a gulágról Ed Harrisszel és Colin Farrell-lel a főszerepben. A nagy lehetőséget azonban, úgy tűnik, kihagyta: az erősen amerikai ízű irodalmi adaptációban a hangsúly a menekülés élményén és rendkívüliségén van.

Néma GulÁgok. Bár a gulág kifejezés nem a munkatábort megjárt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író szóalkotásának eredménye, az elsők között használta irodalmi műben, A Gulág szigetcsoport című regényében. A Glavnoje upravlenyije lagerej, azaz a Javítómunka-táborok Főigazgatósága szóból ered, és azt az állami szervezetet takarja, amely a kényszermunkatáborok ügyeit intézte. A gulágrabok nem hadifoglyok voltak, hanem politikai elítéltek, akik a rájuk kiszabott büntetést az esetek többségében nem élték túl. Magát a gulágot ugyan 1930-ban hozta létre a szovjet belügy, a büntetés-végrehajtás lágerrendszere azonban már 1918-tól létezett a Szovjetunióban. Bár az embertelen körülmények között elhalálozottak számáról nincs pontos adat, feltételezések szerint mintegy húszmillió ember halt meg a gulágokban. 1944 után hétszázezer magyart is szovjet munkatáborokba szállítottak, akik közül mindössze négyszázezren tértek haza. A gulágélmények ismert magyar krónikása Rózsás János, aki Gulág-lexikon címmel összefoglaló kötetet állított össze a rabtársakról. Az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2003. októberi számában foglalkozott a kifejezés történetével, leszögezve; agyonhallgatottsága miatt számos alakváltozatban használatos, s évtizedekig tartó tiltottságából jelentésmódosulás is fakad.

Hét év szünet után visszatért a rendezői székbe a Holt költők társasága, a Truman-show és A veszélyes élet éve direktora, s egy bestseller alapján készített filmet a szovjet lágerekről. A The Way Back című alkotásban egy lengyel kém, egy orosz bűnöző, egy titokzatos amerikai, egy lengyel árva és további három társuk lép szövetségre, hogy megszökjenek a szibériai 303. számú gulágból. Az elítéltek Szibérián, Mongólián, a Góbi sivatagon, Kínán és Tibeten keresztül, több mint 6400 kilométer megtételével igyekeznek eljutni az akkor még brit gyarmat Indiába.
A film alapjául szolgált, Magyarországon A hosszú menet – Szökés a gulágról címmel több kiadásban is megjelent önéletrajzi regényt világszerte mintegy félmillió példányban adták el, és huszonöt nyelvre fordították le. Szerzője a 2004-ben elhunyt Slavomir Rawicz, akinek egyes állításait már a könyv első, 1955-es megjelenésekor is fenntartással fogadták. A BBC 2006-ban nyilvánosságra hozott dokumentumokkal a könyv állításait részben megcáfolta, egyúttal bebizonyította, hogy a szökést valóban végrehajtották, de nem Rawicz, hanem Witold Glinski vezetésével.
Megfelelő felszerelés nélkül lehetetlennek tűnik a 6400 kilométeres gyaloglás teljesítése. Nem véletlen, hogy Peter Weirt is elsősorban a teljesítmény foglalkoztatta. Az ausztrál rendező hollywoodi történetmesélésében a táj és a kaland válik hangsúlyossá. Ezt értékelte ugyan a kritikusok egy része, sokan azonban hiányolták az emberi és politikai vonatkozásokat. A háborús meneküléstörténetek eddig többnyire európai lágerekben, koncentrációs vagy munkatáborokban játszódtak, helyszínük a náci Németország vagy az általa megszállt területek voltak. Miközben a holokauszt borzalmairól több hollywoodi mozi is készült, nem forgattak még olyan filmet, amely hitelesen feldolgozná a gulág túlélői által tapasztalt szörnyűségeket. Úgy tűnik, ismét kimaradt egy lehetőség. Peter Weir rendezését december 26-án kezdik játszani a brit, december 29-én pedig az amerikai mozik, a világ többi országában azonban csak a jövő év első negyedévétől forgalmazzák.