Akinek jövőre csökken a bére a közszférában, az extra fizetésemelést kap – jelentette be Matolcsy György. A nemzetgazdasági miniszter a FigyelőNetnek adott interjújában kifejtette: a közszférában 1000 és 5000 forint közötti veszteség lenne akkor, ha nem történne nominális béremelés, és az állam nem lépne közbe. – De az állam közbelép. Mindenkinek, akinek jövőre csökkenne a nettó bére, az állam annyi pluszösszeget ad, amellyel „nullára”, tehát az idei szintnek megfelelően kipótolja az összeget – mondta a miniszter. Az intézkedés a teljes közszférára, azaz mind a 690 ezer emberre vonatkozik, költségvonzata pedig 25-30 milliárd forint lehet – tette hozzá Matolcsy György.
A bejelentés idején éppen ülésezett az a demonstrációs bizottság, amit még múlt héten hozott létre a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, mivel álláspontjuk szerint a jövő évi költségvetés vesztese a közszféra lesz. – Üdvözöljük a miniszter szavait, de nem ismerjük a javaslat részleteit. Ugyanakkor, ha a kereseteket csak az idei nominális szintig pótolják, a 3,5 százalékos infláció akkor is sújtja a dolgozókat – mondta lapunknak Fehér József. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) soros elnöke szerint csak az illetménytábla arányos emelésén keresztül lehetne garantáltan megoldani, hogy a közszolgálati dolgozók nyolcvan százaléka – szerintük – ne szenvedjen el jövőre reálbércsökkenést. – Abban reménykedtünk, hogy az MSZP-kormány előző négy éve alatti vesszőfutás után a mostani kabinet kedvező ajánlatot tesz – fogalmazott Fehér József.
A szakszervezetek az OKÉT keretein belül akarnak tárgyalni és megállapodni a kormánnyal, a demonstrációs bizottság ugyanakkor december 4-ét már kijelölte a lehetséges tiltakozó akció időpontjául. Ezt a Parlament közelében, a Roosevelt téren tartanák meg. Fehér azzal magyarázta a demonstráció előkészületeit, hogy annak megtartása sok és hosszadalmas hivatalos eljárást igényel, lefújásáról viszont fél órával az esemény előtt is dönthetnek.
Az természetes, hogy a szakszervezetek fellépnek az általuk kifogásolt intézkedések ellen, ám visszásnak hat, hogy az előző ciklusok alatt sokkal súlyosabb ügyekben nem, vagy csak alig éltek a nyomásgyakorlás eszközével. Önmagában érdekes körülmény, hogy most együtt kardoskodik a közszféra ügyei mellett az MSZP-vel két választási együttműködési megállapodást is kötő MSZOSZ, illetve az Autonóm szakszervezetek. A két konföderáció ugyanis kilencven százalékban a versenyszférában van jelen, azaz az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, a munka törvénykönyve alá tartozó munkavállalók képviselete a feladatuk. A korábbi években a szolidaritási nyilatkozatok megtételén túl egyébként nem is volt szokás, hogy a konföderációk úgymond egymás térfelén játszanak. A SZEF valóban az egész közszféra hivatalos képviselője, ám a szövetség az utóbbi nyolc évben érdemi nyomásgyakorlás nélkül szemlélte, a kormány miként sodorja a működésképtelenség határára a közszolgálatot. Bár a SZEF egyes ügyekben sztrájkbizottságot alakított, munkabeszüntetést végül sosem tartott, két-három erőtlen tüntetés mellett az MSZP-kormány bármilyen rendkívül súlyos, szakmai megfontolásokat nélkülöző, pusztán pénzügyi hátterű intézkedést véghezvihetett a közszférában. Ezek közé tartozik, hogy a 2002-es, átlagosan ötvenszázalékos béremelést követő nyolc évből négyben semmiféle illetményalap-emelés nem történt, így a bérek reálértéke már tavaly visszazuhant a 2002-es szintre. A SZEF nem alkalmazott érdemi nyomásgyakorlást a közszférát érintő, összesen közel százezer fős elbocsátások miatt, amelyek ráadásul nem a minisztériumi vízfejeket, hanem a lakossági szolgáltatókat érintették. Mindemellett a közalkalmazottak 2003-as 13. havi bére körüli „trükközés” – lényegében elcsalás –, illetve a plusz egyhavi juttatás tavalyi, végérvényes megszüntetése sem vezetett olyan ellenálláshoz a SZEF-nél, amely meghátrálásra késztette volna a kabinetet. Mindeközben a kormány hivatalos kommunikációjának része volt a közszolgálati dolgozók elleni hecckampány, ebben kiemelt figyelmet „élveztek” elsőként a köztisztviselők, majd a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók.
A SZEF függetlenségét ráadásul kérdésessé teszi, hogy elnöke, Varga László több és szoros szállal is kötődik az MSZP-hez. Testvére, Varga Zoltán korábbi önkormányzati miniszternek, akit annak idején hivatalba lépésekor éppen azzal bíztak meg, hogy az önkormányzati rendszerből – azaz a közszolgák legfőbb munkaadói területéről – vonjon ki 120 milliárd forintot. Testvérével való összeférhetetlensége miatt a konföderáció egyes tagszervezetei elnöki tisztségének felfüggesztését kérték, ám a SZEF ügyvivő testülete leszavazta a javaslatot. A SZEF vezetője apja továbbá Varga Lászlónak, a Fiatal Baloldal korábbi elnökének, szocialista országgyűlési képviselőnek.
origo.hu
Beköszöntött az igazi őszi időjárás
