Megújuló agrárpolitika

Már márciusban megszülethet a konszenzus az uniós közös agrárpolitika átalakításával kapcsolatban – közölte tegnap Fazekas Sándor, vidékfejlesztési miniszter, Dacian Ciolos uniós mezőgazdasági biztossal folytatott budapesti tárgyalását követően. A közös agrárpolitika jövőjével kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy a várható átalakítások eleget tesznek a gazdálkodók elvárásának. A miniszter kitért arra, hogy bár a jövő első félévi uniós elnökségünk alatt a vidék szempontjából a közös agrárpolitika átalakítása a legfontosabb, szeretné, ha a tejszektor lehetséges megsegítésében is megegyezésre tudnának jutni a tagállamok. Dacian Ciolos véleménye szerint azzal, hogy a jövő év első felére Magyarország átveszi az uniós elnökségi feladatokat, hazánknak komoly szerepe és lehetősége is lesz beleszólni az unió 2013 utáni agrárpolitikájának alakításába.
Egyébként uniós csatlakozásunk óta először kaphatják meg jövőre a nekik járó teljes támogatást a gazdálkodók – derült ki a vidékfejlesztési tárca tegnapi közleményéből. A tájékoztatás szerint ezúttal hazánk él a csatlakozási szerződés adta lehetőséggel, és a teljes lehetséges összeggel kiegészíti az unióból érkező területalapú támogatásokat, így a magyar gazdálkodók nem kerülnek versenyhátrányba a régi tagállamok termelőivel szemben. A vidékfejlesztési miniszter rendelete értelmében a 2010. évi kiegészítő nemzeti támogatás, az úgynevezett top-up összege 30,6 milliárd forint. Ez a földalapú támogatás hazai kiegészítésére, illetve a juh- és kecsketenyésztési csekély összegű (de minimis) támogatásokra folyósítható.
Mint ismert, csatlakozási szerződésünk értelmében a Magyarországra érkező uniós közvetlen támogatások csak fokozatosan érik el a régi tagállamokban meglévő szintet. A magyar fél annyit még „kiküzdött” a tárgyalások során, hogy a különbséget kipótolhassa saját költségvetéséből, ám ezzel az eszközzel eddig hazánk egyszer sem élt maradéktalanul. A Vidékfejlesztési Minisztérium szerint a kiegészítő nemzeti kifizetések nemcsak a versenyhátrány részbeni kompenzálását szolgálják, hanem a mezőgazdasági termelők széles körénél hozzájárulnak az agrártermelés fenntartásához, ezáltal a vidék népességmegtartó erejének megőrzéséhez is.