Az évforduló lehetőség arra, hogy felidézzük alakját, hiszen különös érzékkel bábáskodott sokféle esemény születésénél. A Testnevelési Főiskolát 1937-ben végezte el. Öt évvel később már könyvet írt Vállalati sport – munkástestedzés címmel, amely megjelenésekor éppoly „gyanús” volt, mint 1945 után, amikor a szerzőt a könyv miatt a Népbíróság elé idézték. Nevéhez fűződtek 1940-től kezdve a Kis-Duna-bajnokságok, és részben ezek sikerének volt köszönhető, hogy 1941 áprilisában az evezősszövetség alosztályából kinőtt az önálló Magyar Kajak-kenu Szövetség. Az egyik alapító Kocsis Mihály volt, majd egy ideig ügyvezető elnöke is. És csak zárójelben jegyezzük meg: ő indította útjára Urányi Jánost, aki Fábián Lászlóval közösen aranyérmet nyert kajak kettes tízezer méteren a melbourne-i olimpián.
Kocsis Mihály kapcsolata a sportággal 1945 után sem szakadt meg: ő volt az 1947-es első munkás kajak-kenu Eb gyakorlati megvalósítója Tatán. A háború után tíz esztendeig Csepelen folytatta rendkívül eredményes szervezőmunkáját. 1948-ban nem kis feladatot bíztak rá: az olimpiai csapat felkészítéséért felelt. A tíz aranyérmet követően ugyancsak könyvben összegezte akkori tapasztalatait. 1957 után a Testnevelési Tudományos Tanács, illetve a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet munkatársaként jelentős szerepet vállalt az első Ötnyelvű Sportszótár szerkesztésében. Sportkarikatúra-kiállítást szervezett. 1963-tól nyugdíjazásáig a Központi Sport Iskola igazgatójaként lefektette a sportiskolai rendszer alapjait, kidolgozta az utánpótlás-nevelés elméletét és gyakorlatát. Miközben olyan kiváló edzőket „hozott helyzetbe”, mint Széchy Tamás, Gyarmati Dezső, Gallov Rezső, Csányi Raymund, Kertész Alíz, Füzesséry Gyula, Petróczy Attila – és a sor még folytatható. Kiemelkedő eredményességű versenyzőket is nevelt a magyar sport számára. A teljesség igénye nélkül az úszó Hargitay Andrást, Verrasztó Zoltánt, vagy az asztaliteniszező Magos Juditot.
Nyugdíjba vonulása után sem tudott megpihenni: élénk kapcsolatban állt a nemzetközi sportélet vezető személyiségeivel, könyvet írt Nagy Tamással Olimpiai nemzetek címmel, és szaktanácsadóként segítette a Testnevelési és Sportmúzeum munkáját. Ennek egyik utolsó eredménye volt a Sport és Irodalom című kiállítás, amelyet Mándy Iván író nyitott meg.
Kocsis Mihály azok közé tartozott, akik még ismerték a levelezés, a köszöntés, a megköszönés, az emlékezés íratlan szabályait, az illemet, a pontosságot, az adott szó erejét, a megbízhatóságot, s ebben a Nedeczky Lászlókkal volt rokon, stílust adva a sportvezető, a tanácsadó személyiségének. Egyszer így jellemezte önmagát: „Különleges ismereteim nincsenek. Legerősebb oldalam a sportban a szervezés tervezése. Speciális ismereteim a vendéglátóiparban vannak, aminek számos érintkezési felülete van a sporttal. Ezen a téren tudtam egyet s mást letenni az asztalra.” A lovagias ügyekről szólva így vallott: „Egy agresszív szakosztályintéző megengedhetetlen hangot használt velem szemben. Erre én letettem a kagylót. Újból felhívott és provokált. Mint egykori vívó versenyző bizonyára abban bizakodott, hogy apró darabokra szabdal. Miután gyáva volt, a második lerohanás után már felrepedt a fejbőre. A párbaj a Santelli-féle teremben volt. Örömömre szolgált, hogy megismerkedhettem a Maestróval.”
Kocsis Mihály születésének századik évfordulóján javasoljuk, hogy a tatai edzőtábort róla nevezzék el, akinek az élete és munkássága a kezdeti időszakban itt nyert igazi értelmet.
Kocsis Mihály Edzőtábor – ugye, jól, hangzik?
origo.hu
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő
