Padtársak

Április óta, amikor az MDF nagy nehezen kibukott a parlamentből, nem sokszor írtuk le Dávid Ibolya és Herényi Károly nevét. Az elmúlt napokban azonban ismét címlapot érdemelt a két egykori frontember. Ráadásul nem túl illusztris társaságban: Szilvásy György, Gyurcsány Ferenc exkormányfő jó barátja és titokminisztere mellett a szintén szocialista Tóth Károllyal együtt kell a vádlottak padjára ülniük. Nem véletlenül egy időben, nem más-más ügyben, nem. Együtt. Ez így szép kis tabló, és igazából már senkit nem lep meg, hiszen az már régen, békésebbnek látszó (legalábbis börtönnel nem fenyegetett) ügyek kapcsán kiderült, hogy az MDF és a gyurcsányi establishment nincs is olyan nagyon messzire egymástól.
Az egykor 70:30-azó, tiszta kezeket hirdető MDF-ről most az is kiderült, hogy a 2009-es európai parlamenti választások előtt szűk két héttel egy offshore cégtől, a Seychelle-szigeteken bejegyzett Zirconia Trading Ltd.-től száznyolcvanezer eurót kapott. Ez forintban nagyjából ötvenmillió. Nem tudni, mire kellett a pénz, és végképp nem tudni, miért egy felderíthetetlen hátterű céghez kellett futni némi pénzért, s természetesen azt sem tudni, pontosan ki áll(t) a titokzatos társaság mögött. Azt azonban már tudjuk, kinek a kedvence Bokros Lajos „MDF-es” politikus, akit mindenképpen európai parlamenti mandátumhoz kellett segíteni, ki volt az, aki korábban, egy eleve halálra ítélt konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal sokat tett Gyurcsány Ferenc hatalomban tartásáért, aztán ki játszotta el őfelsége ellenzékét, ki támogatta az adótörvények megszavazásán keresztül a Bajnai Gordon kisebbségi kormányát, és ki volt az, aki végül az SZDSZ-szel együtt vágott neki a 2010-es választásoknak.
De visszatérve a címlaphoz: jó lenne tudni, hogy az ügyészség miért várt ilyen sokáig a politikusok elleni vádemeléssel. Hiszen az UD-ügy kapcsán minden, a hatóság mostani lépését megalapozó lényeges információ már a botrány kirobbanása utáni egy-két hétben napvilágra került. A történet röviden: a titkosszolgálatok lehallgatták az UD Zrt. vezetőit, így azok a beszélgetések is szalagra kerültek, amikor a vonal másik végén mondjuk Demeter Ervin vagy Kövér László fideszes képviselő, esetleg Csányi Sándor OTP-elnök-vezérigazgató volt. Bár a felvételek alapján semmilyen bűncselekmény gyanúja nem merült fel, az anyagokat, noha kellett volna, nem törölték. Mindeközben a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetői és a titokminiszter tudtával és beleegyezésével egy számítógépes bűnöző betört a kormányzati gerinchálózatba, amely cselekményt ugyanez a titokminiszter az UD Zrt. nyakába varrta. A titkosszolgálatok által lehallgatott beszélgetések egy része eljutott Dávid Ibolyához, aki éppen Almássy Kornéllal hadakozott pártelnöki széke megtartásáért. Dávid a birtokába került felvétellel a sajtóhoz futott, és azok tartalma alapján azt állította, elnöki kihívója le akarta járatni. Almássyt ellehetetlenítették, Dávid Ibolya pártelnök lett, az UD Zrt. tönkrement, eljárások indultak, mindenki megtette a maga feljelentését, benyújtotta keresetét. Az eredmény: a vádlók lettek a vádlottak. Szilvásy György szerint egyszerűen csak politikai hadjárat áldozatává vált. Azért azt nyomatékosítsuk, az eljárások több mint két éve kezdődtek, a Fidesz–KDNP-kormány pedig csak bő fél éve nyerte meg a választásokat. Vagy lehet, hogy már a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején is Orbán Viktor irányította az igazságszolgáltatást? Játsszunk el a gondolattal, és mondjuk azt, hogy így van: akkor viszont nem hiányoznak még néhányan a vádlottak padjáról?