Tér-idő: Csernobil letörölt emlékei

Jó lenne tudni, ki és milyen megfontolásból töröltette le a Magyar Rádió archívumában lévő anyagok egy részét. Még az örökkévaló szocializmusban sem hihették, hogy magnószalagok letörlésével események meg nem történtté tehetők. Milyen egyszerű lenne! Nincs hír, nincs csernobili atomerőmű-robbanás. Ha a radioaktív felhő nem lépte volna át a vasfüggönyt, ha nem kényszerül a hatalom beszélni róla, boldogan ettük volna tovább a májusi primőr salátát, eszünkbe sem jutott volna megmosni. Nem látszott rajta semmi. Nem világított, nem zenélt.
Lánczi Ágnes a Tér-idő című műsorban az elmúlt héten sorozatot adott közre Hangot adunk alcímmel válogatva a 85 éves Magyar Rádió hangemlékeiből. Volt szó az első magyar rádióadásról, régi helyszíni tudósításokról, válogatás az elmúlt évtizedek nagy magyar katasztrófáinak hanganyagából. Az 1979-es zsanai gázkitörésről, az 1974-es komlói bányarobbanásról, az 1974-es tiszai árvízről, az 1985-ös berhidai földrengésről és az 1986-os csernobili robbanásról. Miért épp ezekről és miért nem időrendben, azt nem tudhattuk meg. Ám érdekes volt hallani régi rádiósokat, akikre ma már rádiósként nem emlékezünk. Dömsödi Gáborról senki nem hinné, hogy valamikor vidékjáró riporter volt, pedig Berhidán készített anyaga akkori füllel bátornak volt mondható a zárt médialáncban. E bátorságot ma már nehezebb értékelni.
A legérdekesebb kétségkívül a csernobili blokk. Barát József első ötven másodperces híradását Moszkvából letörölték. Következik egy Krónikában elhangzott beszélgetés, de hogy Rangos Katalin kit kérdez, azt is törölték. A szakértő azt mondja, a Szovjetunió rendelkezik minden módszerrel, amellyel a sugárfertőzés lokalizálható. Márványi Péter beszélgetését, amelyet a Légkörfizikai Intézet egyik vezetőjével folytatott, letörölték. Ismét jelentkezik Moszkvából Barát József, elmondja: a Szovjetunió köszöni a felajánlásokat, nem kér segítséget, megoldja a problémát maga. Majd az utolsó hanganyag, az elhíresült salátamosás-tanács.
Jó néhány esztendeje figyelem, mi történik a Magyar Rádióban. Egykor a hazai médiaszakma magasiskolája volt, igaz, nem is volt más iskola. Onnan röpültek szét az ambiciózusabbak, először a Magyar Televízióba, és amikor már lehetett, akkor tovább. Erős volt a rendszerváltó szél. Az ügyesek ráültek, a jámborabbak, hűségesebbek maradtak. Sokat számít a rutin a szakmában, de nem mindent. Lánczi Ágnes sokévi rádiózás után sem engedheti meg magának, hogy neveket tévesszen, hogy Barát Józsefet Györgyként, Fehér Istvánt Józsefként konferálja fel. Egy műsorban két ekkora baki. És lehet, hogy nagyon sok lett a kevés megmaradt rádiósnak a munka, folyton rohanni kell, de nincs az jól, hogy ami a Magyar Rádióban manapság elhangzik, az nem fontos. Kiderül hamarosan, hogy az új seprű csak még kisebbre sepri a kupacot, vagy fel is javítja.
(Tér-idő, Kossuth rádió)