Ellendrukkerek

Tudják, melyik az az állam, amelynek kétszáz nappal a választások után sincs új kormánya, és a különböző nyelvű országrészek széthúzása miatt a megszűnés fenyegeti? Segítek, még mielőtt előkapnák Afrika térképét: Belgiumról van szó, az Európai Unió bürokráciájának otthont adó országról. Belgiumról, amelytől január elsején vesszük át az unió soros elnökségét. Júniusban tartották a belga választásokat, s azóta sem közeledtek jelentősen a koalíciókeresési egyeztetésekben érintett pártok álláspontjai, így a megméretésen győztes Új Flamand Szövetség és vallon partnerei egyelőre sikertelenül keresik a kompromisszumot a francia, illetve a holland ajkú országrész viszonyát régóta mérgező kérdésekre. Azaz a féléves uniós elnökség egészét egy átmeneti-ügyvezető, demokratikus felhatalmazással nem rendelkező kormány vezérelte le.
Most, néhány nappal azelőtt, hogy egy óriási szavazói támogatással megválasztott kabinet veszi át a stafétabotot a politikai csőd szélén álló Belgiumtól, hirtelen megszólaltak az aggódók. Washingtonban, Párizsban, Londonban és Berlinben újságírók féltik az uniót a sajtószabadságot lábbal tipró kelet-európai országtól. Nem tudom, több vagy kevesebb izgatott írás előzte-e meg a szétesés szélén álló Belgium uniós elnökségét, az viszont legalábbis furcsa, hogy egy médiatörvényből vonnak le messzemenő következtetéseket azok a nyugati elemzők, akik korábban nagyvonalúan nézték el békés tüntetők rendőrök általi megnyomorítását Budapest szívében. Jan Mainkát, a Magyarországon dolgozó német üzletemberek körében népszerű Budapester Zeitung alapítóját idézve: hol voltak a mai figyelmeztetők, önjelölt magyarbarátok, amikor az ország nyolc év alatt egyre mélyebbre süllyedt a korrupció és a rossz gazdálkodás mocsarába?
Igen, a sokat emlegetett médiatörvény több sebből vérzik, de elemzésnek nehéz minősíteni a jogszabály kapcsán Fehéroroszországot emlegető cikkeket. A magyar uniós elnökség küszöbén megfogalmazott támadások döntő többsége az európai baloldal irányából érkezik, s mint korábban annyiszor, ezúttal is budapesti hátszéllel indul. Otthoni ellendrukkerek nemcsak mifelénk vannak. Belgiumra visszatérve, a szélsőjobboldali Flamand Érdek pártja még a nyár elején azt szorgalmazta, hogy a brüsszeli kormányválság miatt Magyarországnak a tervezettnél korábban, már július elsején át kellene vennie az EU-elnökséget. A mi Göncz Kingánk már szeptemberben (akkor még szó sem volt médiatörvényről) a magyar kormánnyal szemben kialakult kételyekről nyilatkozott. Miként tudja ellátni az elnökséget az a kabinet, amellyel szemben bizalmatlanság alakul ki gazdaságpolitikai szempontból és az a külső megítélése, hogy nyitott a szélsőjobboldal felé, korlátozza a demokratikus intézményeket, Európa számára érthetetlen lépéseket tesz, amelyek veszélyeztetik a térség stabilitását – „tolmácsolta” akkor a nyilván éppen a budapesti szocialisták által Brüsszelben megfogalmazottakat a volt külügyminiszter.
Ne legyenek illúzióink. Ha nem a médiatörvény, akkor valamilyen más kormányzati lépés miatt startolt volna jól időzítve a bejáratott gépezet. Amit ettől még hiba lenne semmibe venni. Nem tudom, eddig hány sajtóreggelit szerveztek nagykövetségeink a médiáról szóló jogszabály ismertetése, európai összehasonlítása céljából, de arra mindenképpen számíthatnak a kommunikációs illetékesek, hogy a Duna-stratégiánál és a romák felzárkóztatásánál népszerűbb újságírói téma lehet a médiatörvény. Ettől viszont még hatékony lehet a magyar uniós elnökség. A sikerességet pedig nem kell megmagyarázni.