Mihály Gábor szobrászművész és Molnár Pál újságíró alapította öt évvel ezelőtt a Hamvas-fürt díjat. Az elismerést a borkedvelő közönség minden esztendőben annak ítéli, aki a „Szent Korona örök tartományaiban művészi szintre emeli a bor készítését”. Az idei győztes Kaló Imre díjazása azért is érdekes, mert a főfoglalkozásban erdészként dolgozó vincellér borait az üzletek polcain egyelőre még hiába keresnénk.
– Pár év múlva elkészülhetnek az „első fecskék”, amelyek már az emberek sokaságához is eljuthatnak majd – fogad szomolyai otthonában a díjazott. – Jelenleg huszonnégy fajta szőlővel foglalkozom, huszonkét évjárat van mögöttem, az átlagnál több jó bor áll a pincémben. De a természet arra tanított, legyek türelemmel addig, amíg annyi tudást halmozok fel, ami elég alap ahhoz, hogy a házasításokban magas szintet érjek el. A lányom nemsokára elvégzi az élelmiszer-ipari egyetemet, és segítségére lehet közös családi vállalkozásunknak marketing-, adó- és kereskedelmi ügyekben – kecsegteti híveit és a borkedvelő közönséget Kaló Imre.
Ezek azonban még a távoli tervek, idén – ez is jelzi a házigazda különleges habitusát – más kötötte le energiáit: „borkápolnát” és „bortemplomot” építtetett. A hozzá betérő vendégek részére kialakított, gyönyörű cserépkályhával melegített teremből kilépve lépcsőn érünk le a borkápolnába. – Ahhoz, hogy a termőhelyhez méltó bor szülessen, egy olyan kísérletet vállaltam be, mint senki más, pénzért ugyanis nem tud megszületni a legjobb bor, csak úgy, hogy lélekben, fejben rákapcsolódtam a természet gyökerére – visszahangozza ars poeticáját a pince. A kápolna tufájába vájt borszarkofágokban saját legjobb nedűit kívánja elhelyezni a Kaló Imre. – Itt lesz majd Attila kőszobra – mutat lelkesen egy most még üresen álló pontra. A műalkotást Jámbor Zsigmond szobrászművész készíti, az ő érdeme a pince kialakítása is.
– Nagy küzdelem volt az idei év – eleveníti fel az esztendő történéseit –, sok embernek semmi nem termett. Ez volt az a szezon, amikor nem csak úgy csettintésre érett be a gyümölcs, ráadásul a tavalyi esztendő soha nem látott nagy minőséget hozott. Az eső idén tönkretett mindent. De a Kárpát-medence éppen arról híres, hogy mindig van vénasszonyok nyara, ritka, amikor nincs, meg kellett várni idén is, hogy bort készíthessünk a szőlőből – mesél a termésről.
Átlépünk a bortemplomba; a helyiség kvázi szentélyében egy magyar Szent Korona sziluettjét vájta a szobrász a pince falába. Mellette a sarokban helyezkedik majd el Szent István szobra egy trónon, a terem átellenben fekvő sarkába pedig Szent László alakja kerül. – Saját erőmből építettem fel mindazt, amire mások milliárdokat költenek el, és készítenek olyan borokat, amelyek kevés szőlőt láttak; miközben soha nem látott módon áramlik be az országba a külföldi bor is. Csoda? Az osztrákoknál már több a szőlőterület, mint nálunk. Egy alpesi országban… – zsörtölődik kissé, miközben templomában kalauzol.
A terem közepén álló oszlopon a csodaszarvas legendája elevenedik meg, Hunor és Magor képmása díszíti a pillér tövét. Az oszlopfőn tölgylevelek és szőlőfürtök utalnak Kaló Imre erdész és borász mivoltára, a támasz előtt egy Balaton-felvidékről származó, több mint kétezer éves, hatalmas kőtábla fekszik – a baráti ajándék egy, a római korban használt szőlőprés része volt. Az „oltárként” funkcionáló kőlapot négy fekvő oroszlán tartja, a falakon kialakított tíz vakablakba egyenként kétszáz üveg bor fér, ezekbe kerülnek a Kárpát-medencében jelenleg fellelhető legjobb borok. Mindezt hitel és támogatás nélkül építette fel az idei Hamvas-fürt díjazottja, családtagjai, barátai segítségével.
A teremből kőbe faragott lépcsősor vezet a régi pinceágakba, ahol borral kínál a házigazda. – A szőlő a legintelligensebb kultúrnövény, amely az ember tudása által válik borrá, és évekig eltartható folyékony táplálékká. A bor gyógyszer, engem is ez éltet – mondja. – Mégis, míg valaha a harmadikok voltunk a világ bortermelői között, ma a huszonnyolcadik helyen szerénykedünk.
Kissé szomorkásan teszi hozzá, hogy a történelmi Magyarországon még Európa második legnagyobb szőlői termettek nagyjából hétszázezer hektáron, és még a második világháborút követően is megmaradt egyharmada, amiből az ország lakosságának tíz százaléka élt.
– A nagyüzemi gazdálkodás során sokat romlott a szőlő minősége, és megkezdődött a „labortechnika”. Nézzük csak meg, hányféle adalékanyagot tesznek a borba. A tavalyi ominózus glicerines botrány csak egy kiragadott eset volt a sok közül, ráadásul nem is mérvadó, hiszen a glicerin természetes úton is része a szőlőnek, bornak. 1996 óta Magyarországon nem lehet használni – a többi európai országban igen –, de ha ez az anyag nem alkalmazható, mást se keverjenek a borba! Cukrot, sűrítményt, savat, vitaminokat, íz- és színfokozókat, chipset (pörkölt faforgács, amellyel a nagy fémtartályokban a barrique hordós érlelést imitálják – a szerk.), amik tonnaszámra érkeznek az országba. Mesterséges anyagokkal nem lehet helyettesíteni a természet értékeit! – figyelmeztet a borász, aki szerint egyértelmű, hogy igazán jó, a termőhelyhez méltó borok manapság már csak a kézműves pincékben születnek.
– Nem fél, hogy megkövezi a borásztársadalom?
– Lehet a jót kövezni mindaddig, míg az utolsót is agyon nem kövezik. Az, aki a bűn útján él, soha nem fog teremteni, mindig csak elvesz. Akik eddig bűnben éltek, nem fognak holnaptól megváltozni. Nekem viszont az az evidencia, hogy tisztelem a másikat, és ha már segíteni nem tudom, az a minimum, hogy nem ártok neki – szögezi le. Hozzáteszi: Magyarország felemelkedésének záloga a szőlő- és borkultúra újraéledése, hatására az emberek is megváltozhatnak.
Közben 2009-es kékfrankost tölt. Borának illata, mint érett meggy és vanília keveréke, észrevétlen csúszik le a torkon, egyik korty kéri a másikat.
Hitvallásának ismeretében nem meglepő, ha azt tervezi: a közeljövőben televíziós borkóstoltató műsort indítana, amin keresztül közérthető formában, a bor segítségével mutatná be a magyar kultúra vívmányainak együttesét. – A műsorban a magyar népi művészetet, a gasztronómiát népszerűsíteném – mondja mosolyogva, miközben egy tavalyi, aranysárga szürkebaráttal kínál. Fenséges az íze.
origo.hu
Öt éven keresztül bujkált egy veszélyes bűnöző Magyarországon
