Új alapokon. Elindultak a pályázati kifizetések, miután átalakította a kormány az innovációs politika rendszerét. Molnár Ágnes, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára (képünkön) lapunknak elmondta: súlyos hibákkal teli pályázati rendszert vettek át, ami azonnali felülvizsgálatra szorult, ezért kénytelenek voltak a kifizetéseket leállítani. – Ma már elmondhatjuk, hogy megteremtettük az alapjait egy új, átlátható rendszernek, melyben a Nemzetgazdasági Minisztérium a Nemzeti Innovációs Hivatalon keresztül alkotja meg az új innovációs stratégiát. Az innovációs alapot a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyeli, az alap kezelőjeként a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, közreműködő szervezetként az MAG Zrt.-t és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramot (OTKA) bízta meg a minisztérium – fogalmazott az államtitkár, aki hozzátette, 3612 támogatási szerződéssel rendelkező pályázatot, és 2528 döntéssel nem rendelkező pályázatot vettek át az előző kormánytól. Az előbbiekből 1014 fizethető ki, ebből 391 projekt kifizetését a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megkezdte 3,018 milliárd forint értékben. Az Akadémiához tartozó OTKA-pályázatokra 553 millió, az akadémiai kutatóintézeteknek pedig 470 millió forint kifizetését indították el. – A kutatás és az innováció támogatása elengedhetetlen része a fejlesztéspolitikának, ez a gazdasági növekedés egyik alapja. Ehhez azonban átlátható intézményrendszer és szabályosan működő támogatási folyamat felépítése szükséges – emelte ki az államtitkár. (V. G. D.)
– Mikor járt utoljára itthon?
– Gyakran veszek részt szakmai konferenciákon, tartok előadásokat Európában, ezért amikor tehetem, hazalátogatok. Évente kétszer, néha háromszor is Budapesten töltök pár napot. A családom nagy része is itt él, és Freund Tamással állandó munkakapcsolatban vagyunk, vele is találkozom, ha van rá lehetőség. És ha tehetem, egy kis székelykáposztát is eszem itthon.
– Két hét múlva veszi át két magyar kutatóval együtt az Agy Díjat. Mit jelent önnek ez az elismerés?
– A tudomány területén dolgozni teljes elhivatottságot igényel az embertől, mert nem ez a legjobban fizetett ágazat. Ugyanakkor az állandó küzdelem, amelynek ritkán van eredménye, mégis megéri, mert ez a leggyönyörűbb szakma. A kutatásban 10-15 évig bizonyítunk valamit, aztán sokszor kiderül, a hipotézis téves volt. Ennek a díjnak nagy a jelentősége számomra. Az idegtudománnyal foglalkozók száma kicsi, alig ötvenezren vagyunk a világon. Az idegtudományban senkit nem érdekel a hírnév, a hajtóerő az, hogy a munkát kik becsülik meg. Olyan ez, mint egy jó sportolónak a legjobbakkal versenyezni. Eszményképek vannak itt is, akik elismeréséért hajt az ember. A legjobb és legszebb eredmény az, ha az ember ezektől kapja a jutalmat.
– Ön azt vallja, hogy az idegtudomány dédapja a filozófia, és a tudomány egy olyan szegmense a világnak, amelyben a közösség hite sosem rendül meg. Milyen hatása lehet a közösségre a hazánkban nemrég kirobbant filozófusbotrány?
– Minden szakmában vannak mindenféle emberek. A tudományban ez önkiválasztódás, mert ez a terület nem túl jól díjazott, és sokat kell „gürcölni”. A kutatásban eredményt elérni sokszor egy élet munkája, és ezt elhivatottságból, és nem az extra anyagi juttatásokért teszi az ember. De mindig van egy deviáns társaság, és csalók itt is vannak. A Haveli Egyetemen egy világhírű professzorról kiderült: noha szüksége nem volt rá anyagilag, csalt. Jobbára azok csalnak, akiknek mindenük megvan. Ezek átmeneti állapotok, nem rendítik meg a közösség tudományba vetett bizalmát.
– Sok munka, kevés sikerélménnyel. Mikor volt utoljára átütő sikerben része?
– 1989-ben volt egy pillanat, mikor azt mondtuk: na, ez valami! Aztán 2004-ben és legutóbb 2008-ban. Akkor megtaláltunk valamit, amit 30 éve kerestünk. Ennek lényege, hogy a gondolatok, emlékek felidézésében semmilyen külvilági inger nem segít, be is csukhatom a szemem beszéd közben. Az idegrendszerben egy sejtcsoport elkezd működni, mint a hangszerek egy koncerten, amelyek hangzása elősegít egy újabb melódiát, és ez folyamatosan szól, ameddig akarjuk. Ez egy belső, spontán tevékenység, amely a gondolat sebességének megfelelően megy előre, és mi ennek a szubsztrátumát találtuk meg. A sejtek olyan viselkedését tudtuk kimutatni, amelyek ezeket lejátsszák, megjósolva a sejtek összeköttetései alapján, hogy egy szekundum múlva milyen irányba fog elmenni a gondolat. Tulajdonképpen előre olvassák, hogy mi fog történni.
– Hívhatjuk gondolatolvasásnak is?
– Tulajdonképpen igen. Az agyba elektródákat téve megmondható, hogy egy adott beszélgetésből másnap mire emlékszik a delikvens. Az agyi állapot alapján megmondható, hogy az idegrendszer befogadóképes-e. Egy beszélgetésnél vagy tanulásnál nem jegyez meg mindent az ember, bármennyire is szeretnénk, ugyanis az agyunk akkor fogad be információkat, ha a megfelelő állapotba jut. Olyan ez, mint amikor egy vizsgára tanulunk, és úgy érezzük, nem marad meg semmi az agyunkban. A tanulás és a felidézés más állapotban történik.
– Harminc éve él az Egyesült Államokban, sok emberrel dolgozott együtt a világ minden szegletéből. Hogy áll össze egy kutatócsoport?
– Érdekes módon a tehetséges fiatalok nem kopogtatnak az ajtón, inkább mi vadászunk rájuk. Van egy kiépített kapcsolatrendszer, amelyen belül tudjuk egymásnak ajánlani az ígéretes kutatókat. Szerintem 18 éves korára mindenki kiforr, a fiatalok tudják, mivel szeretnének foglalkozni. Hozzánk főként az egyetem elvégzése után jönnek egy-két évre, de van, aki tovább marad. Sokan érkeznek Ázsiából, Németországból, Franciaországból. Nem is az a lényeg, hogy honnan jönnek, hanem, hogy az állandóan termő tehetségekre felfigyeljünk és leszakítsuk a fáról.
– Sokan maradnak kint?
– Ez nemzetenként változik. A japánok régebben inkább hazamentek pár év után, ma már nagy részük kint marad az Államokban. A magyaroknál ez pont fordítva van, leginkább a megváltozott rendszer miatt. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben ma már ugyanúgy folyik a tudományos kutatás, mint bárhol a világon. Ráadásul ma már a kutatók pályázhatnak uniós pénzekre is.
– Több évtizednyi kintlét után magyar tudós marad az ember, vagy magyar származású amerikai professzor lesz belőle?
– Talán ez is, az is. Amerika egy kedves ország, de én ott is maradtam magyarnak, amire büszke vagyok. Jó hírünk van a világban, a zene vagy a tudományok területén főként. Engem viccesen úgy hívnak, hogy a magyar maffia egyik tagja. A másik két húzóember Somogyi Péter, és persze Freund Tamás.
– Mi hiányzik a legjobban Magyarországról?
– A pesti hangulat, a Vár, az emberek. A pályám kezdetén Pécsen éltem, az is hiányzik, és minden, ami a fiatalságom volt.
– Van egy Buzsák nevű településünk…
– Igen, tudom, a lányaim jártak is arra. Gyanítom, hogy az őseim onnan származnak, de birtokaim nincsenek.
