Mi a magyar?

Az erdélyi román helynevek eredetre nézve magyar, szláv, német, oláh és ismeretlen eredetűek. A magyar eredetűek közé számítandók azok az egyébként szláv vagy ismeretlen eredetű nevek is, amelyeknek az oláh nyelvi alakjuk határozott magyar közvetítést árul el. A magyar eredetű oláh helynevek száma igen nagy, és az egész Erdély területére kiterjed. Mindenekelőtt magyar eredetű magának Erdélynek oláh neve is: Ardeal. Erdély neve a magyar Erdőelv, azaz „erdőntúl” összetételből való, és mint látni, belső-magyarországi szemléletből keletkezett. Ezt a nevet a Magyarországból érkező magyarság hozta magával Erdélybe, és tőle vette át a beszivárgó oláhság. A magyarból származik az oláh víznevek túlnyomó többsége is. Külön ki kell emelni, hogy az egy Küküllő oláh nevén kívül, amely szláv eredetű (Tarnava), Közép-Erdély valamennyi folyójának, jelentősebb patakjának az oláhban a magyarból van átvéve (a már említett Maros, Szamos, Temes stb. nevén kívül Sajó-Sieu, Lápos-Lapus, Almás-Almas, Egregy-Agris, Szilágy-Salagiu, Kapus-Capus, Nádas-Nadas, Aranyos-Aries, Sebes-Sebes, Árpás-Arpas stb. […]). Ez a tény egymaga bizonyítja, hogy nem az oláhok előzték meg a magyarságot Erdélyben, hanem megfordítva. Ami az úgynevezett szláv-oláh szimbiózist illeti, csak utalunk arra, hogy a szláv eredetű víznevek tekintélyes része magyar közvetítéssel jutott az oláhba (szláv Jelsava – magyar Ilosva – oláh Ilisua; szláv Vrbova – magyar Orbó – oláh Valea Orboului; szláv Leknica – magyar Lekence – oláh Lechinta; stb.). A helynevek közül mindazoknak a helységeknek a neve, amelyek a XV. század közepe előtt vannak említve, az alább részletezett vidékek kivételével mind a magyarból származik. Pl. Mármarossziget-Sighet, Veresmart-Veresmort, Jód-Ieud, Sajó-Sieu (Mármaros m.); Bikszád-Bicsad, Erdőd-Ardud, Meggyes-Medies (Szatmár m.); Széplak-Suplac, Kövesd-Cuiesd, Nagyvárad-Oradea (Bihar m.); Gyékényes-Gichis, Kékes-Chichis (Szolnok-Doboka m.); Nagyenyed-Aiud, Tövis-Teius, Asszonynépe-Asinip (Alsó-Fehér m.); Karán-Sebes-Caran-Sebes, Vörösmart-Veresmort (Krassó-Szörény m.) stb. stb. Magyar eredetű a Mezőség helynévanyaga egészen a magas hegyvidékig. Ugyancsak teljesen magyarok az Alföld peremének oláh helynevei. Ezenkívül néhány kisebb oláh sáv kivételével magyar jellegű a Szilágyságnak, a Sebes-Körös felső völgyének, a Hunyadi-medence középső részének, a Maros völgyének, valamint a Bánság egész északi sík vidékének az oláh helynévanyaga. Sajátságos és külön kiemelendő, hogy a szász vidékek oláh helynevei egy-két folt kivételével szintén a magyar nevek átvételei. A Székelyföld névanyagát, mivel itt számottevőbb oláhság sohasem lakott, az oláhok általában nem ismerik, s amit ismernek, azt kivétel nélkül a magyarból vették át (pl. Nyirádtő-Nirasteu, Udvarhely-Odorheiu stb.).
(Kniezsa István: Erdély földrajzi nevei. Erdély, 1940)