Emberi jogi kettős mérce Londonban

Fél évszázados csend után kerültek elő a britek Kenyában tanúsított kegyetlen bánásmódjáról, kínzásairól és internálótáboraikról szóló dokumentumok, melyeket a gyarmatosítók a kelet-afrikai állam függetlenedése előtt néhány nappal vittek magukkal. A Mau Mau lázadók ügye 48 év után kerülhetett a brit legfelsőbb bíróság elé.
A dokumentumok kínos helyzetbe hozhatják őfelségét, rendőrségi alkalmazottakat, katonai erőket, közalkalmazottakat és másokat – áll a brit külügyi tárca jelentésében, ahhoz az 1500 kényes természetű dokumentumhoz csatolva, melyeket Kenya függetlenségének kikiáltása előtt kilenc nappal rámoltak fel nagy sietséggel egy Angliába tartó gépre. Brit illetékesek szerint korántsem volt titkos a szállítás, hiszen „általános gyakorlatot” követtek, amikor a kormányzó magával vitte azokat a „kiválasztott dokumentumokat, melyek átadása a következő kormánynak nem lett volna helyénvaló”. A kínos helyzetet az említettek mintegy ötven éven át elkerülték, egészen egy hónappal ezelőttig, mikor a történészek által sokat keresett dokumentumok egy buckinghamshire-i családi ház pincéjéből kerültek elő.
A kutatásnak öt túlélő kártérítési pere adott löketet, állításuk szerint 1952 és 1960 között többször megkínozták őket. A kenyai férfiak nyilvános bocsánatkérést és egy kártérítési alap létrehozását követelték a még életben lévő 1400 túlélő számára. Külön segítséget adhat ügyüknek, hogy Barack Obama amerikai elnök nagyapját, Hussein Onyango Obamát is bebörtönözték a felkelésben való részvételéért. A legfelsőbb bíróság a kártérítési eljárás megindításakor arra kötelezte a Külügyi és Nemzetközösségi Hivatalt (FCO), hogy minden a tulajdonában lévő bizonyítékot adjon át a Nemzeti Levéltárnak – végül kétezer doboz került elő. Ezekből csak 300 foglalkozik Kenyával, a maradék 1700 tartalma egyelőre ismeretlen. Williame Hague külügyminiszter azt hangsúlyozta, a dokumentumok felfedése szükségszerű a brit nemzet morális tekintélyének fenntartásához, majd hozzátette: a szándék, hogy „fényt derítsünk hibáinkra és tanuljunk a múlt tévedéseiből, a brit demokrácia állhatatosságát jelzi”.
Hague hangzatos kijelentéseivel szemben áll az FCO nyilatkozata, amely szerint a „múlt tévedése” a múlté – az FCO nem vállal felelősséget egy „másik korban” bekövetkezett eseményért.
Az 1950-es években a Mau Mau gyarmatosításellenes csoport vélt támogatói közül nagyjából százezer ember jutott tárgyalás nélkül börtönbe; a lázadók energiáját büntetőtáborokban hasznosította a brit kormányzó, több mint ezrüket pedig felakasztották állítólagos terrorista cselekmények miatt. Emberi jogi aktivisták szerint nevetséges, hogy a líbiai polgárok felszabadítása előbbre való a kenyai jogsértéseknél. Kettős mércével vádolják a brit kormányt, mely a jogi kiskapukat kihasználva továbbra is megtagadja a bocsánatkérést Kenyától. Érthetetlennek tartják, hogy a külügyminisztérium nem hajlandó kifizetni a kért kártérítést, míg – az adófizetők pénzén – önként száll harcba a Lockerbie-merénylet miatt korábban kegyvesztett ország polgáraiért.