Hazánk energiahelyzete

Jövőre lejár a paksi atomerőmű 1-es blokkjának engedélyezett üzemideje. Ha bezárják, az ország elveszti villamosenergia-termelésének tíz százalékát. Miből fogjuk ezt pótolni? Két megoldás van: a további üzemelés engedélyezése vagy importálás.
Az engedélyezés nem csak adminisztratív kérdés. Az üzemidő-hosszabbítás azt jelenti, hogy a korábban veszélyesnek tartott műszaki körülményeket most veszélytelennek kell minősíteni. Megtehetjük-e ezt? Milyen változtatások szükségesek ehhez? Komoly lelkiismereti kérdés ez a szakembereknek, a magyar parlament tagjainak és az életünk alakításáért felelősséget érző politikusoknak is. A korábban készült tanulmányok a hosszabbítást lehetségesnek tartották. Az a véleményem, hogy ezeket újra át kellene gondolni. Ha szakembereink találnak olyan műszaki megoldásokat, amelyek fokozzák a családjaik és a mi biztonságunkat is, akkor ezekre semmiféle költséget nem szabad sajnálni még az ország mai gazdasági helyzetében sem.
A másik megoldás, az energia importálása műszakilag lehetséges, de elég költséges. Mindenesetre az 1-es blokk munkálatainak idejére átmenetileg bizonyára importra fogunk szorulni, vagy fokozni kell a fosszilis tüzelőanyagokat hasznosító erőműveink termelését, ami növeli az ország szén-dioxid-kibocsátását.
Felmerül a gondolat, hogy szélenergiával pótoljuk a kieső energiát. Azonban a szélturbinák drágák. A létesítési költségeikre nyolc-tíz éves megtérülést ígérnek, de csak akkor, ha az energia árát a kötelezően előírt, nagyon magas átvételi áron számoljuk. Továbbá szélcsendes időben nem szolgáltatnak energiát. Amíg csak pár száz szélturbina üzemel országunkban, ez nem okoz nagy gondot, de ha az 1-es blokk miatt kieső energiát kívánnánk pótolni, akkor valamilyen energiatárolást kellene megvalósítani a szélcsendes időben jelentkező igény fedezésére, például egy szivattyús energiatározó erőművet építeni. Ha ezt is hozzászámítjuk a költségekhez, akkor a szélenergiás pótlás irreálisan drága. Műszakilag lehetséges alternatíva lenne napelemek alkalmazása is. Azonban ez jelenleg még a szélenergiánál is drágább. Ideális kutatási terület lenne ez hazánknak, mert annyira rá vagyunk szorulva, és a megfelelő szakemberek is rendelkezésre állnak. Azonban hosszú idő, amíg egy ilyen kutatás hasznosítható eredményekre vezet, tehát jelenlegi gondjainkon nem segít. A geotermikus energia kiaknázása újabban abba a nehézségbe ütközik, hogy az Európai Unió szabályozása előírja, a kémiailag erősen aktív vizet a lehűlése után a Föld mélyébe vissza kell sajtolni, és ez jelentősen megnöveli a költségeket. Különben a hazai meleg vizek hőfoka 100 Celsius alatti, ezért fűtésre alkalmasak, de villamosenergia-termelésre nem.
Végül az energiatakarékosságot kell említeni. Ha sikerül villamosenergia-fogyasztásunkat csak néhány százalékkal csökkenteni, akkor kevesebb importra fogunk szorulni. Eddig is sok szó esett a takarékosságról, de most már a körmünkre égett, meg kell valósítanunk. Az emelkedő energiaárak erre várhatóan rá is fognak szorítani. Otthoni tevékenységünk átszervezésével is csökkenthetjük a fogyasztásunkat: például fölöslegesen égő lámpák kikapcsolása, takarékos égők beszerzése, éjjelre a tévé és a számítógép teljes kikapcsolása, energiatakarékos háztartási gépek vétele, nyáron a lakásokba beszerelt klímaberendezések működési idejének csökkentése stb. Így a saját számlánk csökkentése egyúttal az országos gondot is enyhíti. Ezenkívül természetesen elvárjuk, hogy a nagyfogyasztók is csökkentsék a fogyasztásukat.

A szerző nyugdíjas mérnök