Húsz év a vadászati kultúra szolgálatában

Huszadik születésnapját ünnepli idén a Vadászati Kulturális Egyesület, amely a rendszerváltozás körüli zavaros időkben arra vállalkozott, hogy összefogja mindazokat a művészeket, pedagógusokat, egyéb szakértőket és laikusokat, akik hazánk vadászati kultúrája iránt érdeklődnek, és hajlandók tenni is annak ápolása érdekében.

Kicsit naivan talán, de mi úgy gondoljuk, hogy a vadászat a kultúra bölcsője – veti föl Oláh Csaba, miközben látja gyanakvásunkat. A Vadászati Kulturális Egyesület (VKE) elnöke lendületes magyarázatba kezd az ősemberről, a maga korában spirituális, de mára már művészi jelentőséggel bíró fegyverekről, barlangrajzokról, míg az érvek súlya alatt meg nem hajlunk: tényleg van benne valami.
A VKE üde színfolt a vadászati szervezetek között, nemcsak hazánkban, hanem szerte a világban: bár több csoport is foglalkozik a szakma kulturális örökségének ápolásával, nem találunk még egy olyan társulatot, amely kizárólag ilyen feladatokra szerveződött volna, s nagy számban fogadná be a laikusokat, civileket.
Oláh Csaba röviddel a rendszerváltozást követő, 1991-es megalakulás után lépett be az egyesületbe, s mint mondja, az alapító atyák számára sosem volt kérdés: ismeretterjesztő munkájuk azokat célozza, akik számára a vadász csupán lelketlen mészáros. A VKE elnöke szerint a felnőtt embereket már nehéz ráébreszteni arra, hogy az erdészek és vadászok munkája miért hasznos. A gyerekek viszont még nyitottak, éppen ezért keresik velük a kapcsolatot.
– Irodalmi és gyermekrajzpályázatokat hirdetünk, rendhagyó természetismeret-órákat tartunk általános iskolákban, illetve ifjúsági táborokat rendezünk – sorolja a programokat Oláh Csaba.
A Vadászati Kulturális Egyesület munkája természetesen nem korlátozódik a gyermekprogramokra. Szervezete különböző tagozatokból, körökből, klubokból épül fel: a Profi Klub a hivatásos vadászokat, a Diána Kör pedig a vadászó hölgyeket és vadászfeleségeket hozza össze.
Az irodalmártagozat érdeme például, hogy a 20. születésnap alkalmából idén megjelenhet Videcz Ferenc hidasi tanár és vadászíró Öreg tölgy meséi című könyve. A képzőművész-tagozat rendszeresen hirdet pályázatokat, s a beérkezett műveket, miután a zsűri elbírálta, olyan patinás helyeken állítja ki az egyesület, mint a várpalotai vár, a keszthelyi hintómúzeum vagy a fővárosi Vajdahunyadvár. Szót kell ejteni még a VKE-n belül működő Magyar Vadászkürt Egyletről is, amelynek tagjai elmaradhatatlan szereplői az úgynevezett Hubertus-miséknek (Szent Hubertus a vadászok oltalmazója), s a vaddisznóhajtás pillanatait felidéző műsoruk már CD-n is megjelent.
– Egyesületünk törekszik arra, hogy elismerje azoknak a munkáját, akik valamilyen módon hozzájárulnak a vadászati kultúra ismertségének növekedéséhez, hagyományaink megőrzéséhez – folytatja Oláh Csaba. Mint megtudjuk, 1993-ban alapították a Hubertus-keresztet, amely a vadásztársadalom „legdemokratikusabb kitüntetése”. Különböző fokozatait széles körben osztják azoknak a hivatásosoknak és civileknek, akik a vadászatért, a vadgazdálkodásért és a vadászati kultúráért tettek, de díjaznak művészeket és az egyesületért tevékenykedőket is.
Mindezek azonban semmit sem érnek nyilvánosság és közösségi programok nélkül: az egyesület ezért már a megalakulását követő évben létrehozta a magyar vadászok zászlaját, amely alatt összegyűlhetnek a hazai vadásztársadalom tagjai és az érdeklődők. Szintén 1992-ben indult útjára az egyesület magazinja, a Magyar Vadászlap.

Vadászünnep. Vasárnap a nádasdladányi Nádasdy-kastély ad otthont az idei vadászati kultúra napjának, amely egyben Fejér megyei vadásznap is. A programok reggel nyolckor kezdődnek; egyebek mellett főzőverseny, vadászkürtös vendégfogadó térzene, Szent Hubertus-mise és kutyabemutató, valamint színpadi programok, kiállítások várják a vendégeket.