Vigyázz, kész, lépj le a startkőről!

A takarító többet keres az orvosnál címmel megjelent cikkük késztetett írásra (Magyar Nemzet, május 13., címoldal). Elnézést a sarkos fogalmazásért, de tényleg azt gondolhatja az egyszerű olvasó, függetlenül attól, hogy milyen lapot olvas, vagy rádiót stb. hallgat, hogy kis hazánkban kizárólag az orvosok esetében becsülik alul a kezdőket, illetve a többi szakembert, csak az „ő vállukon van óriási felelősség”. A többi diplomás szakma képviselői a kezdet kezdetétől milliós fizetésekben dúskálnak, velük nem is kell foglalkozni, kizárólag az orvosokat kell sajnálni. Ugyanis minden csapból ez folyik. Kérdésem nagyon rövid: mikor és ki kérdezi meg a kezdő tanárokat, jogászokat, hogy ők hogyan tudnak megélni a minimálbérből – hozzáteszem, nem az úgynevezett diplomás-minimálbérből, mert ezt ők nem minden esetben kapják meg, hanem havi 60-70 ezer Ft nettóból?
Az egészségügyi dolgozókon kívül a többi szakma képviselői kezében nincs meg az a zsarolási potenciál, amivel az orvosok rendelkeznek. Persze szerintem ez is relatív, de a jelenlegi társadalmi környezetben az ő képviselőik – dr. Papp Magorral az élen – tökéletesen felismerték és élnek (sokszor visszaélnek) ezzel, hiszen mindenkinek elsődlegesen fontos az egészsége. Ezzel a témával foglalkozott április 10-én a Lánchíd Rádió is, mely adás szintén kiverte nálam a biztosítékot. Nem vezet semmi jóra egyes csoportok piedesztálra emelése, mások gondjainak többek között az össztársadalmi realitások figyelmen kívül hagyása melletti negligálása.
Magamról csak annyit: megettem már a kenyerem javát, tehát a téma csak mint beteget érinthet, illetve mint szülőt, akinek van egy 25 éves, kétdiplomás, alkalmazotti és nem diplomás minimálbérrel díjazott, bár a szakmájában dolgozó, szakvizsga előtt álló gyermeke, akit nekem kell erőmön felül, amíg képes vagyok, támogatnom – minden zokszó nélkül.
Tény, hogy a fiatal orvosok egzisztenciális kérdései komoly problémát jelentenek, de ez nemcsak az egészségügyben dolgozók körében probléma, a többi fiatal diplomás ugyanezt elmondhatja, csak az ő esetükben nincs egy olyan erős érdek-képviseleti szervezet, mint a rezidensszövetség. A többi szakmának ha van is érdekképviselete, meg sem szólal az érdekükben, pedig mint kezdő szakemberek, ők még rosszabb helyzetben vannak, mivel náluk még a szakmai minimálbért sem adják meg a munkáltatók, ennek következtében a nettó jövedelem 60 000 Ft. Nekik is meg kellene élniük valahogy, ők sem tudnak egyedül, csak családi háttérrel, ők is szeretnének családot alapítani, lakáshoz jutni stb.
Folyamatosan hallani egy-egy elejtett mondatot, hogy a természettudományi szakokon alig van utánpótlás, rövidesen nem lesz fizika-, kémiatanár. Álláspontom szerint ez ugyanolyan probléma, mint a rezidens orvosok problémája, mert e két szak hiánya esetén ki fogja felkészíteni a leendő orvostanhallgatókat a középiskolai éveik alatt jövendő szakmájukra? Kérdezném: ez és a hozzájuk hasonló fiatalok témája mikor kap akkora a fórumot, mint a rezidensek problémája?
Most hangzott el dr. Sinkó Eszter nyilatkozatának öszszegzése: az egészségügyi rendszer nem tud tovább várni. Ez igaz, azonban a többi fiatal diplomás esetében ki teszi fel ezt a kérdést?
Dolgoztam felső szintű orvoskamarai etikai bizottság mellett, láttam és tapasztaltam jó pár dolgot, továbbá mint beteg, átéltem számtalan megalázó szituációt. A pályakezdő orvosokkal kapcsolatos egyre negatívabb társadalmi megítélés több okra vezethető vissza. Ezek között az egzisztenciális elvándorlás okaként felhozott anyagiak hiányán szokás leginkább felháborodni. Ennek egyik oka az, hogy a mi adóforintjainkból képezték ki milliókért, államilag támogatott szakokon a fiatal orvosokat, akik a diplomával a zsebükben elegánsan hátat fordítanak annak az államnak, amelynek köszönhetik a diplomájukat, ugyanis ezen fiatal diplomások nagy része nem tudta volna elvégezni az egyetemet, ha önköltséges képzésben kellett volna megszerezniük a diplomát.
Csupán adalékként szeretném felhívni a magyar rezidensek figyelmét az olasz példára. A fiatal olasz rezidensek a szakvizsgáig ingyen és bérmentve dolgoznak a kórházakban.
A szerencsésebbek kizárólag az éjszakai ügyeletek vállalásával tudják fenntartani magukat, egyébként létfenntartásukat a családjuk finanszírozza (családomban több orvos van, aki Olaszország különböző részein él és dolgozik, az ő példájukat írtam le). Érdekes módon az összehasonlítás során erre senki sem hivatkozik, mert ugye ez nagyon rontaná a viszonyítási alapot.
Természetesen nem azt mondom, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, ezt nem kell megoldani. Valóban súlyos a probléma és nagy a gond, de vegyük már észre, hogy ez nemcsak az orvostársadalmat feszíti, hanem a fiatal kezdő diplomás társadalom jelentős részét is.

Dr. Blázy Krisztina
ügyvéd, volt jogtanácsos, e-mail