Biztató jelek, bokros teendők

Dinamikus fejlődés, javuló minőségű szolgáltatások, elégedett ügyfelek, másrészt hiányosságok egyszerre jellemzik a hazai távközlési szektort. Egy friss tanulmány szerint az idejétmúlt szabályozás az egyik legfőbb gátja a fejlődésnek, a kormányzati célok ugyanakkor bizakodásra adnak okot.

A legfontosabb távközlési szolgáltatás egyértelműen a mobiltelefon, ezt követik a televízió- és internet-előfizetések, majd a vonalas telefon. A lakosság túlnyomó többsége valamilyen szolgáltatás-kombinációt vesz igénybe, azaz külön telefon-, televízió- és internet-előfizetés helyett ezek összekapcsolt csomagjaira fizet elő – többek között ez derül ki az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) megbízásából a Corvinus Egyetem Informatikai Kutatóintézete és az E-Business Kutatóközpont által készített tanulmányból. A félszáz oldalas munka a hazai távközlési szektor két évtizeddel ezelőtti liberalizációjától napjainkig veszi számba a technológiai fejlődést, a fogyasztók elégedettségét, a terület gazdasági súlyát és a piaci tendenciákat. Eszerint a húsz évvel ezelőtti tízszázalékoshoz képest a hangalapú penetráció (azaz a vezetékes- és mobillefedettség) mára 150 százalékosra nőtt, a magyar lakosság 95 százalékának van mobilhozzáférése.
Figyelemre méltó adat, hogy – mint az a Bell Research idézett, 2010-es felméréséből kitűnik – a hazai fogyasztók az európai átlagnál elégedettebbek a szolgáltatásokkal, a minőséggel és a hibaelhárítással, a díjszabást viszont viszonylag sokan kifogásolják. A tanulmány hangsúlyozza azt is, hogy minden vizsgált elégedettségi mutató 4,3-asnál jobb átlagot hozott az ötös skálán. A „legerősebb” részpiacnak a mobilinternet számít; a megkérdezettek nyolcvan százaléka szerint a kapott sávszélesség megfelel a szerződésben ígérteknek. (Az uniós átlag e tekintetben hatvanszázalékos.) Mindez vélhetőleg annak a meglepő uniós adatnak köszönhető, miszerint hazánk büszkélkedhet az ötödik legnagyobb átlagos sávszélességgel a közösségben. A felmérés szerint nyolc év alatt reálértéken számolva csaknem negyven százalékkal csökkentek a távközlési szolgáltatások díjai; a mobiltelefonárak az uniós átlag körül, a széles sávú interneté pedig jóval az alatt alakul hazánkban.
A tanulmány hosszasan tárgyalja az infokommunikációs (IKT) szektor, ezen belül a távközlés gazdasági súlyát hazánkban. A leginkább említésre méltó számok a következők: az utóbbi öt évben évente 130-150 milliárd forintot ruháztak be a magyar távközlési szolgáltatók, ami az IKT-szektor beruházásainak több mint a felét tette ki, a nemzetgazdaság összes beruházásait tekintve pedig négy százalék körüli súlyt képvisel. Ezzel az eredménnyel jobban teljesít az uniós átlagnál. Bár általánosságban nem állunk rosszul hálózati lefedettség terén, tennivaló is akad. A tanulmány szerint a digitális írástudás alacsony szintje és a további beruházások elmaradása foghatja vissza a fejlődést; a széles sávú mobilinternet-hozzáférés tekintetében például az utolsók vagyunk az unióban. A helyzeten sokat segíthet a beruházásösztönző szabályozás megteremtése. Ez belátható időn belül a hírközlési törvény felülvizsgálatával valósulhat meg.