A WSB, vagyis a World Series of Boxing, a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó-szövetség (AIBA) „édes gyermeke” túljutott első idényén. A küzdelmeket három földrész (Európa, Amerika, Ázsia) tucatnyi, több országból verbuvált csapata vívta egymással, amolyan félprofi szabályokkal. Három helyett öt háromperces menetig tartottak a mérkőzések, ahol a bunyósok fejvédő és mez nélkül álltak egymással szemben, ráadásul az amatőrök tíz súlycsoportja helyett itt csak öt kategóriát határoztak meg. Ennek ellenére egyéni alapon még olimpiai kvótát is lehetett szerezni úgy, hogy az érintett utólag választhatja meg, jövőre Londonban melyik súlyban óhajt élni indulási jogával.
Honfitársaink közül ketten kóstolhattak bele a félprofi létbe, az olimpiai és vb-5. Szellő Imre, valamint az Eb-negyeddöntős Bernáth István. Előbbi 81 helyett 85 kg-ban szerepelt félnehézsúlyúként, utóbbi esetében nem változott semmi, maradt a +91, a szupernehézsúly. Szellő az amerikai Memphis Force színeiben négyszer győzött, s csak egyszer kapott ki, de csapata nem került be a rájátszásba; Bernáth a bevezető gálát is beszámítva háromszor nyert, többek között a Los Angeles Matadors elleni elődöntőben, s végül második helyen végzett a kazah Asztana Arlans tagjaként.
Jelenleg mindketten gőzerővel készülnek a jövő héten kezdődő ankarai Európa-bajnokságra a tatai edzőtáborban. Mi most Bernáthot kérdeztük kalandjairól, hiszen ő többet töltött a WSB-ben, ráadásul számunkra igazán érdekes színhelyen, Kazahsztánban. „Tavaly februárban a Bocskai-emlékversenyen írtam alá az előszerződést, március végén már egy bemutató tornát szerveztek Bakuban, a junior vb nyitónapján. Előzetesen kitöltettek velünk egy kérdőívet, hogy legszívesebben hová mennénk, én bejelöltem, hogy 1. Európa, 2. Amerika, 3. Ázsia. Ebből lett aztán mégis utóbbi, mert végül nem ez döntött, hanem egy nyári internetes válogatás, ahol az Asztana kiválasztott. Augusztusban mentem ki teljesen egyedül, addig azért megnéztem, mit kell tudni a városról és Kazahsztánról. Láttam, hogy télen mínusz húsz fok van, és muzulmánként nem esznek sertéshúst… Aztán kint az is kiderült, hogy nem beszélnek angolul, rólam viszont azt hitték, tudok oroszul. Az elején nehezen értettek meg, aztán jött egy orvos meg egy szerb versenyző, akik kicsit tudtak angolul, no meg én is megtanultam néhány orosz kifejezést, például: „Mikor van az edzés?”
Utóbbi kérdést tényleg sokszor kellett feltennie, hiszen a meccsek között – amelyeknek csak egy részén bunyózott Bernáth – sorjáztak az edzőtáborok Asztanában vagy a régi fővárosban, Almatiban. Az összehasonlításnál honfitársunk használta hajdúsági lokálpatriotizmusát is: „Asztana új, modern város, Almati viszont igen zsúfolt, körülbelül olyan a különbség, mint Debrecen és Pest között. Ráadásul Almatiban az emberek is mások, egy fekete srácot a csapatunkból (a ghánai Maxwell Amposah – a szerk.) rossz szemmel nézegettek, mint valami csodabogarat. Sertéshúst lehetett kapni a boltban, de inkább csak a hájas részét, főképp birkát esznek, amit én nem igazán kedvelek, főképp olyan sok fagygyúval, mint kint. Eleinte nem laktam túl jól… Különlegességet viszont nem itt, hanem Kínában, a májusi WSB-döntő alatt ettem, állítólag macskát vagy kutyát egy utcai sütödében.”
Bernáth három hónapos vízumokat kapott, amiket hazatérve rendre meg kellett újítania, de így legalább találkozhatott a szeretteivel, például barátnőjével és most húsz hónapos kisfiával. Úgy volt, hogy lakást bérelnek neki, így családjával lehet kint, de végül ez nem valósult meg, a repülőjegy pedig 100 euró helyett 800 dollárt kóstált. Kazahsztánon belül vonattal közlekedett a csapat, ez egész napos zakatolásokat jelentett a nagy távolságok miatt.
Összességében a bunyós így értékelte kazahsztáni kalandját: „Folyamatosan edzettem remek körülmények között, jól felszerelt termekben, rengeteget kesztyűzhettem váltott ellenfelekkel, szerintem szakmailag profitáltam. Kis időbe tellett visszarázódni a pörgősebb amatőr stílusra, de már ezzel sincs gond. Megismertem egy más földrészt, más embereket, ezen kívül Los Angelesben és Kínában is járhattam, és sokkal jobb fizetést kaptam, mint itthon. Igazából csak a család távolléte jelentett gondot, de az nem kicsit. Három évre írtam alá, s visszavárnak Asztanába, az Eb után felveszem velük a kapcsolatot, beszélünk a folytatásról.”
Egy Eb-érem bizonyára javítaná Bernáth tárgyalási pozícióit.
origo.hu
Folytatódik az ingyenes iskolai laptopprogram
