Az Anna-bálok az ország legelőkelőbbjei közé tartoztak, ahol a haza legjelesebb családjai, politikusai, művészei találkoztak. Többnyire évente tartották meg a bált, de voltak hosszabb kihagyások a történelmi események miatt. A számozás így nem a megtartott bálokat veszi lajstromba, hanem a hagyomány szerint elsőként megtartott báltól számított évek számát. Óhatatlanul eszünkbe jut a nóta:
A füredi Anna-bálon, szól a zeneszó…
Zerkovitz Béla zeneszerző székelyhídi Szekrényessy Kálmán fenomenális úszó, lapalapító, színpadi szerző történetét foglalta dalba, aki 1880 júliusában, az Anna-bál előtt érkezett Füredre, hogy fogadásának megfelelően átússza a Balatont. Ekkor ismerte meg a tizennyolc esztendős Háczky Laura földbirtokos leányt, aki iránt szerelemre lobbant. Meghiúsult szerelmük melankolikus történetét dolgozta fel a népszerű dalszerző a nótában. Az Anna-bál első bálkirálynőjének fejére 1861-ben került a korona, 1862-ben pedig aranyalmával is jutalmazták a győztest, amelyet azóta is minden évben elnyer az Anna-bál szépe. A két udvarhölgy jutalma ma egy-egy Rothschild-, illetve Apponyi-mintás Herendi porcelánváza.
A bál a második világháború után hosszú szünetre kényszerült, és a kommunista időszak alatt nehezen indult újra. 1954-ben azonban újra megrendezték az akkori rendszer ideológiai elvárásaihoz igazodva. Balatonfüredi látogatásunk alkalmával Zákonyi Tündével is találkozunk, aki 1959-ben lett az Anna-bál szépe, az ő aranyalmáját láthatjuk az Esterházy-kastély kiállításán.

Az Anna-bál hagyományának felélesztése édesapjának, Zákonyi Ferencnek köszönhető, aki az 1950-es évek elején került Siófokról Balatonfüredre, és a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjeként kutatta a füredi hagyományokat. 1954-ben rendezték meg az első bált szervezésében a Balaton étteremben. Ez azért volt akkoriban nehéz, mert egy főúri bál hagyományát élesztették fel. Nagyon szerény körülmények között rendezték meg az elsőt, de már kiírták, hogy kisestélyi kötelező. A bálozók nagyon leleményesek voltak, jelmezkölcsönzőből szmokingot és földig érő női ruhákat kölcsönöztek, vagy a hölgyek ügyesen alakították át a külföldi csomagokból érkezett öltözékeket. A bált később áthelyezték a mai Anna Grand Hotel helyén működő SZOT-üdülő színháztermébe.
Egyre nagyobb sikere lett, ami túlnőtt édesapámon és átvette egy bizottság a szervezést
– mondja Zákonyi Tünde, elmesélve, hogyan lett az Anna-bál szépe 1959-ben. – Vitorlásversenyző voltam és éppen edzőtáborban tartózkodtam az Anna-bál idején, onnan kellett megszöknöm. Egy nagyon szigorú edzőnk volt, Kővári Károlynak hívták. Ha edzőtábort tartott, nem lehetett elhagyni a telepet, de nekem segítettek a lányok a szökésben. Hazarohantam és átöltöztem. Ruhám sem volt még néhány nappal előtte, egy tánccsoport bérelt nekem egyet. Kértem, hogy valami tüllruhát hozzanak, csak sárga ne legyen. Persze sárgát hoztak. Abban az időben a belépőjegyhez adtak egy szavazócédulát, és mindenki szavazhatott a bál szépére, a közönség döntött. Ezen a bálon én lettem az Anna-bál szépe, de az volt a legnagyobb öröm, hogy a szerelmemmel mehettem. Megkaptam az aranyalmát, amelynek három levele van, és ha megpendítjük, mindegyik más hangol szól. Emlékszem, amikor vége lett a bálnak, hazamentünk és a konyhában, egy hokedlin ülve ettük a zsíros kenyeret zöldpaprikával. Volt vacsora a bálban is, de azt letáncoltuk és nagyon éhesek voltunk. Utána csak egyszer voltam a bálban, amikor a férjem polgármester volt. Az már egy másik időszak volt – mondja Zákonyi Tünde, elárulva: a díj nem változtatta meg az életét, szép emlékként maradt meg számára.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!