Mi és hogyan változott meg a környezetében a tavalyi Európa-bajnoki aranyérme óta?
– Minden és pozitív irányban, akár a szakmai, akár az agyagi elismerésre gondolok. Az Eb-cím megszerzése nagy dolognak számít, s ha tavaly már sikerült, az idén miért ne fordulhatna elő újra? Ez nem álom, hanem realitás, ráadásul nagyon sokat dolgoztam érte.
– Mennyire böngészte át a nevezési listát? Úgy tűnik, néhány klasszisellenféllel kevesebbel kell számolnia.
– Ránézésre valóban könynyebb dolgom lehet, hiszen több jó csapat a második vonalával képviselteti magát. Ez persze veszélyeket is hordoz magában, mivel előkerülhetnek amolyan sötét lovak, akiket nem ismerek. Az oroszok közül például Zamkovojt a tavalyi, Hamukovot az idei Bocskai-emlékversenyen vertem meg, erre most egy harmadik bunyóst, a legutóbbi bajnoki ezüstérmest húzták elő. Zömében fiatalabb riválisokkal számolhatok, remélem, nem okoznak majd meglepetést.
– Velük ellentétben az ír William McLaughlint jól ismerheti, hiszen tavaly ősszel Ostravában ő szakította meg több mint egyéves veretlenségi sorozatát, s azóta szintén nem kapott ki senki mástól. Készül a revánsra?
– Bízom benne, hogy vissza tudok vágni az írnek, de az sem zavar, ha valaki más veri meg, mielőtt velem összekerülne. Igazság szerint simán megnyertem azt a meccset, de csúnyán lepontoztak, éppen úgy, mint előtte egy évvel ugyanott egy lengyel ellen. Úgy látszik, a csehországi versenyen nem szeretnek engem, de ezek után én sem őket.
– Még szerencse, hogy az Eb-t Törökországban rendezik… Viszont most fordul elő először, hogy egy szezonon belül Európa- és világbajnokságra is sor kerül. Hogyan tudja „duplán” formába hozni magát?
– Egyértelmű, hogy a vb forog a középpontban, ráadásul olimpiai kvótát is lehet rajta szerezni, viszont az ottani jobb pozíció, a kiemelés érdekében az Eb-n kellene minél eredményesebben szerepelni. Nem beszélve arról a presztízsről, amit a címvédés jelentene. Bár a felkészülés eleje nehezen indult, az utóbbi hetekben sikerült felpörögnöm, jó formába kerültem. Meglátjuk, mellettem, ellenem ki mit tud majd felmutatni.
– Azóta, hogy Moszkvában Eb-t nyert, szerepelt különböző csapatbajnokságokban, a magyar szervezésű nemzetközi BoxingOne-ban, illetve a német Bundesligában is. Ezek beleillettek a felkészülésébe?
– Teljes mértékben, hiszen folyamatos versenyeztetést, terhelést s persze pénzt jelentenek, nem engednek eltunyulni, a súlyom sem megy el, miközben minőségi ellenfelekkel bokszolhatok.
– Legutóbb bő egy hete például az olimpiai bronzérmes román Ionutcal, akit tavaly a moszkvai Eb-negyeddöntőben vert.
– Meg most Temesváron is, s ígérhetem, hogy ha összekerülünk, Ankarában sem születik más eredmény.
Ankarában menni szokott. Egy hete hirdette ki 23,6 év átlagéletkorú, egyszerre fiatal és tapasztalt Eb-csapatát Kovács László szövetségi kapitány. Azóta kiderült, hogy az ankarai kontinensviadalra 40 ország 262 bunyósa nevezett. Mivel az év fő megméretése az őszi olimpiai kvalifikációs vb Bakuban, többen – megfelelő helyettesek birtokában, akik szintén biztosíthatják a jó kiemelést a vb-re – pihentetik néhány favoritjukat. Nálunk a legjobbak utaztak el tegnap isztambuli átszállással a török fővárosba, a szakvezetés elvárása szerint minimum két érem reményében. „Jó állapotban vannak a fiúk, az utóbbi egy hétben a formaélességen is sikerült javítanunk. Illene legalább két érmet szereznünk, s ez benne is van a csapatban. Kérdés, hogy a versenyt pszichikailag ki hogyan dolgozza fel. Többeken látom: nagyon motiváltak” – mondta a szakvezető. A címvédő Bacskain (69 kg), valamint a kétszeres vb-3. és Eb-2. Káté Gyulán (64) kívül Darmos József (91) és Varga Miklós (60) is állt már Eb-dobogón, Nagy Krisztián (56) az idén legyőzte az orosz világbajnok Vodopjanovot. Ankarában a mieinknek jól szokott menni a bunyó, a tavalyi Miniszterelnök-kupán három magyar arany született. Ez most álmaink netovábbja lenne…
origo.hu
Magyar Péter azt mondta, nem kell neki brüsszeli mentelmi jog - most a lopás vádja elől mégis oda menekül - videó
