A bankszektor visszásságai

Egy ötvenkilenc éves észak-karolinai férfi, aki korábban sohasem került összetűzésbe a törvénnyel, hosszú ideje munkanélküliként tengette életét, így aztán társadalombiztosítása sem volt. Egy nap, amikor már elviselhetetlen fájdalmak kínozták, fogta magát, bement a legközelebbi bankba, összeszedte összes bátorságát, és odacsúsztatta az előző este gondosan előkészített cetlit, rajta a reszketeg, kézzel írt, udvarias hangvételű kéréssel. „Kérem, adjon nekem 1 dollárt.” A mondat végéről még a felkiáltójelet is leszerénykedte, megelégedett egy ponttal. Nehogy megijedjen a banktisztviselő, és véletlenül még valami baja essék. Egyszeri bankrablónk, miután megkapta egydollárosát, békésen leült egy székre a tett színhelyén, és türelmesen megvárta a rendőröket. Célja az volt, hogy megkapja a szükséges orvosi ellátást kínzó nyavalyáira egy börtönkórházban. Ingyen. Mert a kezelést, amire szüksége lett volna, piaci áron megfizetni nem tudta. Így akarta rá felhívni a figyelmet: tarthatatlan, hogy emberek az egészségügyi ellátásból is kiszorulnak, ha elveszítik a munkájukat.
A minap Magyarországon az egyik kereskedelmi bank biztonsági szolgálatánál gurult el a gyógyszer. Történt, hogy a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ) mintegy ötven szimpatizánsa szabályosan megszállta a CIB Bank Medve utcai székházának bankfiókját, ahol állítólag olyan kérdésekkel zaklatták a banktisztviselőket, amelyekről igen hamar kiderült, hogy nem valódi hitelügyintézés a céljuk, hanem sokkal inkább az ügyfélforgalom ellehetetlenítése. Demonstráció volt ez a javából, banki konstrukciókkal kapcsolatos álkérdésekkel zaklatni az alkalmazottakat úgy, hogy közben a résztvevőknek eszük ágában sincs a bank szolgáltatásait igénybe venni.
A VÉSZ már korábban is nem annyira szokványos akcióival hívta fel magára a köz figyelmét, például amikor a vállalkozók munkájának ellenértékét meg nem fizető fővállalkozó cégekre hozták rá a frászt azzal, hogy fogták magukat, és markos legényekkel egyszerűen visszabontatták a házat, és elvitték úgymond kárenyhítés gyanánt a beépített értékes ajtókat, radiátorokat. A nagy hatalmú bankokkal szemben, ha történetesen ők bújnak ki trükkös módon az elvégzett munka ellenértékének megfizetése alól, tényleg tehetetlen a vállalkozó. A bírósági út az időt zseniálisan húzni képes jogászcsapatnak köszönhetően nem csupán rögös, hanem egyenesen járhatatlan. Nem sok eszköz marad a becsapott vállalkozók kezében, mint a VÉSZ által követett, botrányt okozó s így a sajtó figyelmét kivívó akciók. Mint amilyen a múlt heti, ügyfélforgalmat ellehetetlenítő akció volt. Hirdethetnének persze bojkottot is, ám ennek még nincs akkora hagyománya Magyarországon, hogy eredménnyel kecsegtessen. Nincs kétségem afelől: előbb-utóbb rákényszerülünk arra, hogy elsajátítsuk a tiltakozásnak ezt a hatékony formáját is.
A bank biztonsági szolgálata ostoba közleményével megtette azt a szívességet, hogy ráirányítsa a figyelmet a VÉSZ akciójára. Bankrablási kísérletnek tekintette a demonstrációt. Még jó, hogy miután eljutottak erre a felismerésre, nem lőtték szitává a demonstrációs céllal élénken érdeklődő, ezáltal a banktisztviselőkben és a valódi ügyfelekben „félelmet keltő” álügyfeleiket. A bank kemény közleményt adott ki a jövőre nézvést is. Eszerint: „A CIB Bank alapvető célja a folyamatos üzletmenet biztosítása, valamint betéteseinek és befektetőinek védelme. Így amennyiben a jövőben hasonló jellegű, előre be nem jelentett demonstrációval és fenyegető fellépéssel szembesülünk, azt a továbbiakban is bankrablási kísérletnek tekintjük, és ehhez kapcsolódóan minden szükséges jogi lépést meg fogunk tenni.”
Nem kellett sokáig kutakodni a világhálón, hogy kiderüljön, miféle konfliktus áll a CIB-nél bankrablási kísérletként megélt demonstráció hátterében. A szálak a CIB Bank projektjeihez vezetnek, ahol állítólag az építőmunkára szerződő cégek vezetői közül többen fizetség helyett a következő, eukonformnak nehezen nevezhető, fenyegető ajánlatot kapták: „Satuba teszem a fejeteket.” Az üzenet állítólag a BL Yacht Club új ciprusi tulajdonosától, a Mertonston Ltd.-től jött. A cégvezetők azzal vívták ki az offshore vitézek haragját, hogy szóvá merték tenni a CIB Bank által aláírt szerződésben szereplő és teljesített követelésük kifizetését. 2006 márciusában a CIB Bank Váci úti székházában kötött szerződésekben egy cég ingatlanértékesítésre, egy másik pedig konyhabútor-beépítésre vállalkozott a BL Yacht Club-projekt – 153 lakásos lakópark egy kikötővel Balatonlellén – megvalósítására. A CIB Bank volt a telek és a teljes projekt tulajdonosa.
Később az ügyeket intéző ügyvédi iroda az ötmilliárdos projektet a CIB Bank által vállalt szerződésekkel egy ciprusi offshore cégnek eladta. A tulajdonosváltást követően a már elvégzett munkák után a kifizetések megszűntek, ezért a cégek felszámolást kezdeményeztek a ciprusi offshore cég ellen. Mire jött is a huszáros, Magyarországon bevett gyakorlatnak számító ellenlépés: az összes ingatlant eltüntették a cégből, így egy kiürített offshore céggel találták magukat szembe a fizetésre váró vállalkozások. A pórul járt vállalkozók állítják: a CIB Bank lényegében saját magától vette meg a projektet, mivel ő finanszírozta az offshore céget. Az ingatlanok pedig, mivel az offshore cég nem fizetett, újra a CIB Bank tulajdonába kerültek. A kifizetetlen számlák meg ott maradtak az üres offshore cégben. Akkor most kit is raboltak itt ki? Az, hogy a VÉSZ aktivistái erőszakosnak is nevezhető akciókra kényszerülnek, nem kizárólag az ő heves vérmérsékletüknek tudható be. Nem csupán náluk kerül egyre alacsonyabbra az ingerküszöb.
Előbb-utóbb az otthonukat elveszítő devizahiteleseknél is elpattan a húr. A kormány a vélt vagy valós lehetőségei szerint elment a lehetőségek határáig az árfolyam rögzítésével meg azzal a néhány intézkedéssel, amellyel azokon igyekszik segíteni, akiknek nincs három hónapnál hosszabb fizetéselmaradásuk. De mi lesz a többi százezrekkel? Az ügyészség például azt állítja, hogy nincs lehetősége közérdekű per indítására a bankok ellen, amelyek neves szakértők állítása szerint hibás terméket értékesítettek a külföldi devizaárfolyamokhoz kötött kölcsönügyleteikkel. Tényleg minden rendben van egy olyan hitelkonstrukcióval, ahol a kamatok úgy elszállhatnak, hogy a megvásárolt lakás, a befizetett önrészt és az időközben teljesített törlesztéseket is figyelembe véve, nem elég fedezet a teljes adósságra? Hogy az adós nem csupán otthonát veszítheti el a frank–forint árfolyam alakulása miatt, hanem még egy életre adósrabszolgasors vár rá?
A minap zsaroló uzsorást fogott el a rendőrség Nyíregyházán. Akit zsarolás bűntettének megalapozott gyanújával vettek őrizetbe, mert többször bántalmazta a hitelkérőt, és azzal fenyegette, hogy megöli, ha nem törleszt rendesen. A férfi, az illegális magánbankár évek óta rendszeresen adott kamatos kamatra kölcsönt egy ismerősének. A hitelkérő 3,6 millió forinttal többet fizetett vissza, mint amennyi kölcsönt kapott. Az egyik hitelügy uzsorakölcsönnek számít, a másik törvényes hitelkonstrukciónak. Az egyiknél verőemberek jönnek a pénzért, a másiknál bírósági végrehajtók. Az azonban elgondolkodtató, hogy még azt sem meri vállalni az adóforintjainkból működtetett ügyészségünk, hogy Róna Péter közgazdászprofesszor szakvéleményére alapozva hibás terméknek tekintse ezeket a hitelkonstrukciókat, és pert indítson ellenük.
Talán ideje lenne gyakorolni a tiltakozásnak a bojkott műfaját.