A júniusi éjszaka színes szövete

Az idén is telt ház volt a legtöbb helyen a kilencedszer megrendezett múzeumok éjszakáján. A pénteken este hattól szombaton éjjel két óráig tartó programban Budapesten több mint száz múzeum, galéria, kulturális és oktatási intézmény vett részt, s több vidéki városban,  például Veszprémben, Szegeden is most ünnepeltek.

Dodolának hála, kellemes, szép éjszaka volt a pénteki. A szentendrei dalmátok azt tartják, hogy akkor jön az eső, amikor Dodola, horvátul Perperuna vagy Preperusa istenasszony teheneit, azaz a felhőket feji. Nos ez már néhány napja megtörtént, hiszen Pistyur Imre szobrászművész kiállítása – amelyen az emlegetett hölgy szobra is szerepelt – derült időben nyílt meg a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, mintegy összekötve egymással a múlt szombati vidéki és a pénteki budapesti Múzeumok éjszakáját.
Ugyanúgy, ahogyan a Budakeszi úti Ybl-villa köti össze a XIX. századi műpártoló polgárság és a remélhetőleg újra megerősödő, művészetet támogató, szép házakat építő polgárok világát. Ma újra régi szépségében ragyog a főváros egyik legszebb neoreneszánsz épülete, érdemes volt kivárni a hosszú sort – annál is inkább, mivel csak egy éjszakára nyílt meg a nagyközönség előtt a rendezvény- és vendégház. Lehet, hogy még emlékezetes a látogatás azok számára, akik az emeleti hálószobákat is megtekinthették, sőt, akár még abba a tükörbe is beletekinthettek, amelyben tavaly a Budapestre látogató Roger Moore nézte magát?
E sorok írója nagy-nagy elszántságot látott a saját arcán a tükörben, amelyre szüksége is volt annak, aki részletes programot dolgozott ki magának a Múzeumok éjszakájára, benne a Műcsarnokkal, a Szépművészetivel, a Nemzeti Galériával, a most megnyílt televízió- és rádiómúzeummal. Ember tervez, isten végez, juttathatta azonban az eszünkbe ezúttal Dodola, hiszen az ütemterv már az Iparművészeti Múzeum udvarán megváltozott. Igazi romkocsmahangulat fogadta itt a látogatókat, a restaurálásra váró lanternával és bajor sörrel, páros kolbásszal a fák alatti hosszú asztalon. Odabent? Ott pedig szó szerint perzsavásár közepébe csöppent, perzsa és török koncertek, néptánc, a designvásár több mint száz iparművésze várt rá, no meg mázas Zsolnay épületkerámiák, amelyek révén egy darabka történelmet vihetett haza – s amelyek megvásárlásával a múzeum restaurálásához járulhatott hozzá. Izgalmasan ötvöződött múlt és jelen, a múzeum és a mindennapok, a múzeumi kiállítások és a társművészetek világa a Néprajzi múzeum Az éjszaka szövete programjában is. Ezen az estén volt látható először az új, Nők, szőnyegek, háziipar című kiállítás, amely a nők munkájába sűrítve idézte meg a magyar, székely, szerb, román kultúra közös értékeit. Ugyanolyan revelatív élmény e tárlat, mint a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band koncertje volt a Liszt Ferenc és a „czigány zene” című kiállítás apropóján. A papír, amelyre a meglátogatandó múzeumok nevét írtam, ekkorra már elkallódott valahol: megvallom, a zene végeztével, éjfél körül meg sem próbáltam megkeresni.