A karrier súlyos ára

Tizenhat esztendőt töltött a csúcson Helmut Kohl, ez azonban súlyos árat követelt a családtagjaitól. Lerombolva Kohl legendáját, a fényes politikai karrier árnyoldalát mutatja be a német könyvpiac két frissen megjelent bestsellere, a fiú, Walter Kohl önéletrajza (Élni és éltetni – Lépések a kibéküléshez vezető úton) és az újságíró Heribert Schwan műve a feleség, Hannelore Kohl életéről (Asszony az ő oldalán – Hannelore Kohl élete és szenvedései).

Lerombolja a két könyv azt a családi idillt, amelyet Kohl sugallt évekig a médián keresztül a családjáról. – Apám otthona tulajdonképpen a politika volt. Igazi családja a CDU. Néhány kivételtől eltekintve soha nem mondott le a pártbeli vagy hivatali kötelezettségeiről a család javára – állítja Walter Kohl, akinek könyve különleges keveréke az emlékek és a lelki élet magyarázatának. – Őszinte akarok lenni, de nem sértő. Ki akarom teríteni a kártyalapokat az asztalra anélkül, hogy utólag siránkoznék – fogalmazza meg írásának célját. A nemes célkitűzés azonban csak részben valósult meg. A Kohl fiú nem hallgatja el elégedetlenségét, s mint írja, a függőség és a kábulat elzárt világában élt.
A mindenekfelett álló családfőt a hatalomra összpontosító, mindent ellenőrző, ugyanakkor mélyen bizonytalan emberként mutatja be, aki nem tesz különbséget a magánszféra, a politika és a közélet között. – Bizalmatlansága és amiatti félelme, hogy a dolgok kicsúszhatnak az ellenőrzése alól, folyamatosan arra sarkallta, hogy vadászterületét felügyelje, az igazát keresse és a szuverenitását folyamatosan igazolja – emlékezik Walter Kohl, aki azt is elmondja, hogy 13 évesen a biztonságára ügyelő rendőröktől tudta meg, ha elrabolnák és válságdíjat követelnének érte, akkor azt kifizetnék, de csak ötmillió márka erejéig. Walterben egy világ dőlt össze, mert úgy vélte, ezt a tarifát a szüleivel egyeztették. Édesanyja öngyilkosságáról sem az apja értesítette. A telefonvonal végén a kancellári iroda vezetője, Juliane Weber jelentkezett. – Anyád halott – mondta. Apja második házasságáról mindössze egy távirat informálta, az esküvőre nem kapott meghívót. A könyv megosztja a közvéleményt. A bírálók egyike szerint az írás nem valamiféle leszámolás az elszenvedett igazságtalanságért, hanem jóval inkább papírra vetett pszichoterápia, amelynek a célja, hogy megértse apja nagy hatalmú árnyékát, s ne szenvedjen tovább tőle.
Heribert Schwan újságíró a kancellár feleségének bizalmasai közé tartozott. A fényallergiától szenvedő Hannelore Kohlt elkísérhette még éjszakai sétáira is. A vele folytatott beszélgetésekből a szerző azt a következtetést vonja le, hogy Hannelore valójában nem fényallergiában szenvedett, hanem depressziós és gyógyszerfüggő volt. Ennek az okát Schwan Hannelore Kohl magányára vezeti vissza. Férje Bonnban és Berlinben karriert futott be, míg ő a fiaival magára maradt. Lakhelyük, Oggersheim a magányosság jelképévé vált, ahol a kancellár legfeljebb vendégnek számított, és feleségét egyre ritkábban vonta be bizalmába. A CDU-t kényesen érintő pártadománybotrány idején például hiába kérte férjét, hogy mondja meg, kiktől jött a pénz. A kancellár csökönyös hallgatását követően kialakult helyzetben nem látott más kiutat, mint az öngyilkosság. Ehhez a magány mellett hozzájárult az is, hogy megtudta, férjének kapcsolata van Berlinben egy jóval fiatalabb nővel.
A könyveket elítélte a 81 éves Helmut Kohl, mondván, a publikációk túllépik a jó ízlés és a tisztesség határát. Az egyesítés sértett kancellárja a minap volt felesége halálának 10. évfordulóján rendezett emlékkoncerten sem jelent meg.