A tavalyi árvizek idején sokan kapták fel a fejüket a hírre, hogy Vadnán a vasúti töltésbe épített zsilipek elemeit ismeretlenek ellopták, a szerkezet használhatatlanná vált, az ár így akadálytalanul öntötte el többször is a falut. A polgármesteri hivatalban érdeklődünk, sikerült-e a településnek helyreállítani a zsilipeket. Kiderül, az önkormányzat azóta pótolta az ellopott zsiliphajtóművek csigakerekeit, a kistelepülésnek azonban ez csaknem félmillió forintjába került, ami igen nagy megterhelést jelent a 650 lelkes falunak. A névtelenséget kérő munkatársak ezzel együtt azt mondják, községük szerencsés helyzetben van, a bűnözési statisztika alacsony, a zsilip eltulajdonítása kirívó esetnek számított. Igaz, e kivételről is szívesen lemondtak volna.
A zsilipek mindenesetre újra működnek, a fogaskerekeket azonban bronz helyett vasból pótolták; a Bán-patak vizét (ha kiöntene) e műtárgyakon keresztül engednék a földekre, és a műtárgy a Sajó esetleges áradása esetén is megóvja a községet.
Az önkormányzat dolgozójától megtudjuk: a faluban azt beszélik, hogy sajókazai romák dézsmálták meg a fémszerkezet alkatrészeit. A zsilipkaput is megpróbálták elvinni, már le is döntötték, de valami vagy valaki megakadályozta őket az elszállításban.
Kilépünk a zsilipre, nem hiszünk a szemünknek: a kapu öt méter magas, legalább három méter széles, húsz centiméter vastag tömör vas.
Rács az önkormányzaton
Jókai Mór unokája és Feszty Árpád lánya, Masa Domaházán élt és alkotott, freskói a helyi templomot díszítik; a Kalász-kútból és a dobsinai jégbarlang táplálta Tó-völgye forrásból pedig első osztályú víz tör fel a faluban. Mégis, a község szinte teljesen kiveszett az emberek emlékezetéből.
Az ezerfős faluban mindennaposak a bűnesetek, jellemzően a betöréses lopások. A tolvajok általában idős emberekhez surrannak be, éjjel vagy amikor a templomba, a boltba mennek. Viszik, amit találnak, ami pénzzé tehető.
A polgármesteri hivatal bejáratát rács óvja, csöngetésünkre nyitnak ajtót. – Ezekből az esetekből kettő is sok lenne, a rablás azonban nem jellemző, gyilkosság pedig hál’ istennek még nem történt – jellemzi a domaházi mindennapokat Elek István polgármester. – Hangonyon történt már emberölés, Arlón lövöldöztek, de nálunk szerencsére megrekedt a negatív folyamat, mert nincs inkasszó a számlánkon, és tudjuk időben fizetni a segélyeket. A falu költségvetése 200 millió forint, ennek fele a segélyre megy – magyarázza Elek.
Domaházán nincs polgárőrség, tavalyig településőrség működött, amelyet jobbára közhasznú foglalkoztatottak alkottak, általában negyven feletti cigányok, akik a nap huszonnégy órájában járőröztek. Akkoriban negyedannyi bűneset történt, egymástól ugyanis jobban tartanak a romák, tudjuk meg. Miután átszervezték a közfoglalkoztatást, nem tudták a járőröket alkalmazni – pedig így napközben el voltak foglalva, volt „fizetésük” –, négy órában ugyanis a parlagfűirtásban, a patakmeder kotrásában szükséges alkalmazniuk az embereket.
A községet 20 éve irányító polgármester többször kérelmezte, hadd legyen a falunak saját körzeti megbízottja, de létszámhiányra hivatkozva mindig elutasították kérését, dacára annak, hogy Domaházát az ózdi kistérségen belül a legfertőzöttebb kategóriába sorolták. – Néha eljönnek Miskolcról a készenlétiek, de akkor lapítanak a tolvajok. Nem csoda, ma már a legkisebbek is mobiltelefont használnak – avat be Elek István.
Senki nem tart már állatot
Az esetek több mint a felét még így is felderíti a rendőrség, ám ez az elkövetőket egyáltalán nem hatja meg, a börtöntől sem tartanak. – A felderített esetekből tudható, hogy az elkövetők kilencven százaléka roma származású – teszi hozzá a településvezető, kiegészítve azzal, hogy a bűnözők leginkább huszonévesek, többjüknek hat-nyolc éves börtönbüntetés van már a háta mögött.
A helyi magyar lakosság már régen nem érzi jól magát a faluban. Lementek a lakásárak, nemrégiben egy 80 négyzetméteres házat nagy kerttel 1,3 millió forintért adott el nyugdíjas tulajdonosa – menekülnek az idősek is, ha lehetőségük nyílik rá.
– Lerombolódik lassan a falu. Nézze, ellopták a volt iskola ablakait, ajtaját is! – mutat az elhagyott oktatási intézmény felé alkalmi kísérőnk, az önkormányzat egyik neve elhallgatását kérő dolgozója. Az utcában hangos mulatós zene szól; a falu fölötti domboldalon lovak legelésznek, ki tudja, kiké? Más állatot nem látunk. Megtudjuk, háziállatokat szinte senki nem tart már, fölösleges, úgyis ellopnák. De nem csak az állattartás ment ki a divatból: a kertekben jobbára csak fű terem.
– Ez a mi házunk – int egy takaros otthon felé az önkormányzati dolgozó. A kerítés tetejére szögesdrótot húztak, a rendőrök tanácsolták nekik, miután háromszor is bementek hagymáért a kertjükbe. Előfordult az is, hogy nem vittek el semmit a portájukról, csak kihúzták a spenótot, a répát és szétdobálták a kertben. Mire észrevették, már tönkrement a zöldség.
Korábban sokan termeltek a környékbeli földeken burgonyát is, de megunták, hogy a felét akkor lopták el, amikor elvetették, a fennmaradó részt pedig betakarítás előtt.
Húsz éve nem fizetnek
A korábban Ózdhoz tartozó Farkaslyuk valaha a bányászatból élt, ám épp a községben zártak be az első tárnák 1988-ban, így a szocializmus utolsó óráiban itt regisztráltak hivatalosan először munkanélkülieket.
– Mindent a bánya épített, ám miután megszűnt a termelés, csak arra vállalkozhattunk, hogy megpróbáljuk a lejtőn való lecsúszást megállítani – emlékszik Gábor Dezső polgármester a rendszerváltás körüli időkre. Farkaslyuk hitelt vett fel át-, illetve továbbképzésre, hiába: az asztalosnak, kőművesnek tanult emberek közül alig néhány tudott elhelyezkedni. A bánya bezárásával együtt a helyiek között addig tapasztalt összetartás is a múlté lett. A morál egyre rosszabb: az Émász a korábban a szolgáltatásba visszakötött háztartások 75 százalékában kénytelen volt ismét kikapcsolni az áramot, mert a tulajdonosok nem fizették a villanyszámlát. – Azóta a közvilágításról lopják az áramot. Azt meg fizeti a település, mint a katonatiszt – szomorkodik falva sorsán a község első embere.
Az önkormányzati lakások havi bérleti díja kétezer forint, ám akadnak, akik csaknem húsz éve nem fizetnek, több mint 400 ezer forintos hátralékot halmoztak fel.
– Bennük mennyire volt meg a fizetési hajlam? – teszi fel a költői kérdést Gábor Dezső. Bérpótló juttatást háromszázan kapnak, de gyakori, hogy a házaspárok külön-külön is felveszik a segélyt: két hamis tanúval igazolják, hogy nem élnek egy fedél alatt. Ha a településvezető mégis feléjük jár, s érdeklődik, együtt élnek-e vagy sem, a férfiak csak annyit mondanak neki: „Megkívántam az asszonyt, főnök.”
A községnek 47 millió forint működési hitelt kellett felvennie, amit görget maga előtt. Farkaslyuknak 8 millió forint iparűzési adó befizetésével tartozik a lakosság, 7 milliót tesz ki a bérlemények után elmaradt bérleti díj hátralék, és közel 7 millió forint a községbeliek közkutas tartozása. A kivetett 9,5 millió forintnyi kommunális adóból is csak 2,6 millió folyt be tavaly.
Az áldatlan állapotok közt már-már törvényszerű, hogy folyamatosan romlik a közbiztonság, amit tavaly év végén még az is tetézett, hogy a 46 fős faluőrség – amit a többi településhez hasonlóan Farkaslyuk is az Út a munkához programban és finanszírozásában működtetett – megszűnt.
Újranyitnák a bányát?
Az ózdi kapitányság csak azt tudta megígérni, hogy sűrűbben járőröznek majd a településen, ám a betöréses lopások száma így is emelkedik. Tavaly százötven esetben történt rendőri intézkedés, a polgármester szerint ezek 25-30 százaléka volt eredményes. – A felderítés eredményességét az is jelentősen befolyásolja, hogy a faluban szinte mindenki rokona egymásnak, alig találni köztük „téglát” – árulja el Gábor Dezső. A községvezető ezért mindig azt tanácsolja a károsultaknak, az összes esetet jelentsék a rendőrségnek.
Gábor Dezső egy kiutat lát: a rendszer teljes megváltoztatását, külön-külön szerinte ugyanis nincs értelme módosítani a rendszert felépítő elemeket. Ez helyben annyit jelent, hogy ki kell alakítani a „kényszeres foglalkoztatási környezetet”, ami rendet hoz a lakosság életébe, vagyis újra meg kell nyitni a bányát. Erre most van is remény, egy magyar vállalkozás kezdte meg a terület geológiai felmérését.
Hogy a szénkitermelés újraindítására mekkora igény mutatkozik, arra olvasóink is emlékezhetnek: két éve riportban számoltunk be arról, hogy a romasor mögötti területen egyesek saját szakállukra kezdték kitermelni és értékesíteni a barnaszenet.
Harkály Aladár önkormányzati képviselővel térünk vissza a cigánysorra, amely a hazai roma telepek egyik legnyomorúságosabbika. A panelprogram megmaradt házgyári elemeiből emelt földszintes házak látványa egészen elképesztő, a komfort nélküli épületek tetőzete sok helyen károsodott, több házon hiányoznak a nyílászárók, némelyik kiégve, félig már összedőlve üszkösödik.
Elsétálunk a soron túli felszíni lejáratokhoz, oda, ahol két éve jártunk. A korábbi, kezdetleges módszerekkel kialakított tárnáknak már csak a helyét találjuk, a bányakapitányság ugyanis életveszélyre hivatkozva betemette azokat.
Visszatérünk a cigánysorra, hátha találunk még néhányat az egykori vájárok közül. Jöttünkre hamar megtelik az utca, az egyik cigány férfi elmondja, unokatestvérei is hoztak fel szenet pár éve az illegálisan megnyitott táróból, sajnálja, hogy berobbantották a lejáratokat.
A geológusok vizsgálódása nyomán a soron gyorsan elterjedt a hír az újranyitás lehetőségéről. A 47 éves Harkály Ottó korábban is a bányában dolgozott, azt mondja, az idő tájt megvolt a jó pénze. Szerinte a fiatalok is dolgoznának, úgy, mint annak idején ők. – Akkoriban nem volt olyan, hogy itthon maradok, aztán csak ülök – emlékszik, miközben azon kesereg: a 28 500 forintos segélyből nem él meg népes családjával.
Egyre többen állnak minket körül, idősebbek, fiatalok egymás szavába vágva bizonygatják, ők bizony azonnal mennének dolgozni, ha újra nyitna a farkaslyuki bánya.
Harkály József azonban nem osztja a hamar közkinccsé váló optimizmust. – A fiataloknak eszükben sincs dolgozni. A segélyért sem képesek háromméternyi füvet levágni – mutat az egyik ház melletti gazos placcra. – Csak a lopáson jár az eszetek! – korholja a tömeget a korábban 30 évig bányában dolgozó köpcös férfi.
origo.hu
Sorozatos botrányok Magyar Péter körül, apad a TISZA - videó
