Ady mint friss kortárs dalszövegíró

K O R O N G<br /><br />Ha a század második felében születik, egészen biztosan rocksztár lett volna Ady Endre. Ez illett volna hozzá, és valószínűleg tömegek rajongtak volna érte, ahogy költőként is legendává vált még életében. Akkoriban a Nyugat számított undergroundnak, a kulturális élet okkal vagy ok nélkül megszilárdult tekintélyei üldözték is tűzzel-vassal szegény Ady Endrét. Pedig aztán! A Role zenekar Ady-lemeze mintha ezt az analógiát támasztaná alá, és megmutatja, hogy Ady kortárs kontextusban, rocksztárként is tökéletes.

A versek olyan gyönyörűen megállják a helyüket zeneszövegként a progresszív rockot és népzenét elegyítő csíki együttes tolmácsolásában, mintha csak ezért születtek volna. Adyt egyébként többen megzenésítették már, de míg a legtöbben valóban verseket zenésítenek meg, addig a Role, azt hiszem, inkább a zenéihez keresett verseket. Sokkal kisebb alázat, odasimulás van ebben a lemezben, mint általában a versmegzenésítésekben. A Role elugrott, és jó helyen landolt. Nem Ady-versekhez írt zenét, hanem elővette Adyt, és közölte vele, hogy mostantól dalszövegíró, és Ady könnyen beletalált a szerepbe. Látszik, a zenekarnak nagyon világos elképzelése volt arról, hogy milyen ez a költészet, és hol a helye a mai kultúrában.
Bátorságra vall az is, hogy a Role mindezt női hangon merte megszólaltatni, egy olyan világban, ahol minden egyenjogúság ellenére a költészet is, a rockzene is alapvetően férfiterep. Nem beszélve arról, hogy Ady költészete, amellett, hogy egyetemes üzenete van, kimondottan férfias költészet. De a zenekarnak valószínűleg nem is volt más választása, mert tagjai között mostani felállásban, legalábbis a hivatalos honlapjuk tanúsága szerint, nincs férfi énekes, csupán Nagy Tivadar mint vokál. (Ő szerepel egy dal erejéig énekesként a lemezen, ekkor viszont se szó, se beszéd elkezd rappelni, az áldozat stílszerűen egy „kiosztós” vers, a Fajtáddal együtt átkozlak. Hihetetlen, de tökéletes a költemény ebben a stílusban is.) Hozzá kell tenni, hogy tehetséges énekesnők (Bodor Emese és Sántha Zsuzsánna) vannak a csapatban, és igazság szerint ettől is egyedi, érdekes a produkció.
Talán ennek a nőies vonalnak köszönhető, hogy a dalválogatásban nem szerepel túl sok szerelmes vers (roppantul nem jól jönne ki, ha Ady nevében női hangon kellene szólongatni Lédát, Asszonyomat és a többi), de valószínűleg nem csak ez volt az ok, van számos olyan szerelmes vers, ahol ilyen probléma nem merül fel. Egyszerűen más típusú ez a lemez, nem szerelmi szenvedély fűti, inkább arra a másik, sorsa határait feszegető, lázadó Adyra fűzte fel a Role a korongot.
(Role Zenekar: Ady, Helikon Kiadó, 2011.)