Álomcsipkék, textilangyalok

MÚLT-IDÉZŐ<br /><br />Légies csipkék, vaskos damasztok, kézzel szőtt vásznak, batisztok, madeira-hímzéssel díszített lepedők. Százötven év pillanatait hordozzák azok a textúrák, amelyek Zoób Kati divattervezőnek köszönhetően új életre keltek. A Petőfi Irodalmi Múzeum a divat és az irodalom közötti összefüggéseket kutató kiállítás-sorozatának negyedik állomásaként nemrég megnyílt TeXtúra: Szövet és szöveg című kiállítással Zoób Kati egy letűnt világ miliőjét és nőideáljait idézi meg.

A múlt század elején született Vécsei Hedvig jómódú budapesti polgári családban nőtt fel. Kisgyerekként elbűvölték a komódok mélyén megbújó textíliák, amelyekkel örökre összeforrt az élete. A lány apja tragikus halálát követően, hogy támogassa özvegyen maradt édesanyját, kalaposmesternek tanult. A család azonban elszegényedett, mindenük, a „a kézzelfogható jólét” textíliái is odalettek. Miután Hedvig férjhez ment, Bécsben telepedett le. Egész életében szenvedélyes szerelemmel gyűjtötte, vigyázta a békeidők nemes tárgyait, matériáit. A gyerekkor emlékképeit és a családot öszszetartó, a minden terhet, fájdalmat elviselő asszonyokat egyszerre jelenítették meg számára ezek a kincsek. Vécsei Hedvig 2010-ben bekövetkezett halála óta felbecsülhetetlen eszmei értékkel bíró hagyatékát – szöveteket, szőtteseket, asztalterítőket, ágyneműket, csipkéket, hímzéseket, kelengyetartozékokat – ma Zoób Kati őrzi, aki új életet lehelt ezekbe a dobozokban szunnyadó textíliákba. Az anyagokat csupán férceléssel alakította át ruhákká: letisztult, nemes viseletek születtek munkája nyomán. A ruhákat nemcsak a múlt emlékképei, de a kortárs magyar írók gondolatai is inspirálták. Bertók László, Darvasi László, Esterházy Péter, Fehér Béla, Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Kántor Péter, Kemény István, Kőrösi Zoltán, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd, Szálinger Balázs, Térey János, Tóth Krisztina, Zalán Tibor, Závada Pál a nőiség lényegiségéről, meztelenségről, a nők ruhához fűződő viszonyáról elmélkednek a ruhákhoz fűzött szövegekben. Az összképben pedig profán-erotikus, mégis angyali asszonyok képe jelenik meg.
A tárlat második termében Vécsei Hedvig hagyatékának tárgyai felett fűzővé keményített csipkék lebegnek – mintha áttört élethálók lennének. Sorsukat türelemmel viselő textilangyalok, akiket Szép Ernő, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Kaffka Margit, Szabó Magda, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső szavai, asszonyokhoz kapcsolódó vallomásai vesznek körbe.
A törtfehér, csontszínű csipketorzók ellenpontjaként jelenik meg egy élénk, narancsos árnyalatokban gazdag estélyi ruha a terem sarkában, amely Zoób Kati saját életének egy darabja. Az édesanyja készítette gobelinpárna és a nehézkes taftfüggöny párosításából született nagyestélyi a gyerekkorát idézi. Múlt és jelen találkozik a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán; egyszervolt női lelkek jelennek meg ünneplőbe öltözve.
(TeXtúra – Szövet és szöveg. Petőfi Irodalmi Múzeum, október 30-ig.)