Hosszan kígyózó sor kelt feltűnést szerda délelőtt a szegedi Dugonics téren. Sajnos nagyon jól tudjuk, honnan és hová tartanak, akik alkotják. A fojtogató nélkülözésben levegőhöz, ételhez szeretnének jutni. A Gyermekétkeztetési Alapítvány akciójának részében ezúttal száz szegedi család jut élelmiszer-adományhoz. Mint az ország többi helyszínén, a szervezők itt is népszerű embereket, színészeket és sportolókat kértek fel, hogy segédkezzenek az eseménynél, s ők is hívják fel a figyelmet társadalmunk talán legkiszolgáltatottabbjaira, az éhező gyerekekre. A Szegedi Szabadtéri Játékok két művésze, Csákányi Eszter és Hernádi Judit mellett a város két olimpiai bajnoka, Douchev-Janics Natasa és Vajda Attila csatlakozott a kezdeményezéshez.
Vajda Attila e napokban Szolnokon edzőtáborozik, ezért az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani a részvételt, Janics Natasa azonban az ígéretéhez híven ott volt az eseményen. Még nedves hajjal, az ismert mosollyal az arcán könynyedén kapja fel egy kézzel a durván húszkilós csomagokat, hogy átadja az éppen soron következőnek. Az iménti jellemzésből kiderül, a várandós Janics Natasa a szülés előtt két hónappal is edzésben s jó erőben van. Amikor elfogy a sor, türelmesen állja az érdeklődő újságírók rohamát.
– Milyen indíttatásból vállalta, hogy az akció mellé álljon?
– Olimpiai bajnokként, úgy érzem, ez kötelességem. S bár még mindig edzésben vagyok, azért nem olyan intenzitással végzem a munkát, mintha a világbajnokságra készülnék, így több a szabadidőm, eleget tudok tenni a hasonló felkéréseknek. Ugyanakkor megértem Vajda Attilát, aki egyébként tényleg szinte minden jótékonysági akciót támogat, hogy Szolnokról nem tudott eljönni. Természetesen engem is megráz, ha nélkülöző gyereket látok. Ezért is hoztam létre egy alapítványt, amely nehéz körülmények között élő vidéki kajakosokat, kenusokat támogat, hogy tudjanak sportolni. Ez a munka még gyerekcipőben jár, mert a szervezés teljes embert igényel, de feltett szándékom, hogy megvalósítom a tervemet.
– Elfér még a kajakban? Egyáltalán, hét hónapos magzattal a méhében hogyan esik a mozgás?
– Nagyon jól! Természetesen már nem hajtok, s derékból sem fordulok el, így nem feszül meg a hasam, de amúgy öregurasan, csupán karból húzva naponta kétszer leevezek tíz-tizenkét kilométert, s mellette kis kézi súlyokkal erősítek.
– Az orvosok nem féltik a baba egészségét?
– Folyamatosan ellenőrzés alatt állok, minden a legnagyobb rendben van. Az orvosom azt mondja, ami nekem jólesik, az a babának is jó. Senki se rökönyödjön meg ezen, nekem a kajakozás az életem, ha úgy tetszik, a szakmám, természetesen a babám egészsége mindennél fontosabb, eszembe sincs veszélyeztetni. A kemény munkához képest olyan, amit most csinálok, mintha egy futó sétálna. Sőt, kevésbé megterhelő, mert a kajakban ülök. A hét végén Zágrábban az utánpótlás Európa-bajnokságon találkoztam Susanne Gunnarssonnal (Agneta Andersson párjaként 1996-ban K–2 500 méteren olimpiai bajnok svéd kajakos – a szerk.), aki biztatott, nyugodtan kajakozzak. Elmesélte, ő a szülés előtt két héttel még kajakban ült, akkor is csak azért hagyta abba, hogy a hasizmai kicsit kilazuljanak. Egy hónapos volt a gyermeke, s már újra vízre szállt, s öt hónapos, amikor maratoni világbajnokságot nyert. Enynyire feszes menetrendet nem szeretnék tartani, de fel akarok készülni a londoni olimpiára.
– Hogy látja, a távollétében hogyan alakulnak az erőviszonyok a női szakágban?
– A lányok szerencsére nélkülem is hozzák a formát. Különösen örülök annak, hogy Kovács Kati idén ismét nagyon jól megy. Ő és Kozák Danuta hozzám hasonlóan maximalista, ami a kajak-kenuban nagyon fontos.
– Régi társa, Kovács Belgrádban az Eb-n Csipes Tamarával Európa-bajnok lett. Kitérő választ adott, amikor a teljesítményükről kérdezték. Talán nem tetszett, amit látott?
– Nem lenne tisztességes, ha a partról beleokoskodnék a munkájukba. Ám az összeszokottság hiánya látszódott rajtuk.
– A világbajnokságon milyen magyar eredményekre számít?
– A kvótaszerzés a legfontosabb, de biztos vagyok benne, hogy a lányok nélkülem is több aranyérmet szereznek. Pontosabban velem, mert ott leszek a pályán, a lelátón szurkolok nekik.
origo.hu
Ismét Magyarországra érkeznek a Google utcaképkészítő járművei
