Hogyan esett a választás éppen Koh Kerre mint kutatási helyszínre?
– A döntésnek három oka volt. Az első az, hogy ez a terület rendkívül gazdag építészeti, régészeti kincsekben, de valójában feltáratlan. Felfedezése után alig-alig végeztek itt kutatómunkát, noha nyolcvan négyzetkilométeres területen egy teljes templomváros romjait rejti a föld. A másik ok, hogy Koh Ker önálló értéket jelent a khmer művészetben. Sajnos nagyon kevés tárgy maradt fenn, a kambodzsai nagy múzeumok alig tíz-tizenötöt őriznek. Elkezdtem gyűjteni ezeket a tárgyakat, szeretném őket visszaszolgáltatni a khmer államnak. A választás harmadik oka az volt, hogy olyan feladatokat kínál a terület a magyar régészetnek, amelyek sikeres végrehajtása Magyarországot a következő években régészeti középhatalommá teheti. Az előkerült tárgyakat feldolgozzuk az év végére, elkészül a Corpus Koh Ker, amely a többi között hetvenhárom szanszkrit és ókhmer feliratos kőtábla feldolgozását foglalja magába – ezek közül nyolcat mi találtunk meg. Claude Jacques, a szanszkritológia nemzetközi tekintélye fordítja újra a már egyszer lefordított feliratokat, és erről a francia kutatóintézettel közösen forrásértékű kiadványt publikálunk. Koh Kerben végzett munkánk másik eredménye, hogy megvizsgálhattuk egy középkori körülmények között élő falu életét. Tanulmányoztuk a flórát és a faunát is, de csak az aknamentesített területeken. A vörös khmerek ugyanis raktárnak vagy bázisnak használták a templomokat.
– Mi az oka annak, hogy a leletgazdagság ellenére kevés figyelem irányul Koh Kerre?
– A fő ok az, hogy az angkori templomváros is akkora, hogy ott is csak a legfontosabb objektumokra koncentráltak eddig a kutatók. Koh Ker még nem része a világörökségnek, de hamarosan az lesz. Mindent megteszünk azért, hogy a következő években a nyilvánosság elé kerüljenek az értékek, például a Prasat Kracap templom, amelyben eddig tizenhat kőtáblát találtak. Felvetődött a lehetőség, hogy dzsungelmúzeumot, látogatóközpontot építünk itt, hiszen megindult azért a látogatók áramlása Koh Kerbe is.
– Milyen tárgyak kerülnek a kambodzsai ásatásokból a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeumba?
– Nem hozunk el semmit; az előkerült tárgyakat feldolgoztuk, elhelyeztük a kambodzsai kulturális örökségvédelmi hivatal raktáraiban. Az ásatásokat azért végezzük, hogy segítsük a kambodzsai kulturális élet élénkülését. Az aranymúzeum épülete kívülről már szép, remélem, hogy ami belülre kerül, világszenzáció lesz. Nincs a világon olyan múzeum, amely a készülő budapestihez hasonló gazdagsággal mutathatná be a délkelet-ázsiai királyságok aranykincseit, amelyek a korábbi kutatások eredményeként kerülhetnek a gyűjteménybe. Igazi ékszerdoboz lesz a múzeum. A trópusi hangulatú kertbe társművészeti rendezvényeket tervezek. Azt szeretném, ha a múzeum Budapest egyik szellemi központjává válna. Már sok kiemelkedő személyiség, tudós, vezető európai politikus jelezte, hogy szívesen részt vesz a múzeum megnyitóünnepségén.
– Korábban úgy nyilatkozott, nem kér támogatást a múzeum létrehozásához, sőt a nyereség egy részét is a magyar kulturális-művészeti élet egyes vállalkozásainak támogatására szánja. Fenntartja?
– Feltétlenül. Kétszázmillió forintos jegyzett tőkével létrehoztuk a kutatási és a képzési programot lebonyolító intézményt, amely összefogja a munka összes elemét a kutatástól, régészeti munkától a képzésen át a publikálásig, s azonkívül, hogy húsz kötetben publikáljuk a gyűjteményem anyagát, Zamárdiban például egy avar múzeum létrehozásában támogatjuk az önkormányzatot az aranymúzeumban megtermelt profitból. Az előrejelzések szerint 150 ezer külföldi turistát és 100 ezer magyar látogatót várhatunk évente, ami azt jelenti, hogy a múzeum a belépőjegyeknek, a boltnak, a teaháznak, a rendezvényeknek, a jótékonysági árveréseknek köszönhetően remélhetőleg az első pillanattól nyereséges lesz. Csaknem ezer tárgyat láthatnak majd az érdeklődők, amelyeket 145 millió euróra, azaz körülbelül negyvenmilliárd forintra biztosítottunk.
– Ha nem is kér támogatást, nyilván nem lenne ellenére, ha a kormányzat támogató érdeklődését tapasztalná. Tapasztalja?
– Mióta új kormány van, igen. Talán megértették, hogy ennek az országnak sikerre van szüksége, és ez az erkölcsi támogatás azt is jelzi talán, hogy ideje már megváltoztatni azt a szemléletet, amely a negyvenévnyi dagonyát jelentette a múzeumi, művészeti világban. Ideje felfedezni saját értékeinket, és új struktúrában eredményesen bemutatni őket. Nem szabad működésben hagyni olyan átörökített mechanizmusokat, amelyek miatt a kultúrában máig nem következett be valódi rendszerváltozás.
origo.hu
Magyar durván támadta az árvízi védekezésben résztvevőket
