Elfogadhatatlan a titkosítás

Egy titkosszolgálat akkor működik jól és hatékonyan, ha mi, földi halandók azt sem tudjuk, hogy létezik-e egyáltalán. Ehhez képest időnként olyan információk jutnak napvilágra, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket, miféle pancsermunka folyik a kémszervezetünk háza táján.
Nyírfa-ügy, Egy-Másért, Mucuska-affér – csupán három olyan botrány az elmúlt húsz esztendőből, amelyben a pártállami időkből megörökölt titkosszolgálati tisztikar tagjai érintettek. De említhetnénk a romák elleni gyilkosságsorozat hátterében felsejlő titkosszolgálati szálat is: az egyik gyanúsított korábban a katonai hírszerzéssel állt kapcsolatban, titkos informátorként tartótisztjével a gyilkosságok elkövetése után is találkozott. Elképesztő, hogy a titkosszolgálat megfigyelte a gyilkosságsorozatra készülő csoport működését, ám miután az elhatározta a szükséges fegyverek beszerzését, felhagyott a megfigyelésükkel. Ilyen nagy fokú dilettantizmust nagyon nehéz egyszerű hibaként elkönyvelni, amikor robbanásveszélyes feszültség alakult ki néhány településen romák és nem romák között. Az elmúlt két évtizedben ebben a kis országban úgy jártak-keltek albán, szerb, ukrán, szlovák, orosz bűnözők, köztük bérgyilkosok, emberrablók, hogy a magyar titkosszolgálatok – állítólag kiválóan képzett és ezért a rendszerváltozás után is alkalmazásban tartott – szakemberei bottal üthették a nyomukat. Az izraeli kémrepülőgép ki-be repkedéséről már ne is beszéljünk. Ma sem tudjuk, ki és miért végeztette ki nyílt utcán világos nappal az 1998-as választások előtt Fenyő János médiatulajdonost. Soroljuk még? Egy alviláginak mondott figurát évekkel ezelőtt kivégeztek a saját kocsmájában, s mint később megtudtuk, nem sokkal a likvidálása előtt angolosan távozott a helyszínről három magyar nemzetbiztonsági tiszt. Vagy emlékezzünk csak arra a botrányra, amikor a magyar bankjegyek előállítására Németországból érkező pénzpapírnak nyoma veszett valahol az Orczy tér környékén, miközben a németek átadták a magyar félnek az információt, hogy a szállítmány célba juttatását veszély fenyegeti. (Aztán fel is bukkantak a hamis bankjegyek – titkosszolgáink meg néztek, mint a moziban…) Vagy idézzük fel azt a kínos esetet, amikor a pártoktól függetlenül működő Információs Hivatal kiválóan képzett szakembereinek az orra előtt külföldre tudott menekülni Kulcsár Attila, a brókerbotrány kulcsfigurája. És miután a titkosszolgálat a parlament nemzetbiztonsági bizottságának megtagadta a betekintést a dokumentumokba, meg is semmisíthették őket, hogy az utókor se tudhassa meg soha, ki is volt az a Gyurcsányi, akitől segítséget remélt a milliárdos csalás gyanúsítottja.
Bármilyen hihetetlen is, 2002 és 2009 között leginkább a titkosszolgálatok élén felbukkanó személyek mutatták meg a politikai hatalom valódi természetét. Az egykoron D–209 kódszámmal titkosrendőrként is szolgáló miniszterelnök regnálása alatt az Információs Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Hivatalt a KGB által irányított időkben tapasztalatokat és érdemeket szerzett szakemberek vezették. Volt közöttük olyan is, aki az átkos időkben, Moszkvába kiküldött rezidensként akkor szaladt el szabadságra, amikor éppen puccsal fenyegették Gorbacsov elnököt. Később ez a kiváló szakember vezényelte le a Nyírfa-akciót, lejáratva ország-világ előtt a magyar titkosszolgálatot. Nem csupán törvénysértő módon figyeltetett meg országgyűlési képviselőket, hanem még le is bukott az akciója, hogy rajtunk röhöghessen a fél világ.
Bármennyire is igyekszünk megérteni immár két évtizede, hogy a rendszerváltás után azért nem eresztették szélnek a KGB-s időkből megörökölt szolgálat valamennyi tagját, mert ha ezt teszik, védtelenné és kiszolgáltatottá váltunk volna, az mégiscsak felfoghatatlan, hogy még a 2000-es évek derekán is olyan figurák vezették ezeket a szolgálatokat, mint például az a főtiszt, aki a rendszerváltás előtti időkben a KGB beleegyezésével kísérgette a magyar titkosszolgálat vendégeként itt tartózkodó Kim Philbyt vagy éppen George Blake-et, akik korábban a Szovjetuniónak kémkedtek, elárulva hazájukat, Angliát.
Ilyen előzmények, ilyen elődök után került vezető pozícióba a Gyurcsány-kormány idején a KGB akadémiáján végzett Laborc Sándor, aki most a legújabb titkosszolgálatot érintő botrány egyik szereplője. A másik most meggyanúsított kémfőnök, Galambos Lajos a sajtóhírek szerint még a legutóbbi időkben is személyes kapcsolatot tartott fenn az orosz hírszerzés egyik tisztjével.
Miféle titkosszolgálati szakember az, akinek a külföldi hírszerző szervezetek tagjaival való informális találkozóiról a sajtóban értekeznek? Horn Gyula, Medgyessy, illetve a volt KISZ-KB-s Gyurcsány Ferenc kormányfősége alatt még csak-csak érthető, hogy a pártállami időkből örökölt titkosszolgálatokra alapozták nemzetbiztonságunk védelmét. Azonban most már tényleg ideje lenne ezen a területen is megvalósítani a rendszerváltást. Elvárható lenne, hogy már senki ne dolgozzon a szolgálatoknál, aki 1990 előtt is ott volt.
Az Európai Unió, a NATO iránti kötelezettségünkből is adódik, hogy megtisztuljon a magyar titkosszolgálat a rendszerváltás előtt a népköztársaságnak hűségesküt tevő nemzetbiztonsági tisztektől.
Sokatmondó, hogy a legújabb kémbotránynak kik a főszereplői. A nagy titkolózás mellett lehetetlenség elemezni az ügyet magát, célszerű arra szorítkozni, hogy megnézzük, végeredményben kinek árthat és kinek használhat az eset.
A homályos tartalmú kémkedési üggyel meggyanúsított Szilvásy György volt titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Gyurcsány Ferenc legközelebbi barátja, bizalmi embere, egykori üzleti partnere egy „nem közszereplő” hackert bemutatott az egyik kémfőnöknek; feladata az volt – állítólag –, hogy kormányzati informatikai rendszerekbe hatoljon be.
A most kirobbant ügyben a gyanú szerint a kémfőnökök kémkedtek, csak azt nem tudjuk, kiknek. Bilincsbe verve viszi az ügyészség bíróság elé őket, kérve előzetes letartóztatásukat, majd szabadon vagy házi őrizet elrendelése mellett távoznak a bíróságról. És ráadásul nyolcvan évre titkosítanak mindent. S ez botrányos, ezt az emberek nem fogadják el. Ráadásul minket sokkal jobban érdekel az, hogy miféle titkosszolgálati információk teremtettek alapot ahhoz Szilvásyék számára, hogy a 2006-os önkormányzati választásokra készülő Fidesz kampányzáró nagygyűlését megakadályozzák a robbantásos merénylet előkészítésére vonatkozó információikra hivatkozva. Ezzel ugyanis súlyosan befolyásolták Budapesten az önkormányzati választás kimenetelét. Magyarán keményen politizáltak. Közérdeklődésre tart számot az is, hogy pontosan milyen tevékenységet folytattak 2006 őszén a magyar titkosszolgálatok. Indokolt lenne feltárni azt is, hogy a szolgálatoktól elbocsátott, pártállami időkben felesketett tisztek által alapított különféle cégek kiknek a megrendelésére kamatoztatják titkosszolgálati munkájuk során felhalmozott, különlegesen értékes információikat.
Ez a mostani kémbotrány, bármi legyen is a végkifejlete, az előzetes letartóztatási indítványt elutasító bírósági végzés után nagyon sokat árthat a jobboldali kormánynak. Hiába független nálunk az indítványt előterjesztő ügyészség, ha a hazai és a nemzetközi sajtó képes elhitetni a közvéleménnyel, hogy kormánybefolyás alatt áll.
Mintha annak lennénk tehetetlen szemtanúi, hogy ezzel az elfuseráltnak tűnő kémüggyel a szemünk láttára hackelik meg a kormány hitelességét, népszerűségét.