Esetről esetre

Letette a hivatali esküt tegnap délután az Országházban Paczolay Péter, az Alkotmánybírság (AB) elnöke. Az esemény egyedülálló a köztársaság történetében, az AB huszonkét évvel ezelőtti létrehozása óta ugyanis még sosem döntöttek a képviselők a testület elnökéről. A vezetőket – Sólyom Lászlót, Németh Jánost, Holló Andrást, Bihari Mihályt és magát Paczolayt – eddig a bírák választották ki hároméves időtartamra. Most először nyílt rá mód, hogy a Ház döntsön a fontos közjogi poszt betöltéséről.
Az ünnepélyes pillanattal új szakasz kezdődik az 1989 novemberében megalakult és 1990 januárja óta működő AB életében. Erről maga Paczolay is említést tett, amikor tegnap délelőtt – még jelöltként – meghallgatta az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága. Az elnök úgy vélte: a bírák régi elképzelése valósul meg azzal, hogy szűkül a bárki által kezdeményezhető utólagos normakontroll lehetősége, ugyanakkor létrejön a valóságos alkotmányjogi panasz intézménye. Utóbbi nem jelent szuperbíráskodást – fejtette ki a szakember –, mert az AB nem a bíróságok ítéleteinek tényállását vagy jogi érveit fogja felülvizsgálni. A döntéseket kizárólag alkotmányjogi szempontból ítéli meg.
Paczolay mindemellett reményét fejezte ki, hogy a szabályozás az elkövetkező hónapokban szűrőt iktat majd be, és elkerülhető lesz, hogy az ügyvédek új perorvoslatnak tekintsék az AB eljárását. Szerinte elképzelhető lenne, hogy az Alkotmánybíróságról törvény úgy rendelkezzék: az alkotmányjogi panaszban csak azokra az alapjogi sérelmekre lehessen hivatkozni, amelyeket a peres eljárásokban is előterjesztettek az érintettek. Nem lehet kétségünk ugyanakkor afelől, hogy a testületet különösen az első időkben elhalmozzák majd érdeklődésükkel az állampolgárok. A jogerősen elítélt személyek vagy a pervesztes al- és felperesek közül sokan itt keresik majd igazukat. A képviselők már érzékelik: önmagában nem lesz elegendő, ha a törvényhozás csupán azt szabályozza majd, milyen feltétellel kérhető az ítéletekben megsértett alkotmányos alapjog védelme. Megfelelő szabályozással az Országgyűlésnek törekednie kell a bírói jogsértések megelőzésére, kiküszöbölésére is. Magyarán: az alkotmánybíráskodást és az igazságszolgáltatást egyszerre kell új alapokra helyezni. Erre a januárban hatályba lépő alaptörvény a hozzá kapcsolódó sarkalatos jogszabályokkal együtt lehetőséget ad.
A szomszédjogi viták, a társasházi perek, a kis és a nagy sérelmek azért jutnak el minden fórumra, mert a közönség nem mindig és nem időben kapja meg az igényelt jogszolgáltatást. Lehet azt mondani, hogy az eljárások túlnyomó része egy-két éven belül lezárul, s csak a megaügyek húzódnak el. Az elégedetlenségen azonban a statisztika nem segít.
Figyelemre méltó volt Paczolay Péter reagálása arra a kérdésre is, amelyet a megválasztása előtti meghallgatáson szocialista képviselők tettek fel az új alaptörvény preambulumáról. Az érdeklődők természetesen politikai vitát kívántak gerjeszteni ebben az ügyben is, azt hangoztatva, hogy a történeti alkotmány összeférhetetlen a köztársaság intézményével. Az elnök szakmai érvekkel tért ki a provokáció elől. Azt említette: mint az elmúlt húsz évben, ezután is esetről esetre válaszolnak majd az alkotmányértelmező kérdésekre. Szavaiból kicsendült: megoldható lesz, hogy az alaptörvény szabályait a nemzeti hitvallásban és a történeti alkotmány vívmányait figyelembe véve értelmezze az alkotmányvédő testület. Ez az angol jogból ismert gyakorlat nagy lehetőség. S tegyük hozzá: nem csak a bírák számára.