Felívelő, látványos pályán az ezerarcú Kína

A kínai gazdaság hosszú ideje tartó erőteljes növekedése nemcsak az olcsó helyi munkaerőnek köszönhető. Az ötéves tervgazdaság kiszámíthatósága, a monetáris politika gazdaságot támogató szerepe, a fejlesztési területek pontos kijelölése és az új munkahelyek központilag tervezett létrehozatala egyaránt hozzájárult az ázsiai ország versenyképességéhez. Mindezt a külföldi tőkebeáramlás megregulázása, a stratégiai jelentőségű szektorok állami kézben tartása, valamint az állami tőke okos és átgondolt kezelése is kiegészíti. Bár az utóbbi öt évben az egy főre jutó GDP ötven százalékkal nőtt, ennek ellenére Kínában még ma is százmilliók élnek társadalombiztosítás nélkül, és továbbra is a fiatal generáció tartja el az idősebbeket.

Kínai életkörülmények számokban
Egy főre jutó GDP:
4380 dollár (94. a világranglistán)
Minimálbér:
108–200 dollár/hó
Egészségügyi ellátáshoz jutók aránya:
55 százalék
Születéskor várható időtartam:
71 év a férfiaknál, 75 év a nőknél
Városi lakosság aránya:
47 százalék
Mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya:
38 százalék
Iparban foglalkoztatottak aránya:
28 százalék
Szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya:
34 százalék

A szocialista piacgazdaságot követő Kína versenyképességének nyitja csak első látásra tűnik egyszerűnek. A világ legnagyobb exportőrének és – egyelőre – második gazdasági nagyhatalmának számító ázsiai országban ugyan még mindig túlsúlyban vannak az állami irányítás alatt álló vállalatok, azonban arányuk az utóbbi években jelentősen csökkent. Az 1978-as gazdasági nyitás után csak fokozatosan engedélyezték a külföldi tőke beáramlását – elsősorban vegyes vállalatok formájában és az ipari szektorban. A legnagyobb mértékű privatizációs hullámra az 1997-től 2000-ig tartó periódusban került sor: ez idő alatt a veszteséges állami cégek többségét sikerült nyereségessé alakítani vagy értékesíteni. A Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) kimutatásai szerint az állami tulajdon főként a stratégiai és a szolgáltatási szektorok cégeinél maradt meg, és ez várhatóan a jövőben sem változik. A kormány ugyanakkor további lépéseket tesz a privát szektor bővítésére, mert a köztulajdonban álló vállalatok termelékenysége továbbra is sokkal alacsonyabb, és még mindig sok a veszteségesen működő nagyvállalat. A magántőke bevonása érdekében tavaly a kormány döntött arról, hogy a vasúti szállításba, a telekommunikációba és a vidéki pénzintézetekbe is hajlandó beengedni a magánbefektetőket – természetesen szigorú feltételek mellett.

Szigorú szabályozás
A külföldi tőkére, így a tőzsdén szereplő nem kínai tulajdonú, de Kínában bejegyzett vállalatokra vonatkozó megkötések zöme a nyitás ellenére is érvényben maradt. A 300 millió dollár alatti beruházásokat a Kereskedelmi Minisztérium tartományi hivatalának kell jóváhagynia, bizonyos stratégiai ágazatokban azonban minden összegről országos szinten döntenek. A külföldi vállalatoknak még ahhoz is engedély kell, hogy a jüanban felhalmozott nyereségüket kínai befektetésekre költsék el, újabb cégeket alapítsanak vagy kínai vállalatot vásároljanak fel, vállalatokat egyesítsenek, illetve a profitjuk egy részét külföldre vigyék. (A szabály szerint magánszemélyek maximum 50 ezer dollárt utalhatnak ki az országból évente.) Tavaly lazítottak azon a jogszabályon, amely a vegyes vállalatot létrehozni szándékozó nem kínai befektetőkre vonatkozik, vagyis az állam gyorsítani szeretné a tőkebeáramlást, ugyanakkor továbbra is szigorú keretek között tartva. Az állami cégeket megvásárló magántulajdonú befektetési alapoknak a továbbiakban is állami engedélyt kell felmutatniuk ahhoz, hogy a privatizációban részt vehessenek. Hasonló korlátozások élnek a külföldi tulajdonban lévő alapok kínai tőzsdei részvényvásárlását illetően is. A nem hazai felvásárlásokat miniszteri irányítás alatt tartják, egyrészt a stratégiai ágazatok ellenőrzése miatt, másrészt pedig azért, hogy a fejletlenebb nyugati régiókba tudjanak beruházásokat telepíteni.
A külföldi tőkebeáramlás a 2008– 2009-es átmeneti visszaesés után tavaly rekordot döntött: egy év alatt 105 milliárd dollárnyi befektetés érkezett az országba. (Érdekes, hogy az 1978-as külföldi nyitás előtt Kína minden akkori külföldi adósságát visszafizette, amely főként a Szovjetuniónak való tartozást érintette.)

Ötéves tervezés
Rugalmatlannak tűnik, de a gyakorlatban működik, hogy a gazdaság struktúráját ötéves tervgazdálkodás szerint alakítják. Az óriási horderejű, több száz millió lakost érintő döntések nyomán az utóbbi huszonöt évben a mezőgazdaságban tevékenykedők aránya 63 százalékról 33-ra, az iparban foglalkoztatottaké pedig 17-ről 46 százalékra változott, ugyanakkor az egy főre eső GDP öt év alatt 50 százalékkal növekedett. A gazdaság fejlesztése érdekében még 1993-ban kétezer speciális gazdasági övezetet hozott létre a kormány, ahol a külföldi befektetőket is előnyben részesítik. A tervezés legfőbb célja, hogy évente 15 millió munkahelyet hozzanak létre, ami a tízszázalékos gazdasági növekedés ütemének a fenntartásához szükséges.
Kínában a monetáris politikát a jegybankon keresztül a kormány alakítja, ekképpen az export számára kedvező jüanárfolyam kialakítása, az infláció kezelése, a tartalékok képzése, valamint a hitelezés felgyorsítása is központilag jobban tervezhető. Az árképzés az országban kiemelt fontosságú, jelzi ezt, hogy az alapvető élelmiszereknél az állam még mindig beleszól az árak kialakításába.

Gyenge lábon a társadalombiztosítás
Bár Kína hosszú évek óta 7-11 százalékos, kimagasló fejlődést produkál, a mai napig nincs megoldva a lakosság társadalombiztosítása, és sok kívánnivalót hagy maga után a megfelelő munkakörülmények kialakítása is. Nem véletlen, hogy a legutóbbi ötéves terv legfőbb célkitűzése éppen a városi és a falusi életszínvonal közötti különbségek tompítása, az oktatás és az egészségügy fejlesztése, valamint az energiaszükséglet visszafogása volt.
A felsorolt, prioritásként kezelt feladatok közül az egyik legégetőbb, hogy Kína még mindig nagyon keveset költ oktatásra és egészségügyre, annak ellenére, hogy az utóbbi öt esztendőben az oktatási kiadások majdnem megduplázódtak. Nemzetközi szervezetek adatai szerint az egészségügyi intézmények között – éppen a szűkös állami források miatt – túlsúlyban vannak a magánforrásból működtetett intézmények, amelyek szolgáltatásait azonban csak a jobb módúak engedhetik meg maguknak. A harminc éve érvényes születésszabályozási rendszer miatt óriási aránytalanságok alakultak ki a lakosság összetételében: a hatvan éven felüli korosztály megközelíti a kétszázmillió főt, miközben a 14 év alattiak száma drasztikusan, mintegy harmadával csökkent az ezredforduló óta. A torz szerkezet elsősorban a társadalombiztosítás megoldatlansága miatt jelent gondot: mivel nincs biztosítva az idősek zömének nyugellátása, továbbra is a fiatalok gondoskodnak szüleikről, nagyszüleikről, ami a városba költöző százmilliók esetében ma már óriási problémát okoz. A nyugdíjrendszer kialakítása azért is vált egyre sürgetőbbé, mert a gazdasági fejlődéssel és az életszínvonal javulásával párhuzamosan a születéskor várható élettartam az utóbbi húsz évben 69-ről 74 évre tolódott ki.
A gyors ütemű ipari bővülés iramától elmaradt az orvosi ellátás fejlesztése is. A kórházak nyolcvan százalékban a városokban koncentrálódtak, miközben vidéken az orvosok zöme nem rendelkezik megfelelő tapasztalattal és képzettséggel, és közel százmillióan nem jutnak időben egészségügyi ellátáshoz. Emellett a falvakból a városokba vándorló közel kétszázmilliós népesség orvosi ellátása sincs megoldva, mivel ezek az emberek sem rendelkeznek társadalombiztosítással.
– Az egyik legnagyobb feladat Kínában a társadalombiztosítás teljes körű kialakítása – fogalmazott lapunknak Nádasi Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) magyar–kínai tagozatának elnöke. A szakember szerint a hazai viszonyok ismeretében elég nehéz megérteni a kínai kormánynak az állampolgárairól gondoskodó, a miénkétől teljesen eltérő rendszerét. A helyzetet jól érzékelteti, hogy korábban egyáltalán nem támogatták a kínai gyerekek iskoláztatását, nem volt semmiféle nyugdíjrendszer, és nem segítették az orvosi ellátást. Az emberek annak tudatában próbálták félretenni keresetüket, hogy tudták, csak magukra számíthatnak. (Kína éppen ezért is számít a világ egyik legnagyobb megtakarítási arányával rendelkező országának.) Nádasi Tamás szerint a gazdagabb kínaiak még húsz éve is csak akkor fizettek háziorvosuknak, ha egészséges volt mindenki a családban. Az utóbbi időkben – mint mondta – a kínai kormány egyre nagyobb összegeket költ a kiemelten kezelt társadalombiztosításra, és 2008-tól átfogó reformot indítottak el a nyugdíj- és egészségbiztosítás terén, bár jelenleg ez csak a városi munkavállalók mintegy felét, a vidéki dolgozóknak pedig alig 15 százalékát fedi le. – A kínai kormány elhatározása és az e célra fordított költségvetési források alapján azonban ezen a téren is pár éven belüli gyors javulásra számítok – összegezte a szakember.

Toronyház hat nap alatt
Az életkörülmények kétségtelenül sokat javultak az elmúlt húsz évben, azonban ez a társadalmi egyenlőtlenségek kiéleződésével járt, főként a nagyvárosokban. Ma 120-150 dollármilliárdost tartanak nyilván az országban, 750 ezer háztartás rendelkezik dollármilliós nagyságrendű vagyonnal, és 100-150 millióra tehető a kínai középosztály létszáma. Mindeközben azonban körülbelül félmilliárd ember él napi két dollár alatti jövedelemből – e réteget szinte kizárólag vidéki vagy faluról frissen bevándorolt lakosok teszik ki.
Ugyancsak óriási problémát okoz a megfelelő ivóvízhálózat kiépítése és a szennyvíztisztítás is: a vidéki háztartások 80 százalékában nincs higiénikus illemhely, és országos átlagban – vagyis a városokat is beleszámítva – nagyrészt nem biztonságos a csapvíz. A kínai kormány az elkövetkezendő öt esztendőben több mint 300 milliárd dollár értékben épít a vízellátáshoz szükséges infrastruktúrát: a cél az, hogy a falvak háromnegyed részében biztonságos ivóvízhez jussanak a helybéliek.
A környezetvédelem és a munkavédelem hiányosságai miatt ma 200 millió kínai szenved a munkájához kapcsolódó betegségtől az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint. – Az elmúlt évtizedekben – csakúgy, mint más országokban – Kínában sem helyeztek megfelelő hangsúlyt a környezetvédelemre és a munkakörülményekre – emlékeztetett Nádasi Tamás. Hangsúlyozta, hogy az igazi szankcionálás hiányában a vállalatok sem kényszerültek e téren érdemi fejlesztésekre. Nádasi Tamás ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kínai gazdaság ugrásszerű fejlődése e téren is magával hozta a változásokat: például a XII. ötéves tervben elképesztően nagy összegekkel támogatják a környezetvédelmet, Kína ugyanis szeretné a világ felé „zöld arcát” is megmutatni. A szakember kitért arra is, hogy az országot a klímaváltozás ugyancsak kiemelten érinti, miként a kínai nagyvárosok népességrobbanása szintén nagy feladatot jelent az ország számára például a légszennyezettség, az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés megoldása és a hulladékkezelés szempontjából. A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint már a lakosság fele nagyvárosokban él.
Az utóbbi években azonban komoly előrelépés történt a termelés biztonságossá tételének érdekében.
Nádasi Tamás példaként említette az interneten is látható felvételt, amelyen tavaly Csangsa városában hat nap alatt építettek fel egy 15 emeletes szállodát – igaz, előre gyártott elemekből –, és egyetlen baleset sem történt. És az épületet kiváló minőségben hozták létre.

Irány az aranypiac
Kína a világ legnagyobb devizatartalékával rendelkező nagyhatalmaként immár több mint háromezermilliárd dollárt érő tartalékot halmozott fel, amelynek háromnegyede amerikai dollárban, főleg államkötvényekben fekszik. Az Egyesült Államok költségvetési gondjai, az adósságplafon elérése, valamint a dollár gyengülése miatt Kína az utóbbi időben fokozatosan csökkenti tartalékai dollárarányát, s egyre inkább az aranypiac élére szeretne törni. Kína ugyanis folyamatosan képes növelni a felszínre hozott nemesfémek mennyiségét.
A tavaly kibányászott 341 tonna arany Kína számára a kitermelői dobogó legfelső fokát jelenti, komoly előnnyel, azonban számos elemző az idei évre akár már 400 tonnás kitermelői kapacitást is elképzelhetőnek tart. Ezenfelül Kína évente még 300-400 tonna aranyat importál is külföldről. A föld legnépesebb országa tehát a legjobb úton halad afelé, hogy a világ legnagyobb dollárhitelezőjéből hamarosan igazi óriássá lépjen elő az arany piacán.
A kínai vállalatok immár ezermilliárd dollárnyi tőkét helyeztek ki külföldön. Az impozáns adatok tanúsága szerint – a 2008-tól tartó hitelszűke miatt – bevásároltak az afrikai, az európai és az amerikai piacokon.
A kínai kormány két éve már erőteljesen ösztönzi a belföldi cégek külföldi terjeszkedését, amihez még állami támogatást is ad. Ennek oka, hogy a kormány igyekszik minél okosabban felhasználni a valutatartalékait.