A hal helyett hálót elve alapján vetőmagot és kisállatokat oszt a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány az ország 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségében. Miért tartotta fontosnak, hogy – nem várva állami támogatásra – egy alapítványon keresztül segítse a rászorulókat?
– Ahol éhes gyerekek vannak, nem lehet csak hálót adni. Mi egyszerre adunk hálót és halat. Magyarországon közel kétmillió 18 év alatti gyermekből 450 ezer hátrányos helyzetű, vagyis olyan családban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 24 ezer forintot. Közülük kétszázezer a 47 leghátrányosabb kistérségben él. Szinte mindenütt eléri a hatvan százalékot a százszázalékos étkezési támogatásra jogosult gyerekek száma. A fejkvóta 140 és 240 forint között van. A gyerekek ugyan nem éheznek, de ennyi pénzből nem lehet fedezni a vitamin- és fehérjeszükségletüket. Azért indítottam el a Minden gyerek lakjon jól! kezdeményezést, mert az, hogy ebben az országban több százezer gyerek alultáplált, mindannyiunk közös ügye és felelőssége. Ezek a gyerekek a mi gyerekeink: ők jelentik Magyarország jövőjét. Tavaly csak „halra” futotta: 5000 kisgyereknek tudtunk heti rendszerességgel fehérje- és vitamindús élelmiszercsomagot biztosítani a 47 leghátrányosabb kistérség óvodáiban, iskoláiban.
– Mi volt a következő lépés?
– Kidolgoztam azt a fenntartható támogatási modellt, amellyel lehetővé válik, hogy a családok maguk termelhessék meg az éves szükségletükhöz szükséges zöldséget, fehérjét. Szakértők segítségével összeállítottunk egy olyan vetőmagcsomagot, amellyel 200 négyzetméteren minden létező zöldségből egy nyolc-tíz tagú család éves szükséglete biztosítható, valamint öt olyan kishaszonállat-variációt, amelyek közül maguk a családok választhattak. Többségük a 40 naposcsibe plusz 10 tojós tyúk variációt választotta. A nyilvánosság hihetetlen támogatásának köszönhetően több mint 15 ezer családnak tudtuk az idén biztosítani ezt a „miniháztájit”. Ha semmi mást nem tudunk biztosítani fenntartható módon, csak azt, hogy meg tudják maguknak termelni a kellő zöldséget és fehérjét, már elértük a célunkat.
– Hogyan választották ki a támogatásban részesülő településeket?
– Nem választottunk. Minden egyes kistelepülés önkormányzatának elküldtük a felhívásunkat, arra kérve őket, juttassák el nekünk a településen élő összes egynél több gyermeket nevelő, hátrányos helyzetű család elérhetőségét. Egyetlen feltételünk volt: minden egyes ilyen helyzetű családnak benne kellett lennie a programban. A támogatást ugyanis közvetlenül a családoknak juttattuk el.
– Mennyibe kerültek a vetőmagcsomagok és az állatok?
– A 10 tyúk, 40 naposcsibe és a vetőmag összesen 12 ezer forint családonként. A legdrágább a malacprogramunk, ami 15 ezer forint.
– Miből etetik majd a családok a szétosztott kisállatokat?
– Természetesen csak olyan megoldás jöhetett szóba, ahol egy fillér költség sem hárul a családokra. Olyan vetőmagokat kaptak, amelyekhez nem kell műtrágya. Több mint félmillió kapirgálós naposcsibét osztottunk, amelyeknek táp csak három hétig kell. Ezt minden családnak mi biztosítottuk. A nyulak, vemhes kecskék, kiskacsák, amiből szintén több százezret osztottunk szét, szintén „önellátók”. Malacot pedig csak azokon a kistelepüléseken adunk, ahol az önkormányzat vállalta, hogy megtermeli az ehhez szükséges kukoricát. Mind vetőmagból, mind kis haszonállatból olyan mennyiséget kaptak a családok, amiből eladásra s így munkából származó pluszjövedelemre is futja. Ehhez a miniszterelnök segítségével már tavaly sikerült megteremteni a jogszabályi feltételeket: 40 kilométeres körzetben mindenki szabadon értékesítheti a terményeit, és állatorvosi engedéllyel lehet megint a háztáji haszonállatokat levágni.
– Ellenőrzik, hogy valóban elültetik-e a vetőmagot, és hogy nem vágják-e le a kiosztott tyúkokat, vagy adják el mindet?
– Senkit nem ellenőrzünk. Az önkormányzatokat kértük meg, hogy segítsenek az udvarok felásásában, illetve jelezzék, ha mindenki elvetette a magokat, hogy indíthassuk a haszonállatok kiosztását. A vetőmagot osztó önkéntesek egytől egyig arról számoltak be, amit magam is tapasztaltam: minden udvar felásva várta a magokat.
– A hajdúhadházi tyúkosztáson többen azt nyilatkozták lapunknak, hogy két héten belül mind a tíz tyúk lábosban végzi.
– Kinek van joga azt mondani, amikor négy-öt éhes gyerek van a családban, hogy ne egyenek? Nem kell alábecsülni az anyákat. Nincs olyan édesanya, aki engedi felélni azt, amiből másnap még az összes gyereknek tud rántottát készíteni. Ha pedig lesznek olyanok, akik mindet megeszik, az a válaszom: egészségükre! Egyébként a tíz tyúk mellé kaptak még 40 naposcsibét is. A legfontosabb, hogy ezek az emberek kapaszkodót kapjanak a kilábaláshoz: fel tudják emelni a fejüket, és kézbe tudják venni a sorsukat.
– És ha valaki eladja a jószágokat anélkül, hogy a gyermekei egyetlen falatot is ennének belőle?
– Nehezen tudom ezt elképzelni. A média hangoztatja ezt állandóan, de mutasson nekem valaki egyetlen fotót is erről! Ahol pedig tényleg gond van a gyerekneveléssel, oda menjen ki a gyermekvédelem.
– Értenek az állattartáshoz, növénytermesztéshez az adományban részesülők? Akad, ahol a fiatalok több generációt nem láttak dolgozni.
– A háztáji csak az 1990-es években vált fenntarthatatlanná sok család számára, mivel a téeszek megszűnésével eltűnt az ingyentakarmány, mi több, a termékek értékesítését igazolványokhoz kötötték, az állatvágást lehetetlenné tették. Tehát legfeljebb egy generációt nem láttak dolgozni a mai fiatalok, viszont szüleik még dolgoztak: a kistelepüléseken mindenki művelte a kertjét, gondozta a baromfit, a disznót.
– Mi lesz a városban élő szegény gyermekekkel?
– Ehhez más megoldást kell kitalálni.
– Nem tart attól, hogy valaki pusztán lustaságból nem él a lehetőséggel, hiszen kényelmesebb a segélyért elmenni az önkormányzathoz?
– Tévképzet, hogy a leszakadók nem akarnak egyről a kettőre jutni. De aki 10-20 éve erőlködik eredménytelenül, előbb-utóbb feladja. Ezért létfontosságú, hogy a tartós munkanélküliséget bármi áron felszámoljuk.
– Feltételezem, Orbán Viktor főtanácsadójaként lobbizik állami segítségért is a szegénység leküzdéséhez. Mit vár a kormánytól?
– Hogy végezze a dolgát. De ez nem ment minket fel a saját felelősségünk alól. J. F. Kennedy híres mondatát (ne azt kérdezd, mit tehet a hazád érted, hanem azt, te mit tehetsz a hazádért) a jelen helyzetre alkalmazva azt mondom, ne azt kérdezd, mit tehet az állam a gyerekekért, hanem azt, te mit teszel értük! Az idei év az önkéntesség éve. Szeretném, ha minél több kis és nagy vállalat követné az alapítványt támogató cégek példáját, és vállalná a rá háruló társadalmi felelősséget, nemcsak adományokkal, hanem önkéntes munkával is. Például patronálhatnának egy-egy települést. Ne ruhát, segélyt vigyenek oda, hanem mérjék fel a problémákat, és találják ki, hogyan lehet egyről a kettőre jutni az ország leszakadt településein. Ettől fogja Magyarországon magát mindenki úgy érezni, hogy idetartozik, és hogy az a gyerek, aki ebben az országban születik, az ő gyermeke is.
origo.hu
Összeütközött két kamion, lezárták az M43-as autópályát
