Kapitális brazil öngól a második percben, vitatható, ráadásul az első hiba után a kapus elmozdulása miatt újrarúgatott büntető és kiállítás az amerikaiak ellen, latin vezetés a hosszabbítás elején, egyenlítés a 122. percben, végül 2-2-t követően tizenegyespárbaj és az Egyesült Államok együttesének megdicsőülése – így foglalható össze e „bruttó” két és fél órás, még mindig tipikusan női, de már nem csak elképesztő fordulataiért élvezhető meccs. Úgy tűnik, július 10. az amerikai női focisták számára a győzelem napja: 1999-ben, majd százezres publikum előtt, hazai pályán ekkor nyerték második vb-aranyukat, és éppen úgy büntetőkkel kerekedtek felül a kínaiakon, mint tizenkét esztendővel később, a negyeddöntőben a brazilokon.
Csakhogy eközben kuriózumból világméretűvé vált a szakág, tavaly 141 nemzet válogatottjai játszottak hivatalos mérkőzést, az elmúlt két évtizedben öt vb mellett négy olimpiát is megjártak a hölgyek. Az amerikaiak előbbi tornán kettő, utóbbin négyből három diadalt arattak, a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi fináléban is a brazilokat verték. Akik vasárnap hiába kerültek ember- és gólelőnybe, hiába élvezték az ausztrál játékvezető szilárd támogatását, a 122. percben kapott gól miatt tizenegyespárbajra kényszerültek, és ekkor már kódolható volt a vereségük. Az egyetlen büntetőt az a Daiane baltázta el, aki a második percben olyan suta öngólt vétett, hogy ha férfi, akkor a megye kettőben is örök nevetség tárgya marad.
Ez ugyan ellentmondani látszik a fentieknek, de ha létezne a két nem játékának színvonalát mérő objektív viszonyszám, a női futballisták mára már valószínűleg a hokisokat és a pólósokat is felülmúlnák, a nézettségről nem is beszélve. A vb berlini nyitómecscsét 74 ezren látták a helyszínen, és a kétszeresen is vb-címvédő németek szombati kiesésének másnapján is 26 ezren ültek a drezdai tribünön. A legrangosabb negyeddöntő végkifejlete a szurkolók mellett az érintettekből is szélsőséges reakciókat váltott ki; a győztesek svéd edzője, Pia Sundhage azon ámuldozott, az amerikai sportolók miként képesek társaikból rendre a legjobbat, a legtöbbet kihozni, a nap hőse, a kapus Hope Solo pedig így áradozott: „A hoszszabbításban is mindvégig éreztük, hogy valaminek még történnie kell, a csapat nem adta fel, harcolt – ez megtanulhatatlan, megtaníthatatlan.”
A játék viszont tanulható és tanítható, és bár a vb 16-os mezőnyéből csak öt kvóta jutott Európának, ha arra kellene tippelnünk, Magyarország vajon férfi vagy női válogatottjával képviseltetheti-e magát hamarabb a labdarúgó-világbajnokságon, bizony gondban lennénk. Ami tény, női együttesünk selejtezőcsoportjában egyetlen vereségével harmadikként zárt az ukránok és a lengyelek mögött, majd előbbiek 3-0-s összesítéssel adták meg magukat a norvégoknak a pótkvalifikáció során. Akik a vb-n nem alkottak maradandót, de erre már csak négy alakulatnak lesz lehetősége, a szerdai elődöntők párosítása ugyanis Franciaország–Egyesült Államok, Japán– Svédország.
A férfiaknál eddig egyszer fordult elő, hogy a legjobb négy között három kontinens képviseltette magát a vb-n, a lányoknál ez már-már általános. Úgyhogy el kell fogadnunk, a női futball tőlünk, érzékszerveinktől és értékítéletünktől független, létező valóság.
origo.hu
Nézőpont Intézet: Áradt a Duna, apadt a Tisza
