Cegléd legfőbb turisztikai vonzereje a termálfürdő, bár országos összehasonlításban ez sem tartozik a kiemelkedőbbek közé. A mellette nemrégiben felépült négycsillagos wellnesshotel sokat javíthat a helyzeten, hiszen így olyan szolgáltatások jelentek meg a városban, amelyek korábban ismeretlenek voltak. A Best Western-lánchoz csatlakozott Hotel Aquarell a béke szigetének tűnik, ám ha jobban elmélyedünk a szálloda építésének történetében, hamar olyan érzésünk lehet: semmi nincs rendben, és mindenki benne van.
A kezdetek
A szóban forgó beruházás Hajdú Géza nevéhez kötődik, akit Cegléd legbefolyásosabb üzletemberei között tartanak számon. Persze ez természetes: akinek egy csaknem 9000 négyzetméteres, 92 szobás, fürdővel, szaunákkal, gyógyászati szolgáltatásokkal felszerelt szállodája van egy olyan városban, ahol ezen kívül szinte semmilyen komoly turisztikai fejlesztés nem történt az elmúlt két évtizedben, az könnyen a város büszkeségévé válhat. Az üzleti karrierjét a nyolcvanas években vendéglátózással kezdő Hajdú, túl azon, hogy sikeres üzletember, a politikába is belekóstolt. A tavalyi választásokon LMP-s jelöltként maga is megmérette magát, igaz, végül nem jutott be a testületbe. Az önkormányzati kampányában arról beszélt, hogy politikai ambícióit egyáltalán nem vezetik megélhetési szempontok. Ettől függetlenül – talán nem teljesen önzetlenül – képviselőjelöltként arról szónokolt, hogy Ceglédnek fontos kitörési lehetősége lehet a gyógy- és fürdőturizmus. Szorgalmazta azt is, hogy a város építsen egy új aszfaltozott utat a gyógyfürdőhöz; vagyis az annak tőszomszédságában lévő szállodájához. Ezen kívül nem állt elő túl sok ötlettel, legalábbis nem leltük nyomát.
Hajdú Géza üzleti előmenetele azok után vált igazán látványossá, hogy családi cége, a Budaiút-Invest Beruházó Kft. 2006 nyarán, tehát közvetlenül a második Gyurcsány-kormány hatalomra kerülése után kétmilliárd forintnyi hitelt kapott az állami tulajdonban lévő – így közpénzekkel gazdálkodó és kormányzati felügyelet alatt álló – pénzintézettől, a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB). A birtokunkban lévő dokumentumokból kiderül, hogy az akkor még Erős János által vezetett MFB több szerződést is kötött a Budaiút Kft.-vel. A megegyezéscsomag egyik fontos eleme volt, hogy a tőketörlesztést 2008 júliusában, tehát a megállapodások aláírása után csaknem két évvel kellett volna elkezdeni. Ez lehetőséget biztosított a beruházónak arra, hogy az időközben elkészült szálloda bevételeiből fizesse a tartozás tőkerészét. A hitelszerződések külön kikötötték, hogy ha a hitelfelvevő megszegi a megállapodásban foglaltakat, nem teljesíti vállalt kötelezettségeit – különös tekintettel a fizetési határidőkre, a kamat- és tőketörlesztés elmulasztására –, akkor a pénzintézet érvényesítheti vételi jogát, vagyis saját tulajdonba veheti a kölcsönök jelzálogfedezetéül szolgáló hotelt. A szigorú feltételek ellenére a Hajdú-féle cég sorra mulasztotta el az esedékes részletek kifizetését, az MFB pedig – bár joga lett volna hozzá – nem mondta fel a szerződéseket, és nem tette rá a kezét az időközben elkészült szállodára. Ehelyett határidő-módosításokban állapodott meg az adóssal. Hogy a közvagyonnal gazdálkodó pénzintézet miért volt ilyen türelmes, azt nem tudni, mindenesetre a kormányváltásig nem történt változás.
Bonyolódó ügyek
A kormányváltás után, mint oly sok más területen, a Magyar Fejlesztési Banknál is górcső alá vették a korábbi évek ügyeit. A pénzintézet Baranyay László nevével fémjelzett új vezetése hamar észrevette, hogy a ceglédi szálloda körül bőven akad tennivaló. Egy 2010 novemberében megbízott átvilágítócég megállapította, hogy a hotel gazdasági helyzete közel sem olyan fényes, mint ahogyan arra a Hajdú Géza által mutatott életvitelből következtetni lehetett volna. A vizsgálat a gazdálkodás szakszerűtlenségét és a tulajdonos-üzemeltető cég, a Budaiút Kft. tőkehiányosságát állapította meg. Többszöri egyeztetési kísérlet után Hajdú Géza végül 2010 decemberében még egy utolsó haladékot kapott arra, hogy kezdje meg az addig felhalmozódott és esedékes tartozásai kifizetését. Az MFB ígéretet kapott Hajdútól; a bank akkor még nem tudta, hogy talán valaki mással kellene tárgyalnia. Hajdú családi vállalkozása, a már említett Budaiút Kft. ugyanis néhány nappal korábban kiszervezte a szálloda üzemeltetését, azaz – papíron legalábbis – bérbe adta a jelzáloggal terhelt ingatlant egy Szlovákiában bejegyzett cégnek, a Domus Reality s. r. o.-nak. Ezzel érdekes helyzet állt elő: a szálloda minden bevétele a szlovákiai társaság számlájára kerülhetett, az MFB-től hitelt felvevő Budaiút-Investment Kft. hivatalosan nem jutott pénzhez. Kötelezettségei is jelentősen csökkentek, hiszen az alkalmazottak bére és a közműszámlák is a Domus gondjait szaporították. A Szlovákiában bejegyzett vállalkozás bevételei ráadásul az északi szomszédunknál hatályos, az itthoniaknál előnyösebb adófeltételek alá kerültek. További járulékos haszon, hogy ha a Domus még papíron sem fizetett bérleti díjat a Budaiút-Investmentnek a szállodáért, akkor ez utóbbi cég széttárhatta a karját az MFB felé, mondván, nincs bevétel, nincs miből törleszteni kölcsönt. Apró bökkenő, hogy a hitelmegállapodások szerint Hajdú cége csak az MFB írásos engedélyével adhatta volna bérbe a hotelt; önmagában tehát már ez a cselekmény is szerződésszegésnek minősülhet. Érdemes megnézni azt is, hogy ki volt a „bérbevevő” Domus s .r. o. tulajdonosa: nem más, mint egy fiatal lány, a szálloda gyógytornásza.
Idén tavaszra tehát a korábbiaknál sokkal bonyolultabb helyzet állt elő. Ezt csak tetézte, hogy a dokumentumok tanúsága szerint Hajdú Géza és élettársa időközben a szállodába jelentette be állandó lakhelyét.
Elfogyott a türelem
A Hajdú-féle cég adóssága júniusra meghaladta a nyolcmillió eurót; az MFB türelme pedig elfogyott. A bank június 7-én úgy döntött, hogy él az okiratba foglalt jogával, és felmondja a szerződéseket, továbbá megvásárolja a szállodát. Pénzt persze nem kellett érte adni: az eredeti megállapodás szerint a bank a könyv szerinti érték 70 százalékán megállapított vételáron juthatott az ingatlanhoz, amely összeg levonható a tartozásból. Egy nappal később, június 8-án a bank a közjegyző által kiállított hiteles dokumentumok birtokában intézkedett, hogy az illetékes földhivatal jegyezze be tulajdonjogát a szállodára.
Az említett nap egyébként igen mozgalmas volt. Úgy tudjuk, az MFB Budapestre rendelte Hajdú Gézát, helyette azonban csak az ügyvédje érkezett, aki mindenfajta együttműködéstől elzárkózott. A bank a „bérbevevő” szlovákiai Domus s .r. o. magyarországi fióktelepén, a fővárosi Oktogonon bejegyzett székhelyszolgáltató cégnél is kilincselt, hogy hivatalos értesítésben közölje: új tulajdonosként felmondja a szálloda üzemeltetési szerződését. Az Oktogonon lévő irodában azonban senki nem vett át semmilyen papírt. (Apró momentum, hogy a Budaiút-Invest Kft. székhelye időközben átkerült a szálloda ceglédi címéről a Domus s .r. o. fióktelepének címére). A bank szakemberei reggel kilenckor viszont megjelentek a szállodában. Bejelentették, hogy az erre az ügyre létrehozott MFB Hotel Aquarell Kft. veszi át a hotel üzemeltetését, és tovább foglalkoztatják a dolgozókat. Úgy tudjuk, a már említett gyógytornászlány is előkerült, aki elmondta: Hajdú Géza „rábeszélésére” vállalta el, hogy a Domus s .r. o. tulajdonosaként kerüljön neve a cégpapírokba. Úgy tűnt, egy problémával kevesebb, mert bár a Domus s .r. o. budapesti fióktelepén nem sikerült egyezségre jutni a szlovákiai cég megbízott képviselőjével, egyenesen a „tulajdonoshoz”, vagyis a gyógytornászhoz lehetett fordulni, aki Cegléden alá is írta az üzemeltetési megállapodás felbontásához szükséges dokumentumot.
Új szereplő, lakcímkártya
Látszólag tehát kezdett normalizálódni a helyzet, a meglepetések azonban csak ezek után következtek. A lapunknál lévő iratokból kiderül, hogy ugyanezen a napon Cegléd város jegyzője váratlan döntést hozott: úgy határozott, hogy mivel Hajdúék a szállodába jelentették be állandó lakcímüket, ezért az MFB nem veheti birtokba az egyébként már hivatalosan is a tulajdonában álló ingatlant. Nem árt tudni: még ha igaz is, hogy Hajdú és élettársa a szállodában lakik, a birtokvédelem akkor is csak arra a lakrészre vonatkozhat, amelyet életvitelszerűen használnak. A jegyző azonban valamiért a 92 szobás ingatlan egészére kiadta a védelmet.
Ezen a ponton úgy gondoltuk, hogy nem telefonon és a hozzánk került dokumentumokból dolgozunk, hanem személyesen próbálunk utánajárni a dolgoknak. Felkerestük Cegléd jegyzőjét, Diósgyőri Gittát, aki azonban – a titkárnője állítása szerint – „bizottsági ülésen volt”, ezért nem tudta fogadni munkatársunkat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen meggyőződés vezette, amikor a Hajdú-féle, milliárdos adósságot felhalmozó családi vállalkozás érdekében olyan döntést hozott, amely egyértelműen megakadályozza az MFB-t mint tulajdonost jogai gyakorlásában. Az is érdekelt volna bennünket, komolyan gondolja-e, hogy Hajdú Géza és élettársa mind a 92 szobát (amelyeknek egy részében ráadásul fizető vendégek vannak), a wellnessrészleget, a konyhát, az éttermet, a raktárakat vagy éppen a szeméttárolót életvitelszerűen használja, ezért kiadható az egész komplexumra érvényes birtokvédelem. Később visszahívást kaptunk, de attól sem lettünk okosabbak. A titkárnő szólt a telefonba, aki csak annyit közölt, hogy „a jegyző aszszony egyedi hatósági ügyben nem nyilatkozik”. A jegyzői döntés ellen egyébként nincs helye fellebbezésnek, ezért a közpénzekkel gazdálkodó MFB legfeljebb a bíróságon tud érvényt szerezni jogainak. Az eljárás hónapokig, akár évekig is tarthat; az üzemeltető pedig addig is zsebre vághatja a bevételt. Apropó, üzemeltető: bár a gyógytornász „tulajdonos” lemondott ezen jogról, még mindig a Domus
s. r. o. viszi az üzletet, legalábbis ezt igazolja az ott fogyasztott kávéért és limonádéért kapott blokk fejléce.
Mindenki mindenkivel
Visszatérve a jegyzőhöz: minthogy tőle nem kaptunk választ kérdéseinkre, úgy gondoltuk, továbbmegyünk. Személyes találkozót kértünk Földi Lászlótól, a város fideszes polgármesterétől. Ő már sokkal készségesebb volt, örömmel fogadta lapunk munkatársát. Lelkesedése addig tartott, ameddig el nem kezdtük firtatni a szálloda körüli zűrös ügyeket. A városvezető – természetesen – először azt mondta, hogy Ceglédnek nincs köze az esethez. Még kedvetlenebb lett, amikor tudtára adtuk: ismereteink szerint éppen az általa vezetett hivatal jegyzője nyújtott jogi úton segítséget a milliárdos tartozást felhalmozó Hajdú-érdekeltségnek. A polgármester ezek után mindenfajta nyilatkozattól elzárkózott, azt azonban elmondta: az ügy azért kényes, mert az Aquarell Hotel a város egyetlen szállodája. Hallottunk olyan pletykákat, hogy a ceglédi notabilitások szívesen választják kikapcsolódásuk helyszínéül a komplexumot; a polgármester erről annyit elmondott, hogy az önkormányzat vendégei valóban ott szoktak megszállni, de „nem ingyen, csak kedvezményes áron”.
Fontosnak tartottuk, hogy a szálloda részéről is megszólaljanak az ügyben, közeledési szándékunk viszont sajnos egyoldalúnak bizonyult. A recepciónál érdeklődve még abban reménykedtünk, hogy személyesen Hajdú Gézával lesz szerencsénk találkozni, de ő állítólag „házon kívül” volt. Zsuzsa lánya viszont rendelkezésünkre állt. Nem volt hosszú beszélgetés: az üggyel összefüggésben mindössze annyit mondott, hogy a birtokvita jogerős lezárásáig nem kívánnak nyilatkozni.
Írásunk elején említést tettünk az LMP-ről; bár Hajdú Géza nem jutott be a zöldpárt színeiben a képviselőtestületbe, egy városatyát mégis adott a Lehet Más a Politika. Őt Földi Áronnak hívják. A településen régóta beszédtéma, hogy ő és Földi László esetleg rokonok. Megkérdeztük erről a polgármestert: azt mondta, nem azok.
Hajdú Géza optimizmusa és önbizalma – bár nehéz év állt mögötte – a múlt év végén még töretlennek látszott. Ezt táplálta az is, hogy a szállodaberuházással kiérdemelt Év vállalkozója díjat éppen decemberben kapta meg. Akkor, amikor az MFB már igen hangosan dörömbölt az ajtaján, több mint kétmilliárd forintot követelve. A díjátadón mindenesetre sikerről beszélt, aminek a titkát is elárulta. Sokkal egyszerűbb, mint azt a fent leírt történet alapján gondolnánk: „Rengeteg munka és kitartás.”
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
