A munkaszolgálat a háborús években az embertelenség egyik szinonimájává vált; a zsidók számára a behívás gyakran egyet jelentett a halálos ítélettel. Reviczky alezredes miután átvette a X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokságát, azonnal véget vetett a túlkapásoknak és az emberek kínzásának. A szadista alegységparancsnokokat rövid úton felmentette és elrendelte, hogy a munkaszolgálatosokat ugyanolyan a bánásmód illesse meg, mint a honvédeket. Arról is gondoskodott, hogy emberei ugyanazt az élelmezést és egészségügyi ellátást kapják meg, mint a harcoló alakulatok katonái, továbbá bevezette a munkaszolgálatosok szabadságolását, és biztosította, hogy a hozzátartozóik rendszeresen látogathassák őket. Kíméletlenül fellépett mindenféle túlkapással szemben, és nem tűrt meg semmiféle önkényeskedést. Reviczky alezredes zászlóaljába 40-50 ezer, nagyobbrészt zsidó, illetve román nemzetiségű munkaszolgálatos tartozott. Az alezredes emberséges természetét az is jól illusztrálja, hogy a munkaszolgálatosait az „uraim” vagy a „bajtársaim” megszólítással illette. Nem csoda, hogy az emberei rajongtak érte és úgy tekintettek Reviczky alezredesre, mint a megmentőjükre.
1944 késő tavaszán, illetve kora nyarán Reviczky alezredes több ezer zsidót hívott be a zászlóaljába, köztük 18 év alatti és 45 év feletti nem hadköteles személyeket is, hogy megmentse őket a deportálástól.
Miután Románia 1944. augusztus 23-án kiugrott a háborúból, az alezredes parancsot kapott, hogy alakulatának román munkaszolgálatosait internálja és adja át a németeknek. Az emberséges parancsnok azonban ezt az utasítást is elszabotálta és menekülésre biztatva embereit, egyszerűen szélnek eresztette őket. Ugyanígy tett Horthy kormányzó sikertelen 1944. október 15-i kiugrási kísérlete és az azt követő puccsszerű nyilas-hatalomátvétel után; megmaradt munkaszolgálatosainak biztosította a menekülés lehetőségét. A retorzió azonban nem sokat váratott magára; a nyilasok 1945. február 27-én letartóztatták és a sopronkőhidai fegyházba hurcolták, ahol a vérbírósági eljárásban a halálos ítélet várta, de a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt ennek végrehajtására már nem került sor. Reviczky Imrét 1945 után leigazolták az új demokratikus hadseregbe, 1947-ben pedig ezredessé léptették elő. A hős embermentő azonban a teljhatalmat megszerző kommunisták szemében „osztályellenség” maradt, ezért Rákosiék 1949 decemberében kényszernyugdíjazták, majd 1952 tavaszán a nyugdíját is megvonták. Reviczky ezredes súlyosan megromlott egészséggel, 75 százalékos rokkantként, hogy családja létfenntartását biztosítsa, a Tüzelő-kereskedelmi Vállalt szenespincéiben dolgozott rakodóként. Amikor a nagyobbrészt külföldre szakadt megmentettjei értesültek jótevőjük megalázó sorsáról, az általuk szervezett nemzetközi sajtóhadjárat eredményeként Reviczky Imre 1956 októberében, nem sokkal a forradalom kitörése előtt visszakapta a nyugdíját. A magyar „Oskar Schindler” 1957. február 17-én hunyt el. A katolikus szertartás szerint megtartott temetésén a megmentettek nevében Fischer főrabbi búcsúztatta a hős embermentőt. A Jad Vasem Intézet 1965-ben az elsők között részesítette posztumusz a Világ Igaza-kitüntetésben. Izraelben Tel-Avivban, valamint Cfátonban is utca viseli a nevét. Magyarországon a rendszerváltás után posztumusz tábornokká, vezérőrnaggyá léptették elő, a Fiumei úti sírkertben pedig egész alakos szobrot kapott. Reviczky Imre hősies tevékenységének 40-50 ezer ember köszönhette az életét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!