Évtizedek óta cudar állapotban várja sorsa jobbra fordulását a Budapest belvárosa alatt kanyargó, a hidegháború idején elkészült bunker. Eközben Gödöllőn már 2010-ben átadták a – Horthy Miklós kormányzó által soha nem használt – második világháború alatt épült légoltalmi bunkert, amelyet korhűen helyreállítottak és látogathatóvá tettek. A hatalmas fővárosi létesítményt több vállalkozó is kibérelte volna, a BKV kezelésében álló járatrendszert azonban a közlekedési cég 2008 augusztusában húsz évre bérbe adta a Nokia Siemens Networks Trafficom Kft.-nek havi százezer forint plusz áfáért. (Ehhez jöhetne pluszban valamennyi, ha a cég hasznosítaná a létesítményt.) A bérlő a helyiséget távközlési berendezések elhelyezésére vette bérbe, amit a szerződés szerint köteles saját költségére megvalósítani, valamint a bérlemény karbantartásáról gondoskodni, a meghibásodásokat kijavítani – állagmegóvás kártérítési kötelezettséggel.
Szerettük volna megkérdezni a kft.-t, de a Nokiánál úgy tájékoztatták lapunkat, hogy bizonytalan ideig nincs sajtóosztálya a cégnek; a Siemens sajtószóvivője, Gergely Csaba pedig kijelentette: a cég régen kiszállt a trafficomos üzletből. Utóbbi cég vezetőit sem sikerült elérnünk, noha számtalanszor kerestük őket.
A BKV-val kötött szerződésben egyébként szerepel egy kitétel, amely szerint a kontraktus megszüntethető, ha a bunkerlabirintust az állam saját céljaira hasznosítaná. Talán ez volna a legideálisabb megoldás, lévén a negyvenkilenc méterrel a felszín alatt, a Kossuth téri metrómegállótól a Deák tér irányában fél kilométernyi gyalogútra található létesítmény igazi kuriózum. Vészkijáratai, illetve alternatív, őrzött lejáratai a Szabadság téren és a Zoltán utcában találhatók. A Zoltán utcai rezidenciáján pihente ki ugyanis Rákosi elvtárs az ország irányításával járó fáradalmakat. Meglepő, de a népvezér és társai sohasem jártak az építményben.
Két szinttel a metró alagútja alá egy csigalépcső vezet a csak F4-ként emlegetett, a Magyar Dolgozók Pártja KB-tagjai számára épült, 2200 személy befogadására alkalmas, csaknem négyezer négyzetméter alapterületű, atombiztos bunkerbe. A járatrendszert annak idején hármas fokozatú osztályba sorolták, vagyis védőképessége akkoriban a legjobbnak számított.
A bunker építéséhez a kommunista hatalom megerősödésével, a hidegháború kezdetén fogtak hozzá. A Szovjetunióban készült öntöttvas tübbingeket (félgyűrű alakú, alagútfalazó elem) 1951-ben bányászok építették, akiket vidékről szállítottak lefüggönyözött buszokban a fővárosba. Úgy hitték, metrót építenek.
Milliárdokra lenne szükség ahhoz, hogy a kor követelményei szerint helyreállítsák a szűk, alacsony folyosókat, amelyek menynyezetéről több helyen is rozsdás vas alkatrészek lógnak. A hatalmas labirintus egyik termében elhanyagolt illemhelyek sorakoznak, és a hangárszerű helyiség teljes hoszszában tűzoltótömlő tekereg, mert a bunker folyamatosan beázik.
A többemeletes bunker alsó szintjén a különböző termek más-más állapotúak, közös jellemzőjük, hogy elhanyagoltak, egyikben téglahalom, egy másikban földre dőlt vasajtók hevernek. Géptermében is megállt az idő: még állnak az óriási ventilátorok; négyezer köbméteres kapacitású levegőszűrő – ami a radioaktív port is kiszűrte volna, legalábbis egy ideig biztosan –, mellette víztartályok és aggregátor biztosították az ivóvizet és az elektromos áramot.
A BKV gyorsvasút-igazgatósága 1981-ben kapta meg a területet a polgári védelemtől, azóta a létesítményt hetente ellenőrzik a közlekedési vállalat munkatársai, de csak a víz folyamatos szivattyúzására futja erejükből. Pedig számtalan vállalkozó látott ötletet a területben, volt, aki borbemutatókat tartott volna a bunkerben, más diszkót, de felvetődött a gombatenyésztés ötlete is. Egyik tervből sem lett semmi, a tűzoltóság ugyanis mindig megvétózta az ötleteket.
origo.hu
Sorozatos botrányok Magyar Péter körül, apad a TISZA - videó
