Az Atlantis négy asztronautát, a kapitány Chris Fergusont, Doug Hurleyt, Sandra Magnust és Rex Walheimet, rakterében pedig 3,7 tonnányi élelmiszert, ellátmányt és tartalék alkatrészeket szállított az ISS-re, majd tizenkét naposra tervezett küldetése végén, július 20-án tér vissza a Földre – írta a NASA a honlapján. Az Atlantis pénteki kilövését megelőző visszaszámlálást az eredeti startidőpont előtt 31 másodperccel leállították, majd folytatták, így az űrsikló a tervezettnél két perccel később emelkedett a magasba, és 42 másodperc elteltével belemerült az indítóhely fölötti felhőkbe – adta hírül a CNN. A visszaszámlálási leállást műszaki hibával magyarázták, de a hibát gyorsan elhárították. Az indítás után nyolc perccel az Atlantis rendben Föld körüli pályára állt. A startot óriási érdeklődés övezte, az űrközpont környékén csaknem egymillió ember gyűlt össze, hogy nyomon kövesse az utolsó űrrepülőgép-indítást. Az Atlantis nyolc napon át lesz a űrállomáshoz kapcsolva, és hazatérésekor rakterében egy megrongálódott üzemanyagpumpát hoz majd kivizsgálásra. A bonyolult dokkolási műveletet az Atlantis parancsnoka, Chris Ferguson hajtotta végre. A manőver során az űrsiklót „hanyatt” kellett fordítani és az űrállomás mozgásirányának megfelelően pályára állítani – jelentette az AP. A fordulat közben az ISS-ről lefotózták az Atlantis hőpajzsait, és a képeket kielemezve megállapították, hogy nem sérült meg a hőszigetelés. A jármű ezután csatlakozott a 360 kilométerrel Új-Zéland felett Föld körüli pályán mozgó űrállomáshoz. Ez volt az Atlantis tizenkettedik dokkolása a NASA űrsiklóprogramjának utolsó, 135. küldetésén.
Richard Nixon korábbi amerikai elnök 1972-ben jelentette be a Space Shuttle űrrepülőgép-programot, három évvel azután, hogy a Neil Armstrong vezette Apolló űrhajóval a Holdra szálltak. A Columbia volt az első űrrepülőgép, amit 1981 áprilisában indítottak útnak, éppen Jurij Gagarin kozmoszban tett utazásának huszadik évfordulóján. A floridai Cape Canaveralról emelkedett az űrbe a Columbia, fedélzetén a Holdat is megjárt veterán John Younggal és az újonc Robert Crippennel – emlékeztetett
a távirati iroda. Az amerikai űrrepülőgépek forradalmasították az űrrepülést, mert a program kezdetéig a szovjetek és az amerikaiak is egyszer használható űrhajókat alkalmaztak, az űrrepülőgépeket azonban többször be lehetett vetni. A későbbiekben az űrsiklóflotta négytagúra bővült: szolgálatba állították a Challengert (1982), a Discoveryt (1983) és az Atlantist (1985). A kiemelkedő teljesítménynek számító programot azonban az űrutazások két legtragikusabb katasztrófája árnyékolta be. Az első 1986. január 28-án következett be, amikor a Challenger hét űrhajóssal a fedélzetén az indítást követő 73. másodpercben felrobbant. A későbbi vizsgálat kimutatta: a tragédiát a jobb oldali szilárd hajtóanyagú rakéta két szegmense közötti illesztés hibája okozta, egészen pontosan az illesztésben lévő gumi tömítőgyűrű elégtelensége. Emiatt a kiszivárgó üzemanyag belobbant. A második tragédia 2003. február 1-jén a Columbiával történt. Az űrrepülőgép azt követően robbant fel, hogy a visszatéréskor, belépve a sűrű légkörbe, túlhevült, mert az indításkor egy szigetelő habdarab levált a külső üzemanyagtartályról, és megsértette a keringő egység hővédő pajzsát. Ismét hét űrhajós vesztette életét. Űrrepülőgépekről indítottak szondát a Vénusz és a Jupiter felé, és ugyancsak űrsikló állította Föld körüli pályára a Hubble űrteleszkópot. A három űrsikló a jövőben amerikai múzeumok kiállítási tárgya lesz. Az amerikai asztronauták várhatóan 2015-ig – amikorra elkészülhetnek az űrsiklók utódai – kizárólag az orosz Szojuz űrhajókon juthatnak el az ISS-re.
origo.hu
A kormány megvédte volna a Római-partot az árvíztől, de Karácsonyék elutasították
