Tökéletesen időzített hazatérés

R Ö P L A B D A<br /><br />Csütörtök óta Demeter György a röplabda honi zászlóshajójának tekinthető kaposvári férficsapat vezetőedzője, sőt, több is annál, szakmai igazgatóként az egész utánpótlásért felel. A női válogatott Euroliga-szereplése mellett az ő hazatérése és kinevezése is csalhatatlan jele annak, hogy kedvező változás indult meg a sportágban. Demeter nem kér és nem is ígér sokat; dolgozni akar, hogy visszaadhasson valamit a magyar röplabdának abból, amit az évek során kapott.

Több mint kétszázszoros válogatott, korábbi szövetségi kapitány; játékosként és edzőként is veretes pálya áll ön mögött, a neve mégsem külön szócikk a Wikipédiában. Pedig kis túlzással, aki a mai világban az interneten nem elérhető, az nem is létezik. Mi az oka a mulasztásnak?
– Semmi rendkívüli. Én magam nem láttam szükségét, hogy ily módon népszerűsítsem magam, s ezek szerint más sem vette hozzá a fáradságot. De megnyugtatom, a Facebookon, igaz, inkább a szűk baráti társaság kedvéért, szerepelek, s a sportági lexikonokban nem ismeretlen a nevem.
– Az sem igazából a korunkra jellemző, ahogy a hazatérését indokolta. A régi céhes világból vett hasonlattal át szeretné adni a tudását. Miért éppen az idén jutott erre az elhatározásra?
– Már évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy végre haza kellene jönnöm. Ám egyrészt rendre visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam, legutóbb például a Bajnokok Ligájában szereplő Fenerbahce edzője voltam, másrészt úgy képzeltem a hazatérésemet, hogy mielőtt belevágok a munkába, szükségem van hosszabb pihenőre. Az élet úgy rendezte, hogy ebben az évben jött el ennek az ideje. Februárban a klubom megvált tőlem, így az elmúlt hónapokban kipihenhettem magam.
– Illetve még egy feltételnek kellett teljesülnie: üresedjen meg a kaposvári kispad. Nem terhes örökség korábbi játékosától, a világklasszis Kántor Sándortól átvenni a csapat irányítását?
– Mielőtt bárki arra gondolna, véletlenül sem fúrtam meg Kántor Sándort. Akivel egyébként nem baráti, de nem is ellenséges, normális, átlagos a viszonyom. Elsősorban az utánpótlás területén szerettem volna dolgozni, ám a klub nehéz anyagi helyzetbe került, s beláttam, hogy az első csapatnál is szükség van a munkámra. Az eredeti célt azonban nem tévesztem szem elől, az akadémiai rendszer kiépítésével, alapvetően helyi fiatalokra építve szeretnénk újjáépíteni a klubot. Így tehát elsősorban nem klasszikus vezetőedzői feladatom lesz – taktika kidolgozása és begyakorlása, formaidőzítés –, hanem a képzésre fektetem a hangsúlyt.
– Szoknunk kell még, hogy valakiből Törökországból hazatérve lesz neves mester. Mit tudnak a törökök, amit mi nem?
– Amikor 1986-ban, még játékosként Ankarába a Ziraat Bankasihoz szerződtem, a magyar röplabda lényegesen magasabb színvonalon állt a töröknél. Tizenhét évvel később, 2003-ban, amikor edzőként visszatértem, már más volt a helyzet. Nincs török csoda. Ott felismerték, mekkora lehetőség rejlik a professzionális alapokon működő csapatsportágakban, megteremtették a működés feltételeit és kiépítették a rendszert. S nemcsak röplabdában, hanem labdarúgásban, kosárlabdában és immár kézilabdában is.
– Miközben nálunk hanyatlott a sportág. Miért?
– Nem szeretnék a kelleténél okosabbnak mutatkozni, hiszen az elmúlt hét évben nem dolgoztam Magyarországon. Legfeljebb anynyit jegyezhetek meg, hogy amikor én voltam a szövetségi kapitány, a férfiválogatott még az európai középmezőnyhöz tartozott, rendszeresen versenyben voltunk azért, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra, ami utoljára 2001-ben sikerült. Kiváló csapatunk volt többek között Kántor Sándorral, Mészáros Dömötörrel, Koch Róberttel és Veres Péterrel. Ám hiányzott a megfelelő menedzselés, nem tudtunk például benevezni az Euroligába, ami az előrelépés szempontjából rendkívül fontos lett volna.
– A hölgyek ebben az évben élvezik ezt a támogatást. A férfi szakágban dolgozó edzőként irigykedik rájuk?
– Véletlenül sem. Bízom benne, hogy előbb-utóbb a férfiak is kiérdemlik ezt a lehetőséget. Valahol el kellett kezdeni a sportág fejlesztését, tulajdonképpen érthető, hogy a hölgyekre esett a választás. Ennél fontosabb kérdés, hogy a röplabda kerüljön be, pontosabban vissza az úgynevezett látványsportágak közé, s részesülhessen a társasági adókedvezményből.
– Két-három éven belül milyen eredményekkel lenne elégedett Kaposvárott?
– Az előttünk álló év mindenképpen átmeneti. Az anyagi nehézségek miatt nem nevezünk a Közép-európai Ligába, ám minél hamarabb, reményeim szerint már jövőre vissza kell kerülni a nemzetközi vérkeringésbe, s ott bejutni a legjobb négy közé, miként az a múltban már nem is egyszer sikerült.
– Ha már itthon dolgozik, nem szeretne ismét szövetségi kapitány lenni?
– A válogatottnak van kinevezett kapitánya, ezért a kérdés pillanatnyilag nem aktuális.