Ügyészjárás

A Képíró Sándor volt csendőrtiszt elleni büntetőeljárás főszereplője a szerdai vádbeszéd óta már nem a kilencvennyolcadik esztendejében járó vádlott, hanem Falvai Zsolt ügyész. A vádló (aki amúgy a Budapesti Nyomozó Ügyészség vezetője) úgy kért letöltendő büntetést az aggastyánra, hogy gyakorlatilag egyetlen hiteles, törvényes bizonyítékot sem tudott felvonultatni – hacsak nem tekintjük annak (ő annak tekintette) Nagy János honvéd főhadnagy 1948-as vallomását. Utóbbi a halálbüntetés árnyékában, alapos ÁVH-s „előkészítés” után vallott Képíró ellen – el lehet képzelni, mennyire hitelesen…
Ügyész uramnak azonban ennyi „tény” is bőven elegendő volt ahhoz, hogy rács mögé javasolja a vádlottat. Ez azért különös, mert Falvai doktor tud ennél árnyaltabb is lenni; emlékszünk még, hány hentesrendőr úszta meg a 2006. őszi események következményeit, csupán mert hősünk szerint – aki ott is ügyészként kereste az igazságot – „nem lehetett azonosítani az elkövetőket”. Most viszont lehetett.
Falvai Zsolt sebészpontossággal „azonosított”, határozottan rámutatott a bűnösre – hatvankilenc évvel a történtek után. Falvai Zsolt akár halottlátónak is elmehetne…
Mit mondhat egy ilyen vádbeszédre a védelem? Legfeljebb annyit, amennyit mondott is: „fikciók és feltevések tárháza”. És hogy mit gondolhatott közben kimondatlanul? Fölteszem, ugyanazt, amit legtöbben gondolunk, csak nem mondunk ki, merthogy abból meg egy másik pör lenne. Ügyész uram pörölne jó hírének megsértéséért.