Virtuális gazdaság, valós nyereség

Szong Cse (Song Zhe), Kína EU-nagykövete szerint hazájának nincsenek hátsó szándékai a finanszírozási problémákkal küzdő uniós országok kockázatos államkötvényeinek felvásárlásával, mindössze az eurót szeretné támogatni. Mindezt a kínai uniós nagykövet azzal kapcsolatban jelentette ki, hogy egy gazdasági elemező megvádolta Kínát: a felvásárlások mögött hosszú távú stratégia, a politikai befolyás megszerzése áll.
Az európai adósságok felvásárlásának kérdése azután került ismét az érdeklődés középpontjába, hogy a Moody’s hitelminősítő intézet egyszerre négy fokozattal rontotta Portugália adóskockázati besorolását. Ronthatta volna természetesen a többiekét is, hiszen az unió déli és közép-európai országai és Írország az elmúlt évtizedben nagymértékben eladósodott a külföldnek, az euróban mért adósságállomány az évtizedben közel megkétszereződött, és a GDP-hez képest is jelentősen növekedett. Igaz, az unió gazdag tagállamainak külső adóssága is majdnem hasonló mértékben nőtt, a különbség azonban az, hogy ők egyben hitelezők is, és az egyenleg számukra pozitív.
A kérdés ezek után az, hogy mi az oka annak, hogy az egész Európai Unióban, sőt általában a világgazdaságban az elmúlt évtizedben a külföldnek való kitettség ugrásszerűen növekedett? A válasz a pénzügyi szektor deregulációja és a pénzmozgások liberalizációja. A kilencvenes évek elejétől beindult dereguláció és liberalizáció nyomán egy globális méretű virtuális gazdaság alakult ki, amely a pénzpiaci vagy akár árutőzsdei árfolyamok hullámzásából szerzi a reálgazdaságban (tehát a valóságos termelésben) elérhetőnél nagyságrendekkel nagyobb jövedelmét. Ennek a rendszernek érdeke, hogy az árfolyamok erőteljesen mozogjanak, akár lefelé is. Ez utóbbi kihasználását nevezik shortolásnak (rövidre eladásnak, áresésre való spekulációnak). A shortolás tipikusan igen nagy tőkeáttétellel történik, például úgy, hogy a spekuláns rövid időre kölcsönkér portugál államkötvényeket, azokat azonnal eladja, majd egy idő múlva sokkal kisebb áron visszavásárolja, visszaadja és kifizeti a kölcsönzési díjat. A kölcsönzési díj töredéke lehet az árfolyamkülönbségből származó nyereségnek.
Ha azonban az árfolyamokat pusztán a véletlenek befolyásolnák, nem lehetne biztos nyereségre szert tenni. A virtuális gazdaságban azonban hatalmas befektetési alapok működnek, amelyek befolyásolni tudják a piacokat, sőt a piaci árfolyamokat befolyásoló hitelminősítőket is. Tipikusan a shortolásra szakosodott alapok az úgynevezett hedge fundok (ilyen Soros György alapja is), amelyek összes vagyonát mintegy 2000 milliárd dollárra becsülik, ami nagyjából azonos Franciaország éves GDP-jével. Ha egy ilyen hedge fund a portugál kötvények árfolyamának csökkenésére fogadott, igen komoly nyereségre tehet szert a portugál adósságok leminősítésével, mert a leminősítéssel a kötvény árfolyama csökken. Ugyanakkor a kötvény hozama viszont jelentősen növekszik, amit a portugáloknak kell megfizetniük, amikor lejáró kötvényeik helyett újakat bocsátanak ki. Ez a virtuális gazdaság értéket nem termel, nyeresége az eladósodott országok kifosztásából származik. Nehéz nem arra gondolni, hogy a portugál adósság hirtelen leminősítése a virtuális gazdaság főszereplőinek öszszejátszása a reálgazdaságból való minél nagyobb jövedelem kipréselése érdekében.