A celebvilág legfrissebb rágcsálnivalója a hat év börtönbüntetéssel sújtott Damu Roland. Csak úgy ömlik a bulvárból. Hétfőn született az elsőfokú elmarasztaló ítélet, azóta róla szólnak a színes hírek, ki szörnyülködik, ki tapsikol, van, aki gyűjtést szervezne a padlóra került sorozatszínésznek, mások felpofoznák… Ami kétségtelen: Damu Roland – Gyurcsány Ferenc mellett – a hét embere lett idehaza. (El lehet képzelni a mércét.)
Nem tisztünk megítélni, jogosan kapta-e szigorú büntetését a művész, egyáltalán elkövette-e a gyalázatos erőszakot az őt feljelentő Palácsik Tímeán, avagy ártatlan, ahogyan ő állítja. A mi szerepünk annyi, lamentáljunk keveset: jól van-e az, hogy Buci színművész úr után Roland kolléga ügyéből is országos csinnadratta látszik kerekedni? Szolgálja-e a közjót, a nemzet gyarapodását, igényessé épül-e a szellem attól, ha egy ország kezd el gondterhelten vakarózni, mitől futott zátonyra az álompáros bimbódzó kapcsolata? (Az egyik változat szerint a magyar Rómeó módszeresen verte az ő Júliáját, aki viszont notórius hazudozó. Más meg azt mondja, végtelen szerelemben éltek, nem igaz, hogy vádlott le szokta rúgni sértettet a lépcsőn…) Ha valamiért mégis érdemes cikkeket, riportokat fabrikálni Damuékról, az a dolgok sajtótörténeti része. Kell az utókornak valamiféle hátrahagyott dokumentáció arról, mi minden hozta lázba eleiket a kacifántos huszonegyedik században.
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást