Eltűnőben a német liberálisok

Dacára annak, hogy a 2009 szeptemberében lezajlott parlamenti választáson kormányra jutott az FDP, az azóta eltelt rövid két esztendő során példa nélküli mélyrepülésbe csapott át az egykori népszerűség, és mára oda jutottak a liberálisok, hogy a választók egy része értelmetlennek tartja a létezésüket. Az idei tartományi szavazások eredményét tekintve a liberálisoknak semmi esélyük se lenne arra, hogy ismét bekerüljenek a Bundestagba. Jövő vasárnap a berlini polgárok újabb csapást mérhetnek rájuk, akik egyre inkább olyan úton haladnak, amely a magyar szabad demokratákat is eltüntette a politika színpadáról. Megsemmisítő kritikának felel meg az FDP befolyásos tagjának, Wolfgang Kubickinek a meglátása: „Pillanatnyilag az FDP alapjaiban kifakult”, arra utalva, hogy a szabad demokraták politikájuk értelmét keresik anélkül, hogy fáradozásaikat elfogadható érvelés kísérné.
A liberálisok a globális pénzügyi válság ellenére adócsökkentés mellett hadakoztak. Pártelnökük, a külügyminiszteri tárca élére került Guido Westerwelle sápadt, bizonytalan benyomást keltett, és szinte felkínálta az ellenzéknek a lehetőséget, hogy diplomáciai képességeit kétségbe vonja. Westerwelle helyét májusban Philipp Rösler vette át azzal a vízióval, hogy az FDP az „új polgáriasság” pártjává alakul át. Mindeddig nem sikerült érthető formába önteni e cél meghatározó tényezőit. A berlini választás előtt az új elnök a lakosság körében uralkodó hangulatnak megfelelően azt hangoztatja, hogy az eurókrízis viharában vállalni kell azt a megoldást, hogy Görögország csődbe megy, és visszatér a drachmához.