A Kossuth-kultusz az egyetlen valódi, alulról jövő történeti kultusz Magyarországon, amely közvetlenül és állandóan jelen van a magyar kultúrában. Kossuth Lajos tiszteletének számos megjelenési formája ismert, úgymint a sajtószabadságért börtönt viselt hazafi, a szabadságharc és a magyar függetlenség védelmezője, a világot járó „új Washington”, a kiegyezéses rendszer bukását előre látó Kasszandra és az emigráns „turini remete”. 1849 tavaszán, a szabadságharc országgyűlésének ülésezése idején az ajtónálló úgy jegyezte fel nevét: a „Magyarok Mózese”. Kossuth kultusza egyfelől közel szakrális jellegű nemzeti érzés, másfelől széles körű, történeti elemekkel átszőtt népi kultusz. Ilyen módon a körülötte kialakuló mítosz kevésbé az elit által dominált Széchenyi-tisztelethez, mint inkább a Szent Istvánhoz kapcsolódó legendáriumhoz hasonlítható.
Kossuth pályája kezdetén, 1832-ben a rendi gyűlésről hiányzó Zemplén vármegyei képviselők megbízottja volt, s ilyen minőségben indította útjára és adta ki egészen 1836-ig az Országgyűlési Tudósításokat, amellyel megteremtette a pozsonyi diéta nyilvánosságát. Majd annak végeztével, de immár a cenzúrát kikerülve terjesztette 1836–37-ben a Törvényhatósági Tudósításokat. A korszak korlátozott nyilvánosságának áthágása miatt háromévi börtönre ítélték. 1837 és 1840 közötti raboskodása idején már kiépült a Kossuth alakja köré fonódó martirológium és tisztelet – mondja Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Szabadulása után, 1840 novemberében Pest megye közgyűlésén úgy nevezte Széchenyit a „legnagyobb magyarnak”, hogy abból kiérződött ellenfele múlt időben való említése, majd miután a következő év elején átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, a magyar sajtó úttörőjévé vált. Kossuth 1841 és 1844 közötti cikkeiben tematizálta a közvéleményt, és koherens liberális ellenzéki programot dolgozott ki. Ebből kifolyólag – mondja Gyarmati György történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója – „Kossuth mindig kortársai előtt egy lépéssel járt és egy lépcsővel feljebb állt”. A népszerűség oka az volt, hogy Kossuthban egyesült a liberális ellenzék öszszes politikai törekvésének képviselete és a karizmatikus, hiteles politikus személyisége. Így nem csoda, ha az 1840-es években fokozatosan hozzá került a kezdeményezés, miközben az ellenzék meghatározó alakjából annak vezetőjévé vált. Az 1847-ben megalakult Ellenzéki Párt programját is ő fogalmazta meg.
Kossuth Lajos következő nagy korszaka, amely igazán hatalmassá tette, a forradalom és szabadságharc időszaka volt. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett, és nevéhez fűződik az első önálló magyar bankó kibocsátása; 1848 nyarán fölényesen megválasztották a pesti belváros képviselőjévé, majd nagybetegen elmondott 1848. július 11-i beszédével egyértelműen maga mellé állította az országot. A szeptember 15-én megalakított Országos Honvédelmi Bizottmány vezetőjeként Kossuth óriási sikerű alföldi toborzó körutat tartott. 1848 őszétől 1849 nyaráig emberfeletti munkával, kiváló szervezőkészséggel és karizmatikus személyiségével vezette a szabadságharcot, amelynek betetőzéseként kezdeményezésére fogadták el 1849. április 14-én Debrecenben a Függetlenségi nyilatkozatot. Az országos népszerűséget talán csak az árnyékolta be, hogy a Békepárt és a katonai vezetés részéről felmerült, hogy a kormányzó elnökké tett Kossuth esetleg diktatúrát vezet be.
A Kossuthról itthon kialakított kép csak tovább gazdagodott emigrációja idején. Csorba László felidézi, hogy a törökországi tartózkodása alatt köztiszteletnek örvendő Kossuthot ovációval fogadta London, Amerikában pedig a kormány és a köznép is örömünneppel köszöntötte. Ekkor alakult ki az a nézet, hogy Kossuth az általános emberi szabadságtörekvés fáklyavivője. 1865-től 1894-ben bekövetkezett haláláig Torinóban élt, amely a kiegyezés után a „turini remete” kultikus lakhelyévé vált. Magyarországi hívei évente többször is felkeresték, szavát igeként hallgatták, egy-egy nyilatkozata élénk hullámokat vert odahaza. Leghíresebb és egyben az emigrációs létét meghatározó megszólalása a Deáknak írott Kasszandra-levél volt, amely kérlelhetetlenül kritizálta a „haza bölcsét”, amiért Magyarország sorsát a Habsburg Birodalomhoz kötötte. Kossuth emigrációs évei alatt igyekezett emlékezetét fenntartani, amelynek egyik eleme volt, hogy 1879-ben elkezdte Irataim az emigráczióból címmel monumentális könyvsorozatát, amelyet óriási sikerrel adtak ki itthon.
Ezernyolcszázhatvanhét után Kossuth tisztelete ellenzéki tettnek számított, a dualizmus időszakában a bécsi udvar kifejezetten nem támogatta kultuszát, amely a nép körében azonban rendkívül meghatározó volt. Még két alkalommal került sor nagyszabású országos megmozdulásra Kossuth kapcsán: akkor, amikor egy 1879-es rendelkezés életbe léptetése miatt elveszítette magyar állampolgárságát, és mivel Bécs nem volt hajlandó kompromisszumot kötni ez ügyben, Tisza Kálmán miniszterelnök erre hivatkozva mondott le, illetve amikor a hamvait szállító vonat 1894. március–április fordulóján Budapestre érkezett, és hatalmas gyászünnepség keretében eltemették.
A Horthy-korszak ambivalensen viszonyult Kossuth alakjához: a nemzeti retorikában felhasználta, de demokratikus elkötelezettségét nem hangsúlyozta. Így a húszas évek első felében jellemző volt, hogy a kormányzó érdekében Kossuthra hivatkoztak, aki egykor kormányzó elnök volt, de az a törekvés nem sikerült, hogy alakját beépítsék a revíziós propagandába. Nem túlzás azt állítani, mondja Gyarmati, hogy a két világháború között államosították Kossuthot. 1927. november 6-án avatták fel a Parlament előtt Horvay János Kossuth-szobrát, amely körül az 1848-as miniszterek szerepeltek, s ugyanekkor fogadták el március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását és a Kossuth érdemeiről szóló törvényt Klebelsberg javaslatára.
Ezerkilencszáznegyvenöt után előtérbe került Kossuth, amit jelzett, hogy az 1946-ban kibocsátott forint legnagyobb, százas címletén az ő arcképe szerepelt, az új köztársasági állami jelkép pedig a Kossuth-címer lett, s 1948-ban az állami elismerés legrangosabb formájaként bevezették a róla elnevezett díjat. Az új hatalom ismét élt és jelentősen visszaélt Kossuth emlékével, mondja Csorba, amit bizonyít, hogy 1848 századik évfordulóját a szélsőbal kisajátította, de Révai József javaslatára Kossuth helyett mégis Petőfi és Táncsics került előtérbe. Születése százötvenedik évfordulóján, 1952-ben a Horthy-korban állított Kossuth-szobor helyére a Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kocsis András és Ungvári Lajos által mintázott alkotás került, az egykori kormánytagokat pedig munkások és parasztok szoboralakjaira cserélték.
A Kossuth-kultusz száz évéről szól az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: szombat 10.30, vasárnap 13.30, szerda 16.05 és csütörtök 11.30.
origo.hu
Menczer Tamás üzent az amerikai külügyminiszternek
