(miként gyűjtsünk szemetet )

Én nem tudom, hogy az úgynevezett szelektív szemétgyűjtés mennyit lendít hazánk, illetve az emberiség sorsán. Kétségkívül hasznos dolognak látszik, ha az újrahasznosítható papír, pillepalack és üveg eleve elkülönül egymástól és az egyéb háztartási szeméttől, teszem azt a tyúkbéltől és a krumplihéjtól. Nálunk, Pesten, a Barát utcában ez a rendszer kielégítően működik, senki nem találhat rajta kifogásolnivalót.
Csopakon azonban más a helyzet. A helyi lakosoknak és üdülőtulajdonosoknak külön, mondhatni személyes kukájuk van, amelynek tartalmát heti egyszer a nem kis zajjal működő kukáskocsik elszállítják. No de aki szelektálni akar, annak természetesen az összegyűlt „nemesebb” hulladékot el kell vinnie a legközelebbi környezettudatos kukacsoportozathoz, s ott a megfelelő nyílásokat használva megszabadulhat terhétől a maga javára, a haza hasznára.
Néhány évvel ezelőtt egy szelektív gyűjtőhely volt (tudtommal) egész Csopakon, a falu közepén egy parkolóban, az élelmiszerbolttal szemben. Én lelkiismeretesen oda hordtam szép nagy nejlonzacskókban a szelektálnivalót, mígnem a nyári idény beköszöntével a konténerek teletömve álltak, mivel az üdülők hada megszaporodott, s minden személy további szemetet termel. Én a zacskóimat gondosan leraktam a megfelelő konténerek mellé, bízva abban, hogy a következő ürítéskor – a nálam is környezettudatosabb kukások – elszállítják. Ám egyszer rajtam ütött két önkormányzati ember, mondván: hogy merek itt szemetelni, legközelebb majd jól megbírságolnak. Én azt feleltem, jobban tennék, ha hőzöngés helyett az önkormányzat létrehozna a községben még néhány szelektív hulladékgyűjtőt, vagy legalább a meglévőt mindennap ürítenék. Még egyszer megfenyegettek, így aztán az egésztől elment a kedvem, s attól kezdve a pillepalackokat és a többi szelektálhatót együtt dobtam a saját kukánkba a halfejekkel s más kellemes illatot árasztó egyebekkel.
Ám ha hiszik, ha nem, az idén szinte az utcánk végében felfedeztem egy vadiúj szelektív gyűjtőhelyet. Azonmód felülkerekedett bennem a környezetbarátság, s feledve sértődöttségemet, újra elkezdtem a szelektálást. Közben észrevettem, hogy a községben több helyütt is állnak ilyen konténerek, mondtam is magamban, lám, fejlődik a világ. Egy napon azonban megcsörrent a telefonom. Egy kissé felajzott úr engem keresett név szerint mint újságírót, s nekem szegezte rögvest: hajlandó vagyok-e azzal a közérdekű kérdéssel foglalkozni, hogy az ő háza elé is odaraktak egy szelektáló kukasort, s azóta bűzlik az egész környék, mert aki arra jár, mind ott dobja el a saját szemetét a dinnyehéjtól kezdve a löttyedt lufiig, hogy a gusztustalanabb dolgokat ne is említse. Be kellett látnom, hogy az élet realitása áll a dolog mögött, a turistáknak s egyéb jövő-menőknek ugyanis nincs saját kukájuk, közkuka pedig, a szelektívtől eltekintve, nem létezik. Mikor mondani kezdtem, hogy a szelektív rendszer szerintem jó, az úr közbevágott, hogyha engem nem érdekel az ügy, hagyjuk a francba. Azóta tűnődöm, miképpen lehetne ezt a helyzetet megoldani. Talán úgy, ha a környezettudatos kukák mellé elhelyeznének egy közönségeset? Erre a szemetes cég azt felelhetné, hogy akkor az egész környék, a szemétdíjat kerülendő, minden hulladékot odahordana. A telefonáló úr szerint nem kellene erőltetni a szelektív szemétgyűjtést (az ő adójából), mert ez az ország ugyanúgy éretlen rá, mint a demokráciára. Ezzel persze én nem értek egyet. De mi lenne a megoldás? Talán egy jól szervezett szemétfelügyelő gárda? Én nem tudom…