Reggeli puszi

Bennünket is nyomasztó kérdést tett fel önmagának Stohl András a tegnapi Blikkben: Ki fog reggeli puszit adni Franciskának? Mert ez itt a nagy kérdés, ne is cifrázzuk, minden más mellékes. Ő, a tékozló színművész majd bevonul a börtönbe, az egy dolog, de azzal most nem kell törődni, ő majd leüli valahogy a kiszabott hónapokat, ez nem is érdekli igazán, úgy kell neki – csak hát, ugye, a Franciska; ki ad majd szegénykémnek reggeli puszit, ha egyszer a papa bent lesz a zsiványok között… Ő még csak megoldja valahogy, végigkínlódja az éjszakákat, megtanul küblin ülni, csajkából enni, de hát a pici… (Beszédes a mellékelt fotó is, a hároméves csöppség ott ül a kesergő papa karján, s mutat valahová, talán éppen a zárka felé…) Ilyen erővel azon is elmerenghetett volna a színművész, kitől kapott volna nagypapa-puszit Kaincz Pál unokája, ha a 78 éves ember ott marad a fóti úti árokban azon a hajnalon, ha nem ússza meg egy „sima” megnyomorodással…
– Ki fog reggeli puszit adni Franciskának? – sóhajt ránk Stohl Buci a bulvárlapból. Vajon milyen puszira gondol a papa? Maligánfokosra vagy amszterdami hangulatúra? Muslincásra vagy kómásra? És kér-e ezekből Franciska? Félő, hogy művész úr odabent egy ideig legfeljebb a tetovált Bélának adhat puszit (ő már nem karon ülő), esetleg Máriónak, a visszaeső zsebesnek… Csak nagyobb baj ne érje!